A kedvesség cseppjei
Fülöp Richárd · 2009. március 24. 00:28
Kategória:
Megengedem, hogy spontán, irracionális kedvesség törjön elő belőlem. Türelem, mosoly, elnézés, együttérzés, ahol és amikor nem is számítok rá.
Meghatódva látom, milyen átalakító hatása van. Rám biztosan.
Ezek nagyon apró dolgok, a hétköznapok eseményeire reagálok egy picit másképpen.
Hiszem, érzem, hogy ezekből a cseppekből, amiket eleinte félénken egymásra csöppentünk, tisztító, termékenyítő áradat lesz.
Mert egyre bátrabban, és egyre nagyobb élvezettel leszünk kedvesek egymáshoz. Amit kapunk, nem lesz kedvünk megtartani, továbbadjuk, megsokszorozódik.
Földi Mennyország.
Hogy mi teszi ezt lehetővé? Hogy tudok kedves lenni a szokásaim, a gondolataim ellenére?
Ez kegyelem, magától jön, abból a részemből, amit nem kötnek az itteni struktúrák.
Nem kell tenni semmit. Csak hagyni amikor akar jönni.
U.I.: Illetve mégis lehet tenni valamit, ami segíti, hogy a szabad részem teret kapjon: ez az Önmegfigyelés.
Az önmegfigyelés, (egyfajta jelen-lét) rést hoz létre a bennem működő struktúrák és köztem. Meggyengül, oldódik az azonosulás olyasmikkel, ami nem én vagyok. Ezen a résen bújik át új, valódibb énem.
- Fülöp Richárd blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1257 olvasás
Hát igen... Ezekben az utolsó időkben a "világ vezetői" igyekeztek az emberi tartást, érzést és egyéniséget a lehető legjobban eltorzítani és a lehető legalacsonyabb szintre vinni. Kiváló munkát végeztek. Viszont azt is tudták (tudják), hogy ez mostanában kezd végetérni (véget-érni...). Manapság ha valaki mosolyog, kedves vagy netán jókedvű, az már gyanús (mit akarhat ez Tőlem...?). Az őszinteség is jó dolog, de azt is lehet túlzásba vinni. Célszerű önmérséklettel és optimális rálátással, megérzéssel összekötni.
"Divattá" tették a közönyt és a durvaságot. De mint minden divat, ennek is vége lesz. Aminek éppen most jött el az ideje. A pozitív, egészséges gondolkodás és életmód jön most be a divatba. Az sem gond, ha eleinte még nem sokan értik. Majd belejönnek...
Türelmet, megértést és kedvességet árasztani igenis lehetséges, csak meg kell találni azt a bizonyos belső kapukulcsot , amivel nyílik a titkos ajtó. Csak a rozsdát kell letisztítani róla, amihez a legjobb szer az a bizonyos szeretet-kedvesség-csepp, és aminél még nem találtak ki jobbat. Én úgy gondolom, hogy minél több Hozzád hasonló ember él ezen a bolygón, annál gyorsabban emelkedhet fel a megmaradó Urantia-csillagnemzet a Fénybe és az Életbe. Kívánom a legjobbakat. Üdv: Tonio
Igen!:)
Egyre többet hagyom, hogy érezzem, hogy mennyire szeretem a Mindenséget. Tegnap ahogyan együtt ebédeltünk a kollegáimmal, a következő történt. Van egy új munkatársam, akit nem nagyon kedvel senki sem. Ahogyan ült az asztalnál és evett olyan mélyen együtt éreztem vele, nyilvánvalóan érzi ő is, hogy még kívülálló a közösségben. Legszívesebben átöleltem volna, képzeletben meg is tettem talán, de egy mosoly is sokat segít ilyen esetben biztosan.
Azért arra nincsenek felkészülve az emberek, hogy egy idegen vagy egy "éppenhogy ismerős" egyszercsak fogja magát és átöleli...
De például tegnap késő este a buszon is ahogyan utaztam hazafelé, és mosolyogtam, csak mert egyszerűen olyan Egységben éreztem magam, és boldog voltam, és megint csak eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy késő éjjel a Blaha környékén ildomos ilyen ábrázattal utazni. Ezek miatt a gondolatok miatt nem érzem magam negatívnak, egyszerűen csak sajnos valóban nincsenek még felkészülve az emberek erre alapvetően. Nem?:(
Nem értem ezt a nincsenek felkészülve dolgot, szerintem ez is csak egy rész a programból, ha már semmi se fogna vissza akkor még itt egy kerittés. Sokszor előfordult hogy kisfiammal a zsúfolt buszon mások szorongásától kezdtük szorongatva érezni magunkat, aztán amikor jobban megfigyeltem mi is történik velünk, változtattam az energiák irányán és ahogyan mi felszabadultunk szétáradt a finom energia és a többiek is felszabadultak. Olyan csodálatos érzés, a sok fásult álarc lerepedezik és előtünnek az igazi arcok a fényben.Néha érdekes beszélgetések is kialakulnak. Mindenki várja és keresi a maga módján a szabadságot, azt a békét és szeretetet ami véd és biztonságot ad.
Tudod van, hogy a szeretet érintésének első sugara nem tükröződik kívül, mert a fájdalom mély dermedtségben tartja a lelket, és akkor a programozás válaszol vagy látszólag semmi sem történik.
Egy kis mozzanat jutott eszembe, egy kislányról akivel a játszótéren találkoztunk. Nagyon szép kislány volt, kicsit koszos volt a ruhája és maszatos, meg energiatestén a durva bánásmód nyomaival. A félelemtől mélyen magába zárkozva játszott, odmentem hozzá mindezt látva és érezve, a tapasztalatai olyan erősen vetültek ki, éreztem ahogy teremtődik a következő durva helyzet amiben én lehetnék aki megint bántaná. Több érintésre van szükség, és lehet, hogy következő alkalommal" veled" találkozik. Vagy a Nap sugarai és a szél érintésére ébred, és a cseppek gyülnek és áramlanak, átmossák a fagyott rétegeket.
Szeretettel,Éva
Köszönöm a gondolataid, amiket megosztottál velem.
Igen, talán a még bennem lévő gátakat vetítem ki, amikor azt mondom, hogy "az emberek nem állnak készen". Van amikor képes vagyok csak hagyni, hogy a folyékony szeretet áramoljon és van, amikor a bennem lévő minták miatt akadályozom az áramlást. Talán egyszer, hamarosan ez az áramlás elmossa a gátakat bennem is, és mindenkiben.
Köszönöm.
Vera
Köszönöm, hogy én is megkaphattam ami felőled jön!:)
Drága Richard ! Gratulálok , csodálatos részhez értél életed útján.
Isten és közöttem állok én.Ez teljesen fénybe emeli a mondandódat.
A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.” (Blaise Pascal) :)