Jason és a barlang

Jasonnak látomása volt. Valójában egy álmot látott, de Jason esetében a kettő egy és ugyanaz volt.
Mivel emelkedett szellemiségű ember volt, álmaiban Jasonnak gyakran voltak látomásai.
A most következő különös egyszerűséggel jelent meg előtte.
Jason egy hatalmas barlang bejáratánál állt, s rögtön fel is ismerte a barlangot.
Igen,a teremtés barlangjának a bejáratánál volt, ahol az akasha lemezeket tárolták, ahol a földi életbe leszülető vagy onnan eltávozó összes entitás adatait őrizték. "de hiszen jártam már itt" gondolta magában Jason.
A bejáratot a barlang gondnoka vigyázta. Úgy tűnt csöppet sem zavarja Jason megjelenése, sőt, mintha számított is volna rá.
Így szólt hozzá:
- Jason, örülök hogy látlak. Van számodra egy érdekes rejtvényem, egy kis próba, vagy nevezzük inkább egy játékos fogásnak, melyben lelked örömét lelheti. - a gondnok mosolygott és Jason úgy érezte hogy igazán jó móka vár rá.
- Ez nagyszerű! - kiáltotta - nagyon szeretek minden játékot!
- Vess egy pillantást erre az útra - mondta a gondnok, miközben egy könnyed mozdulattal kitárta a barlang bejáratának hatalmas ajtaját. Jason látta az egyenes és keskeny utat, és a barlang végét is, mely nagy fényességben úszott.
Szemmel láthatóan minden nehézség nélkül át lehetett rajta haladni.
- Milyen játékról van szó? - kérdezte a gondnokot.
- Szeretném ha végigmennél a barlangon, és erre földi időben mérve pontosan egy órányi idő áll rendelkezésedre - felelte a gondnok.
- Benne vagyok - mondta rögtön Jason. - Mit nyerek ha sikerül?
- Ennek a játéknak nem a nyeremény a célja. Itt minden magáról a játékról szól. Megbecsülésünket már azzal is kiérdemled ha részt veszel benne. A próbatétel az útban van a cél pedig az hogy egy óra alatt elérd a barlang túlsó végét. Meg tudod csinálni?
- Vegye úgy hogy már meg is csináltam! -mondta Jason és akiben azonnal felülkerekedett a sportszellem.
A gondnok félreállt és Jason útja elkezdődött.
Jason belépett a barlangba. Megint végigmérte a távot, és úgy látta nem lehet több pár száz méternél. Mivel úgy gondolta temérdek ideje van, megállt egy percre a bejáratnál hogy szeme hozzá tudjon szokni a barlang tompa fényéhez.
Kicsit előrelépett és akkor egy csomó érdekes szín jelent meg előtte.
Kis idő múlva hangok is társultak a színekhez.
Jobbra és balra mintha események hangját hallotta volna maga körül.
"Egy teljes órám van és a barlangon áthaladni úgyse tarthat negyedóránál tovább, így bőven van időm kicsit belehallgatni mi is folyik itt" - gondolta.
Jason ekkor megált és jobbra fordult. Egy állványra esett a pillantása, mely telis tele volt ragyogó kristályokkal. Óvatosan lelépett az ösvényről, és közelebb ment az érdekes tárgyakhoz. Minden hosszúkás kirstályon egy rejtéjes írást látott.
Óvatosan megfogott egyet és kicsit megemelte. Ekkor hirtelen megjelent előtte az esemény, amiről a furcsa írás szólt.
Különös dolgokat látott,olyan eseményeket amiknek megtörténtéről tudomása sem volt.
Háborúk és nagy tűzvészek jelentek meg előtte. Aztán hirtelen fények villantak fel a barlang félhomályában.
Megláthatta több entitás spirituális nevét is. Milyen lenyűgöző élmény! Ténylegesen ott volt minden történésben. Jason egyáltalán nem értette mit is lát, mégis a sok információtól szinte lenyűgözve állt ott. Alig tudta elengedni a kristályt, mintha egy erő valamiképp arra kényszerítette volna hogy továbbra is a kezében tartsa. Mivel eszébe jutott a játék,és hogy mindössze egy órányi ideje van végül visszatette a kristályt de még mindig a látottaktól megszédülve állt.
Az útra visszatérve rájött hogy ez az egész kristályos peizód csak néhány percig tartott. Azt hitte pedig hogy sokkal több időt vett el tőle. Így azonban még mindig egy csomó ideje maradt. Alig haladt tovább az úton mikor ismerős hang ütötte meg a fülét.
Hirtelen megállt. "Ez vajon kinek a hangja lehet? Az biztos hogy ismerem!" Hamar rájött hogy anyja hangja az.
Balra fordult és itt a kristályok egy csoportját látta maga előtt. Közelebb lépett és valamilyen megmagyarázhatatlan módon felismerte melyik kristály az anyjáé, bár a név számára ismeretlen furcsa betűkkel volt rávésve.

Ott állt egy darabig és próbálta megérteni mit is mondhat az anyja, de képtelen volt kivenni a szavakat.
Már több éve annak hogy meghalt és most mégis ittvan. Vagy valóban csak egy kirstály lenne? Jason választhatott. Tudta, nagyon szeretné megérinteni ezt a kristályt. Belül ugyan azt súgta neki valami hogy ez nagyon személyes,nem illendő dolog de Jason rögtön megnyugtatta magát: "Nem akárkiről hanem az anyámról van szó, Ő biztosan nem bánná ha felidézném az emlékét így hát jogom van megérinteni". Jason épp hogy hozzáért már ott is volt anyja életeinek valóságában, ahogy anyja tapasztalásainak akasha krónikája megnyílt előtte. Látta életeit, belepillantott anyja Földön és más bolygókon eltöltött életeinek sok történésébe, így abba is amitben épp akkor tartózkodott. Majd egy utolsó közös életük képei következtek amikor ő Jason a fia volt.
Örömkönnyei hullottak, amikor látt amilyen szolgálatot végzett anyja. "Hisz ez csodálatos, milyen különös játék ez?" - mondta ki hangosan ahogy ott állt a barlangban.
Mikor nagy nehezen végre el tudta húzni a kezét a kristályról, észrevette hogy pont mellette van az apjáé.
Jason ezt is megérintette, majd az apja életeibe való hasonló betekintés után megint megszólalt: " Ez maga a csoda! és mekkora tudás! köszönöm a megtiszteltetést! köszönöm! "
Az idő vészesen haladt. Jason érezte azonnal tovább kell mennie, ha időben el akarja hagyni a barlang végét.
gyorsan továbbhaladt az úton, és már csak pár lépésnyire volt a kijárattól amikor egy másik hang ütötte meg a fülét.
Rögtön rájött hogy ezúttal saját hangját hallja.
Jason jobbra fordult és megint fényes kristályt látott meg. A kristályba az ő spirituális neve volt belevésve, Jason úgy vélte arab betűkkel. Ekkor a tőle pár lépésnyire levő kijárat felé nézett, jól tudta minössze pár perce maradhatott.
Majd megint a kristályra nézett és hirtelen döntött. Ez olyan lehetőség amit egyszerűen nem hagyhat ki!
Jobbra fordulva megérintette a kirstályt melyen saját neve állt. Mondani sem kell, Jason nem jutottt ki a barlangból a számára kijelölt idő alatt.
Ott állt hosszan és az előző életeiben való boldog kalandozásban megértette hogy ki is ő és kivé válhat...
megtudta kik voltak a szülei előző életeiben, és Jason akkor hirtelen felébredt.
Azt gondolta: "Milyen csodálatos álmom volt!"
majd miután minden részletet felidézett maga előtt sajnálkozva állapította meg: " Milyen kár hogy nem nyertem meg a fogadást!"
Jason élte tovább életét,a nélkül hogy az álom valódi üzenetét megértette volna, de a barlang gondnoka csöppet sem ítélte el emiatt.
Jasonnak néha megfordult a fejében hogy ha mégegyszer újra játszaná az egészet most hogy a csapdákat már jól ismeri, biztosan megnyerné a fogadást.
Nem jött rá hogy a játék még mindig tart.