Választott eszközeink

Szabad akarat, vagy eleve elrendelés? – sokan teszik fel a kérdést. Sok vita volt már erről régen is, és ma is. A szabad akarat mellett kardoskodók szerint minden a saját választásunk szerint valósul az életünkben, míg az eleve elrendelés pártiak szerint azt éljük végig, amit meg van írva erre az életünkre.

E két véglet közül én nem tudok, és nem is akarok választani. Egyszerre igaz számomra az, hogy minden, ami velem történik azt én választottam, és az is, hogy nem tudok kibújni a bőrömből.

Számomra a szabad akarat azt jelenti, hogy ezt az akaratot az egész lényem, AKI ÉN VAGYOK gyakorolja. Az nem úgy van, hogy majd Annácska (emberi rész) kitalál valamit, és ha nagyon akarja, meg a megfelelő technikát elsajátította, akkor az úgy is lesz. Úgy lesz, ha ez összhangban van azzal az akarattal, amit az ÉN VAGYOK akar. De úgy sem lehetséges, hogy az IsteniÉn akar valamit, Annácskának nem tetszik, és mégis meg kell csinálnia. Nem kell. Tanácsos lenne, jobban járna, ez igaz, de nem kötelezi rá senki. Egy egyszerű példával mondva, soha nem fog olyasmi előfordulni, hogy ha nem akarok balra fordulni az utcasarkon akkor a lábaim egyszercsak akaratomtól függetlenül elindulnak balra. Ilyen nincs. Tehát a választásainkat meghozzuk a különböző síkokon, és ebből alakul ki életünk filmje. Döntéseinkkel változtatjuk a képen a cselekményt, a helyszínt, a szereplőket, akkor is, ha az emberi részünk nagyon csodálkozik azon, hogy hogyan került a lába elé az a gödör, amibe épp beleesett.

No de hogy tud ehhez a működéshez kapcsolódni az a szintén valóságos tapasztalat, hogy az emberek olyanok…amilyenek, a saját tulajdonságaik kötik őket, képtelenek olyan döntést hozni, ami nem fakad az önvalójukból? Mégis igaz az eleve elrendelés elve?

Szerintem igen. A rejtély nyitja az, hogy ki az, aki eleve elrendel? Én azt mondom, ÉN, AKI VAGYOK. Én vagyok az, aki megtervezi a földi életet, én vagyok az, aki megválasztja ehhez az élettervhez a szülőket, a földrajzi helyet, és a születés időpontját is. Az évkör különböző pontjai más és más energiákat közvetítenek s az energiák a földrajzi elhelyezkedéstől is függnek. Ezek más-más hatással vannak ránk. Ennek a megfigyeléséből alakult ki az asztrológia tudománya, ami lehetővé teszi, hogy a fátyolt magunkra véve is tudomásunk legyen arról, hogy milyen eszközöket, tulajdonságokat hoztunk magunkkal annak érdekében, hogy az élettervünket meg tudjuk valósítani. Megvannak tehát az eszközeink, és ezek pont elegendőek ehhez. Akkor is, ha a kisemberi jobbantuggya, azt hiszi, hogy a fejlődés azt jelenti, hogy kitör a kereteiből, és majd ő megmutatja, hogy nem ragad bele karmába, ő felülírja ami nem tetszik neki. Nekem a fejlődés azt jelenti, hogy a saját eszközeimet megtanulom jól használni. Megismerem magam, és megismerem az eszközeimet, és úgy működtetem őket tudatosan, úgy használom, hasznosítom a lehetőségeket, amik a működésük elém tesz, hogy azok az én javamra szolgáljanak.

Az életünk nem arról szól, hogy olyan valakivé kell válnunk, akik valójában nem is vagyunk, csak valamiért jó lenne olyannak lenni, hanem arról, hogy saját magunkból hozzuk ki mindazt, amit csak lehet, és a világmindenség javát, a legfőbb jót is szolgáljuk.