MESKETE

Az erdőben éltek éldegéltek állatok.Olyan kedves és édes kis lelkek,akik fizikai testet öltöttek.
Olyant,mint pl. :nyuszkó-test,maci-test,rókuci-test,farkas-test és egyébek.
Ez az erdőcske volt otthonuk.Nem léptek tovább,nem merészkedtek kívülre,mert fura dolgok történtek otthonukon túl.
Csak érezték.....!Vagy tudták?HM?
A jó kis mesék szerint,mindegyiknek megvolt a tápláléka:
nyuszkónak a répa
macinak a méz
rókának a madár/de szemét,mi?/
farkasnak a piroska/na ez még szemetebb,mi?/
Aztán megvolt mindőjüknek,egy-egy bizonyos veleszületett jellemzője:
nyuszkónak a félénkség
macinak a bátorság
rókának a ravaszság
farkasnak a némi gonoszság.
Egész jól elvoltak a kis szinpadi szerepükben,melyet választottak anno,míííg!
Megjelent a bölcs bagoly.Az életük innentől fogva gyökeresen megváltozott,ugyanis bagoly apánk,
tanácsokkal és mindenféle égi jóval nyomatta őket......
Igen-igen örültek ennek a mi kis barátaink,hisz nagy változás tört életükbe:
új és érdekes dolgokról hallottak saját magukról,bölcs bagolyon keresztül.
Mindennap várták az újabb infókat,hogy jobban megismerhessék magukat.
Holott folyamatosan említve vala nékik,hogy :értsétek meg,minden bennetek van s csak ,azért jöttem hozzátok,mert itt az ideje,
hogy nézzetek magatokba,tudjátok meg miért azt eszitek,amit és miért vagytok olyan jellemzőkkel felruházva,amilyennel.
De nem!Barátainknak sokkal kényelmesebb volt,hogy naponta tátott szájjal figyelték ó-nagy bölcsüket!
Gondolták mégiscsak ő az aki tudja,amit nekik is tudni kéne és persze tudták is,hogy tudják valahol ott "belü",mégis.....
Mégis jól érezték magukat... 1 darabig.Minél többet adott bagoly a saját tapasztalatából,tudástárából,annál több kérdés merült fel kis barátaink ici-pici buksijában.
1 alkalommal így szóltak bölcsükhöz:mondd,miért van,hogy már évek óta osztod-mondod s mi mégsem jutunk el oda,hol most te tartasz?
Bölcs bagoly:jöttem hozzátok 1 napon,mert éreztem ,hogy eljutottatok 1 olyan pontra,mikor feltettétek magatoknak a kérdéseket.
-nyuszkó haver már igen unta a répazabálást és az iszonyatos félésben élést!-MIÉRT ÓÓÓÓ?
-mackó testvér a mézzabálástól volt csurig,irtóra unta,hogy rohadt bátor és nem fél tőle senki!-MIÉRT ÓÓÓ?
-rókánk már néha-néha zöldségre vetemedett,pipi evős unalmába és hát a ravaszságától hányingere támadt olykor-olykor!-MIÉRT ÓÓÓ?
-ó és farkasunk ki emberre fente fogát mellette még gonoszságát is néhol belátta,szinte depibe vágódott oly nehéz volt szegénynek!-MIÉRT ÓÓÓ?
Okké,szólt bagoly apánk:Érzem a dühöt,tehetetlenséget néha bennetek.Van,hogy érzem az emelkedéseteket,aztán még sok-sok mindent!Én segíteni jöttem,ami azt jelenti,hogy itt az idő és most letiplizek!Ennél többet nem adhatok!
Nincs miért veletek maradnom,megosztani tudásom/sunk.Emeljétek meg a seggeteket.Egykor leültettelek benneteket,hogy hallgassátok ,mit elfeledtetek,de örökké nem kísérgethetlek bennetek.Beraktam a fejetekbe mindent,mi eddig is ott volt,de ti nem voltatok hajlandóak utánaásni.Aztán beszéltem a szívről,éreztétek,mert éreztem én is.
Kérlek benneteket ne engem cincáljatok én már megtettem magammal,aztán ,mint puzzle darabkákat,szép sorjában összerektam.Rajtatok a sor:szeretlek titeket éppen ezért most szabadjára engedlek benneteket,hogy az énáltalam adott tapasztalatokat ti is tapasztaljátok.Váljatok bölccsé,mint én ,a puzzlét se feledjétek!Ne értem,magotokért tegyétek,hisz tudjátok már olyan uncsi,hogy mindennap mindenhol,mindenkinek el kell mondanom:BENNED VAN MINDEN!!!!
Most az erdő az otthonotok,lépj hát tovább,nézz körül belül,ismerd meg ,aztán nézz körül az erdőn kívül és látni fogsz.
Az erdő közepén egy csodálatos tisztáson az 1012 éves fa tetején,a bölcs bagoly széttárta szárnyait s abban a pillanatban az égen ,folyékony rácsokkal teli fényes fénysugarak járták át az elrepülő szeretett bölcs baglyunk minden porcikályát/cikályát.