Szeretet-szerelem

A felebaráti szeretet egyenrangúak közötti szeretet; az anyai szeretet a gyámoltalan iránti szeretet. Bármennyire különböznek egymástól, abban közösek, hogy természetüknél fogva nem korlátozódnak egy személyre. Ha szeretem a felebarátomat, valamennyi felebarátomat szeretem; ha szeretem a gyermekemet, valamennyi gyermekemet szeretem; sőt tovább megyek: szeretek minden gyereket, mindazokat, akik rászorulnak a segítségemre. A szerelem ellentétes mind a két szeretettípussal; vágyódás a teljes egybeolvadásra, az egyesülésre egyetlen másik személlyel. Természeténél fogva kizárólagos és nem egyetemes; és talán a legmegtévesztőbb is a szeretet valamennyi formája közt.

Először is gyakran összekeverik a szerelembe "esés" megrázó élményével, amikor hirtelen ledőlnek a korlátok, amelyek addig a percig két idegent elválasztottak egymástól. De, ahogy korábban már szó esett róla, a hirtelen meghittségnek ez az élménye természeténél fogva rövid életű. Miután az idegenekből bizamas ismerős lett, nincsenek többé legyőzendő korlátok, nincs többé elérni való hirtelen közelség. A "szeretett" személyt hovatovább ugyanolyan jól ismerjük, mint magunkat. Vagy talán helyesebb lenne azt mondani: ugyanolyan rosszul. Ha az élményben több lett volna a mélység, ha át tudtuk volna élni személyiségének a végtelenségét, a másik személy koránt sem volna annyira ismerős - és a korlátok legyőzésének csodája napról napra megújulna....

IIS