Ragadd meg a kegyelem pillanatát!

Ragadd meg a kegyelem pillanatát!
Eljött a döntés ideje. Itt a választás órája. A fajoddal együtt keresztúthoz érkeztél.
Az előttetek álló napokban és hetekben, hónapokban és években el fogjátok dönteni, milyennek akarjátok az életet a bolygótokon - vagy, hogy egyáltalán akartok-e életet a bolygótokon.
Esetleg úgy döntötök, hogy továbbra is a magatok által teremtett Illúziót élitek, mintha valóságos volna. Vagy inkább úgy határoztok, hogy kiléptek az Illúzióból, illúziónak tekintitek, és arra használjátok, hogy megéljétek a Földön a mennyországot és annak Végső Valóságát, Akik Valójában Vagytok.
Így szól az üzenetem a világnak:
Létrehozhattok egy új civilizációt. Megújíthatjátok a világot. Tiétek a választás. Itt a pillanat. A kegyelem pillanata.
Használjátok ki ezt a pillanatot!
Ragadjátok meg ezt a napot!
Kezdd ébredéskor azzal, hogy annak látod magad, Aki Valójában Vagy, annak magasztalásával, aki voltál és aki a belátható és beláthatatlan jövőben - a Most örökkévaló pillanatában - leszel. És a kegyelemnek ebben a pillanatában kezdd annak kiválasztásával, hogy többé válj, mint valaha is voltál, vagy valaha is álmodtál róla; nyúlj az elérhetetlenért, és emlékezz, hogy semmi nem elérhetetlen.
Tekintsd magad a világot beragyogó fénynek. Nyilvánítsd magad annak. Jelentsd ki a szívednek, majd a szíveden át mindenkinek. Legyenek a tetteid a kijelentéseid. Töltsd meg szeretettel a világodat!
Tudd, hogy te vagy a megváltó, akire mindenki várt és mindenkit megmentesz, akinek megérinted az életét minden olyan gondolatuktól, amelyek megtagadnák létük és lényük csodáját és az Istennel való örök egyességük
dicsőségét.
Tudd, hogy gyógyítani jöttél. Hogy meggyógyíts egyet, sokakat, egy egész világot. Nincs más oka az ittlétednek.
A mesteri tudás felé tartasz, ideje célhoz érned. Öleld magadhoz a szent pillanatot! Így szól az üzenetem, de nem csak ennyi.
Légy ezen a világon, ne fordítsd el a tekintetedet. A spiritualitás ne azt jelentse, hogy keresel egy barlangot és mindörökre elrejtőzöl a mélyén. Légy ezen a világon, de ne belőle való. Élj az illúzióval, ne pedig benne. Ám ne hagyd a sorsára, ne vonulj ki a világból. Nem ez a módja egy jobb világ teremtésének, és nem ez a módja annak, hogy megtapasztald az éned legmagasztosabb részét.
Ne feledd, a világ számodra teremtetett, hogy legyen olyan közeged, ahol megtapasztalhatod magad annak, Aki Valójában Vagy.
Itt az idő, hogy így cselekedj. A világ, amelyet teremtettetek, hamarosan elillanhat a teremtésből, ha továbbra is hagyjátok a régi kerékvágásban haladni a dolgait, amíg ti járjátok a magatok útját, csakis a mindennapi tapasztalataitokkal foglalkoztok, és alig-alig törekedtek újjáteremteni magatok körül a nagyobb élményeket és tapasztalatokat.
Nézzétek meg a titeket övező világot! Hallgassatok az iránta érzett szeretetetekre! Hagyjátok, hogy megmondja, a világ mely részét kívánjátok megújult formában újjáteremteni. Aztán fogjátok a néktek adatott eszközöket és lássatok hozzá az újjáteremtéshez. Forgassátok a társadalmatok eszközeit: a vallás, a nevelés, a politika, a gazdaság és a spiritualitás' eszközeit. Ezekkel az eszközökkel kijelentéseket tehettek, súlyos és nagy erejű kijelentéseket arról, Akik Vagytok.
Ne higgyétek, hogy nem keverhető a spiritualitás és a politika. A politika a megnyilvánult spiritualitás.
Ne higgyétek, hogy a gazdaságnak semmi köze a spiritualitáshoz. A gazdaságotok feltárja a szellemiségeteket.
Ne gondoljátok, hogy a nevelés és a spiritualitás két különálló dolog. Mert azt tanítjátok, Akik Vagytok - és ha ez nem spiritualitás, akkor mi lenne az?
És ne higgyétek, hogy a vallás és spiritualitás nem egy és ugyanaz. A spiritualitás hidat ver a test, a szellem és a lélek közé. Minden igaz vallás hidat épít, nem pedig falat emel.
Legyetek hát hídverők! Szüntessétek meg a vallások, a kultúrák, a fajok a népek közötti szakadékokat! Kössétek össze, ami szétválasztatott!
Becsüljétek meg otthonotokat a világegyetemben, és legyetek jó gondnokai. Védjétek a környezeteteket! Újítsátok meg az erőforrásokat és osztozzatok meg rajtuk!
Dicsérjétek azzal a ti Isteneteket, hogy dicséritek egymást. Lássátok meg mindenkiben Istent és segítsetek hozzá mindenkit, hogy meglássák magukban Istent. Vessetek véget egyszer és mindenkorra a megosztottságnak és a versengésnek, a harcaitoknak és a háborúitoknak, a gyilkolás minden fajtájának. Vessetek véget! Végezzetek vele! Végül minden civilizált társadalom megteszi.
Így szól az üzenetem, de nem csak ennyi.
Ha igazán meg akarjátok tapasztalni a legmagasztosabb elképzelésetek világát, akkor feltétel nélkül kell szeretnetek, önként osztoznotok, nyíltan beszélnetek és együttműködésben teremtenetek. Nincs helyük rejtett céloknak, a szeretet korlátozásainak, semmi titkoltnak.
Döntsetek úgy, hogy igazán Egy vagytok, hogy ami jó másnak, az nektek is jó, ami rossz másnak, az nektek is rossz, hogy azt teszitek másokkal, amit önmagatokkal, és hogy amit nem tesztek mással, azt önmagatokkal sem teszitek.
Lehetséges, hogy így cselekedjetek? Képesek az emberi lények ilyen kiválóságra?
Igen! Bizony mondom, igen, ezerszer is igen!
És ne aggódjatok, hogy nem maradt abból, „ami nem vagytok” elegendő a viszonyítási mező megteremtéséhez, ahol megtapasztalhatjátok, Akik Valójában Vagytok. Az egész Univerzum a viszonyítási mezőtök! Ahogy az emlékezetetek is.
Az idősebbek és a bölcsebbek gyakran intenek titeket, hogy emeljetek emlékműveket, jelöljetek ki különleges napokat és alkossatok ünnepélyes szertartásokat megemlékezésül a múltatokra - a háborúitokra, a holocaustjaitokra és valamennyi szégyenteljes pillanatotokra. Miért kell ezekről megemlékezni? Miért kell megőrizni a múltat? És az öregek azt fogják mondani: „hogy ne feledjünk.”
Mélységesebben igaz a tanácsuk, mint gondolnátok, mert ha az emlékezetetekben hozzátok létre a viszonyítási mezőt, azzal fölöslegessé teszitek, hogy a jelenetekben tegyétek meg. Igazán elmondhatjátok: „soha többé”, és pontosan így is érthetitek. Ennek kinyilvánításában a becstelenség pillanatait használjátok a kegyelem legbecsesebb pillanatainak létrehozására.
Képes ilyen kijelentésre a fajotok? Felidézheti az emberi faj önmagát olyannak, mint amikor minden gondolatában, szavában és tettében Isten képét és hasonlatosságát tükrözte? Képesek vagytok ilyen kiválóságra?
Igen! Bizony mondom, igen, ezerszer is igen!
Az ilyen létezésre teremtettetek, ilyennek létesült az élet, mielőtt belevesztetek volna az Illúziókba.
Még nincs késő. Nem, közel sincs késő. Ilyen dicsőséges és csodás lények, mint ti, megtehetik és megélhetik. Bizony, lehettek a szeretet.
Veletek vagyok. Mindig és mindenhol. Ez a jelenlegi közlés vége, de soha nem ér véget az együttműködésünk, az együttes teremtésünk, az egyességünk. Mindig is beszélgetni fogtok Istennel, és mindig egyességben lesztek Istennel.
Mindig veletek leszek, az idők végezetéig. Hiszen Én vagyok ti, ti vagytok Én. Ez az igazság, és minden más Illúzió.
Folytasd hát az utat, barátom, folytasd az utat! A világ arra vár, hogy meghallhassa a te megváltó üzenetedet.
Ez az üzenet az életed, amilyennek megéled.
Te vagy a próféta, akinek eljött az ideje. Mert amit ma igaznak nyilatkoztatsz ki az életedről, az a tévedhetetlen megjövendölése az életed holnapi igazságának. És ez avat prófétává.
Meg fog változni a világod, mert úgy döntesz, hogy megváltoztatod. Gyógyítóbb erejű a műved, mint gondolnád, és a hatásköröd messze meghaladja a holnapot.
Mindez igaz, mert a döntésed értelmében lehetővé teszed, hogy a Velem való egyességed csodája megnyilvánuljon benned, a személyedben és azon át. Dönts így gyakran, és hozd el a világomnak a békét.
Légy a békém eszköze!
Ahol gyűlölet terem, vess szeretetet; Ahol sérelem, ott megbocsátást; Ahol kétség, ott hitet;
Ahol kétségbeesés, ott reményt; Ahol sötétség, ott fényt;
Ahol bánat, ott örömöt; ne arra törekedj, hogy vigasztaljanak, inkább légy a vigasz; ne arra, hogy érts, inkább hogy megértsenek; ne arra, hogy szeress, inkább légy a szeretet.

Mert a szeretet az, Aki Vagy, és aki mindig voltál. Mindig is így volt, így van és így lesz.
Kerested az igazságot, amellyel élheted az életed, és Én ezúttal is megadom neked.
Légy a szeretet, Én Szerettem.
Légy a szeretet, és véget ér hosszú utazásod a mesteri tudáshoz, és máris útnak indulsz megint, hogy másokat is a mesteri tudáshoz kalauzolj. Mert a szeretet minden, aminek te Én, Mi lenni rendeltettünk.
Úgy legyen.