Szeretlek...

Hmmm...nekem az a szeretet, ha elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Őszinte lehetek, nem kell titkolózni. Ahol nem szégyellek semmit. Ill. még akkor is nyugodtan mondhatom. És ha felém is ugyanez a bizalom árad.

Csoda és Szeretet!

Hála Istennek megtaláltam az egészség teljességéhez vezető utat! A gyógyulás a bennem, benned és mindenkiben meglévő CSODA, amely az emberi test öngyógyító képességében rejlik. Mindez, felébreszthető, a hit ereje által, amikor magasabb régiókra, és a bennünk rejlő Istenire figyelve, csatornát találunk, megnyitva a kaput a harmónia felé. Egész nap szinte reggeltől estig megélem a csodát, amelynek nincs kockázata sem mellékhatása. A gyógyulás nem egy kívülről bevitt anyag segítségével történik, hanem a benned lévő lelki megtisztulás vezet a belső béke és nyugalom állapotába melyben minden helyreáll. Figyeld magad az érzéseid gondolataid arzenálján keresztül. A negatív gondolataid rezgéseinek magadra gyakorolt hatásától kell megszabadulnod. akkor megtalálnod azt a magasabb rezgést, ahol gyógyulsz! A gyógyulás annyira egyszerű ebben ott van a szeretet lágy ölelése, magad és mások iránt! Ott van az elfogadás és befogadás Művészete, ott rejtőzik a hála misztériuma mely út a fény felé!
Amikor fényes gondolatokat engedsz meg magadnak, és másokban is felfedezed a fényt, emelkedsz és emelsz, megtalálod a másikban is azt a lelki kincset mely a benne rejlő lényege! Hozzá akarsz adni a körülöttünk rejlő csodához, építeni akarod, az alkotás, szenvedély csodájával gazdagítani a körülötted rejlő világot! Mert az adás a lélekben rejlő adás tisztasága és elvárás nélkülisége a lélek igazi arca, melyet nem az egó nem az elme, hanem az örömet adni akaró szívszépség tesz megfoghatatlanul gyönyörűvé!
A körülöttünk lévő tökéletesség, mely benne rejlik egy virágban, egy kis bogárkában mindenben ami élő, hiszen az élő mindig megújítja önmagát, ahogy nem képes erre a technokrata világunk egyetlen látszólag tökéletes gépezete sem, ha elromlik nem tudja megjavítani önmagát. De egy eltörött emberi csont összeforr, a megtépett levél beheged.
Mert minden ami élő csoda, csak meg kell nyílni az emberi szemnek erre a gyönyörűségre.
De mi az élettelen tárgyak birtoklásának szenteljük az életünket azt hisszük ha nagyobb házunk, márkásabb autónk és több és több szerzeményünk lesz akkor majd boldogok leszünk. De ez a boldogság nem akar eljönni, azt hisszük majd mások adják meg nekünk, és várjuk, sokszor egész nap csak várjuk, aztán belesorvadunk, követeljük, dühösen tele panasszal elégedetlenkedve, és senki nem adja meg nekünk azt, amit csak mi adhatunk meg magunknak! Azt ami ott rejlik a pillanatban, csak észre kellene venni. Meg kellene látni egy mosolyban, a falevelek táncában, a zenében rejlő harmóniában, a hajnal hangjaiban, az esőcsepp csillogásában a megújulásban, a hitben! Azt a tökéletességet mely ott van az Isten
által teremtett mindenségben, saját magadban. Hisz az ember az egyetlen akit Isten a saját képmására teremtett csak elfelejtettük. Pedig minden dolog, amit érzünk, gondolunk, cselekszünk része a saját teremtésünknek, a pusztító gondolatok elvesznek belőlünk, és a világból, melynek részei vagyunk, hiszen benne létezünk. A fénnyel átitatott tiszta szándék bennünket emelve hozzátesz a mindenséghez, épít! Gondolj arra amit megélni szeretnél, érezd át, fesd meg részletesen az elmédben higgy benne és megéled! De ne befolyásolni akarj másokat, hisz csak az a tökéletes melyben mindenki elégedett!
Bizony a pillanatok varázslatába rejlő csoda, mindannyiunk ajándéka, csak meg kell élni és észrevenni.
A bennünk és másokban ragyogó lélekmag kisugárzása a szeretet lágy ölelésében felerősödik, és megfényesíti a világot! Ragyogjatok!

Kertész Kata