Lakatos Géza blogja

Akarat és szükséglet a kapcsolati hétköznapjaimban

A házi feladatot kiterjesztve a párkapcsolataimra szomorú felfedezéseket tettem.
A „szeretetre éhség” –hez képest valami furcsa be-ki játékot csinálok végig . El sem tudom képzelni, hogy a kölcsönös szeretet létrejöhet. Ennek megfelelően cselekszem – tudat alatt.

Napló

(a 4.24beli házi feladat a pénz helyett a kapcsolódási energiáimról)

Múlt:
Két évtized a külső elvárás és szokásoknak való megfelelés: család, gyerekek. Öntudatlanul élni monogámiában. Jelszó: „hagyjatok dolgozni”, „hátha nem derül ki, hogy nem tudok élni, csak dolgozni” Kölcsönös manipulálás tengere.

Nem szép dolog több nővel ismerkedni párhuzamosan. Az elején még elfogadható, különösen ha mindenki tisztában van vele. Lelkileg nem egyszerű, szorongató, bűntudatos. De ha mégis csinálom, akkor okom kell hogy legyen rá. Nehéz a tapasztalás. Könnyű lenne leegyszerűsíteni a helyzetet. De a szorongós pillanatok mögött ott lapul néha a kincs, az elfeledett történet maradéka, hogy miért is fontos ez nekem, mit kellene gyógyítani. Csak legyen erőm őszintének lenni magamhoz és másokhoz holnap is!

Jól megzavart Margardian és a Kuthumi. Utóbbi az mondta, hogy néhányan fizikai formában fogják megtapasztalni az isteni kiegészítőjüket, ehhez hozzátette a Margardian az Ikerlélek videot - és ezzel olyan magasra rakta az elvárás-remény mércémet, hogy kezdek belekergülni. Ha létezik és ilyen mély az isteni kiegészítő, akkor minden arcban figyelem hogy Ő-e?

Lehet hogy itt teljesen fölösleges kikiáltani, de azért megteszem: az Univerzum elküldte eddig is – csak nem akartam látni – és most is azokat, akikre szükségem van. Akik gyógyítanak és akik elfogadják az én kezemet is. Ha én léptem előre – akkor ők is szinkronban vannak velem. Hála!

Írtam már az őszinteségről. Néhány hónapja gyakorlom. Évtizedekig ez a szó azt jelentette, hogy ne hazudjak.
Néhány hónapja azt jelenti, hogy elmondjam a kellemetlent is a biztonságos elhallgatás helyett. Ismerkedtem a "NEM"-mel.

Mostanában szeretném elérni, hogy tegyem is azt amit mondok - és ne játszak igenis-nemis játékokat.

Ma megjelent még egy szint. Az eddigiek arra vonatkoztak, hogy ha tudok valamit akkor vállaljam. a következő kicsit elméleti, de fontos, hogy a bennem lévő de általam nem ismert mechanizmusaimat még jobban keressem.

Valaki azt írta hogy a vágy is csak illúzió. Én nem biztos hogy jól használom a szavakat, de azt tudom, hogy 45 évet éltem le az önkorlátozó, megfelelni vágyó, boldogtalan magánélet világában – a kívülállók számára teljesen normálisan. Nekem minden érték, ami közelebb visz a belső mozgatóimhoz, legyen az vágy, szenvedély, öröm bármi és segít közeledni a „jogom van örömben élni” világhoz.

Újabb alkalom a menekülésre. Talán most még se! Legyen inkább alkalom a menekülési helyzet megfigyelésére.

Úgy tűnik egyszerű:
van egy szép nagy vágyam. Van hozzá egy illúzióm, hogy ha akarom, ügyeskedek akkor meg fogom kapni. A háttérben van egy mély tapasztalás, hogy nem vagyok képes. Más összetevő már nem is kell - hopp, de igen - egy alany.

Egy ideje visszajárok ide hanganyagokat letölteni. Közben a Randivonalon társkeresés közben naplót írok. Nekem valamiért jó. Azt sajnálom, hogy nincs visszajelzés, tapasztalatcsere. Most arra gondoltam,hogy megpróbálom itt.
Vállalom az arcomat, de arra még nem jöttem rá hogyan kell képet feltenni...
Napi élményeket szoktam írni - nem túl magas dolgokat - de szabad bármit. Leküzdendő a zavarom, bemásolom egy következő blogba azt, amit ma írtam oda.