Lightworker 2006/05 -- Christopher és az Igazság Szelencéje - Az Igazság Őrzőinek Klánja

ÜDVÖZLET OTTHONRÓL

Mágneses Hullám

Kedveseim, gyakorlással minden egyes nappal egyre jobban interdimenzionálissá váltok. Éberségeteken keresztül kifejlesztetek egy olyan képességet, hogy egy olyan világban éljetek, amiben nagyon tér és idő van. A nehézségek, amiket megtapasztaltok mágneses lenyomatokat keltenek, amik tovaterjednek az univerzumba, s olyan vibrácós mintákat gerjesztenek, amikbe belesétáltok. Szó szerint azon gondolatokká váltok, amiket magatok elé helyeztek az idővonalatokra. Amint elfoglaljátok a Fény eme új területét, olyan környezetet hoztok létre, ami semleges, és készen áll arra, hogy felül/átírjátok. Ugyanez a mágneses hatás az, ami tisztára törli sorsotok palatábláján az előttetek lévő eseményeket, és efféle kihívásokat okoz ma mikrofonjaitoknak és elektronikus eszközeiteknek (Steve megjegyzése: Ez a channel a VirualLight tévéadás utolsó részeként hangzott el. Az adás alatt jó pár technikai furcsasággal szembesültünk, az összes mikrofon felmondta a szolgálatot, az általam a channelre használt kivételével.)

Sokkal több ember van ezen a bolygón annál, mint amit el tudnátok képzelni, akik valamilyen csodára várnak. Ennek következtében, megteremtitek ezt a nagy csodát. Most nagyon erős rezgést küldtök ki, majdnem úgy, mintha egy nagy sziklát vetnétek egy kis tóba. A szikla által keltett fodrozódás rezgéskésként tovaterjed a vízben és előkészíti a még nyugodt vizet, hogy elfogadja a következő valóságot. Ez történik multidimenzionális szinteken, és habár az Őrző nagyon csalódott a megfelelően működő berendezések hiánya miatt ma, a fátyol felénk eső oldaáról csodás dolog szemlélni ezt, mivel teremtetek. Az Otthon itt van most ezen a bolygón. Ez a teremtés olyasmi, amit mi, itt ezen az oldalon, a legjobban várunk, mert efféle sosem lett eddig betervezve.

A Föld Ciklusai

Amikor a Föld Játéka elkezdődött, akkor ez bolygó egy nagyon forró, gázszerű golyóbisként sodródott az űrön keresztül. Az intenzív hő miatt, abban az időben a Föld rezgése nagyon magas volt. A Föld leges legkorábbi idejében, a lelkek éltek a lehetőséggel, hogy a Földön éljenek. Abban az időben, mint éterikus lények foglaltátok el a Földet, azok nélkül a sűrű fizikai testek nélkül, amikben most laktok itt a bolygón. Amint a Föld lehűlt, meg kellett találjátok a saját rezgésszámotok csökkentésének módját úgy, hogy a Föld vibrációival harmóniában maradhassatok. Ami most ebből érdekes, az az, hogy manapság úgy vélitek, a magasabb rezgésszám jobb, mint az alacsonyabb. Az emberiség evolúciójának hajnalán, bármelyen fejlesztés történt, az csökkentette a vibrációtokat. Tehát itt van egy ciklus, amit megmutatnánk nektek. Nagyon magas rezgéssel kezdtetek, amikor a Föld forró volt, és magas frekvencián rezgett. Azután, amint hűlt a Föld, csökkenteni kezdtétek a vibrációtokat. Amikor elértetek egy kényelmes állapotot a rezgés csökkentésben, akkor hosszútávú oldalirányú mozgás sorozatok vették kezdetüket ennek a ciklusnak a hullámvölgyében, ahol látszólagosan a rezgésetek sem nem emelkedett, sem nem csökkent. Ez idő alatt, nem sok változás történt az alacsony és magas vibrációk között, tehát úgy látszott, hogy nem volt evolúció ekkor. Mit gyanítasz? Sarkon fordultatok, és most már az evolúcióra úgy kéne tekintenetek, mint a vibrációtok emelésére. Ez a beteljesítése egy nagy vibráció ciklusnak, ami eonokkal ezelőtt kezdődött el, amikor a Föld megszületett. Tehát mi történik ezen a napon? A Föld nem lesz egyre melegebb? Igen, azt hiszitek, hogy ez jobbára a szennyezés miatt van, az autók miatt, amiket hajtotok, a globális felmelegedés hatásaiként. Azt mondjuk nektek, hogy ez csak részben igaz. Rendkívül helyénvaló ez ahhoz, hogy megtanuljatok harmonikusan együtt élni a Földdel. De ugyanakkor elmondjuk nektek azt is, hogy a Földnek ez a valósága sokkal alkalmazkodóképesebb annál, mint amiről tudtok. Jelen pillanatban egy természetes energia ciklusban vagytok, és amit globális felmelegedésnek neveztek, annak oka jórészt az emelkedő sugárzású Központi Nap. S mi van azokkal az éterikus testekkel, amiket hajdan viseltetek? Nem arról van szó, hogy visszamenjetek fénytestekbe? Kezdetben fénytestben voltatok itt ezen a gázszerű bolygón, jóval még azelőtt, hogy fizikai testet öltöttetek magatokra. Oda vagytok visszatérőben, kedveseim. A ciklus az egyik dolog, amit meg akarunk osztani veletek. Még az Őrző is azt hitte eddig a percig, hogy ma a multidimenzionalitásról fogunk beszélni. Nem fogunk. Valami olyan történik itt, ami minden elképzelésen túl megy. Nem várhatunk tovább avval, hogy erről meséljünk, mivel már felcsillant ennek egy kis darabja a számotokra. Éreztétek ezt, de nem igazán tudtátok, hogyan öntsétek ezt szavakba.

Az Igazság Evolúciója

Mondottuk már nektek, hogy 12 elsődleges élet lecke van, amin lelkekként dolgoztok, miközben úgy tesztek, mintha emberek lennétek. Legtöbb életleckétek és a legtöbb nagy szerződésetek erre az egy életleckére utal, amit még azelőtt határoztatok el, mielőtt idejöttetek volna erre a létidőtökre. Az első szakasz a tervezésé volt, amikor megkérted azt a személyt, aki az apukád lett, a másikat, hogy anyukád legyen, és azt, aki középiskolában az első szeretőd lett, és megkérted, szeressen is annyira, hogy teljesen összetörje a szívedet? És amikor megkérted azt a személyt, aki üzleti partnered lett, hogy szeressen annyira, hogy ellopja az összes pénzt, majd megpattanjon vele Mexikóba? Ó, hogy mennyire jól játszák ők a Játékot. Magadra vetted ezt a fátylat, elfeledted, hogy te állítottad be ezt így, de itt vagy, felébredőben a Játék kellős közepén. Itt vagyunk, hogy kitárt karral üdvözöljünk, amint töltöd az életed, amint magukat embernek tettető lelkekként haladtok utatokon. Az egyik a legfontosabb életleckék közül, amivel nagyok sokotok dolgozott, hogy aktiváljátok globálisan. Habár ezek a életleckék személyes tapasztalások, ugyanakkor kollektív alapon is dolgoztok ezen, bizonyos életleckéket látszólag "népszerűnek" tekintve különböző társadalmakban. ez történik most az igazság életleckéjével. Lényegében, azok az egyéni lelkek az igazság elsődleges életleckéjén dolgoznak, ami segíteni fog az emberiségnek újra definiálni, hogy mi is az igazság az Új Földön.

Az igazság nagyon nehéz életlecke. Vannak olyanok, akiket az Őrző "channel garatoknak" hív az ő világában. A channel garatok különféle channelekre fognak elmenni, míg nem találják meg azt az igazságot, amit keresnek, ami gyakorlatilag az az igazság lesz, amit mindvégig kerestek. Vagy, páran elolvasnak minden az utóbbi 40 évben megírt könyvet, igazságuk keresése közben. Amit mi mondunk nektek, az az, hogy ezek az emberek tipikusan nem azt az igazságot keresik, ami azokban a könyvekben van, vagy azokban a tapasztalatokban, ami a többi channelen való részvételkor éri őket. Amit ők keresnek az egy reflexiója, érvényesítése annak az igazságnak, amit belül hordoznak.

Tehát a kezdet kezdetén, amikor elkezdtétek játszani a Játékot azon a forró, gázos golyóbison, amit Földnek neveznek, éterikus lények formáját vettétek magatokra, fizikai test nélkül. Majd egy fokon, adaptáltátok azt a biológiai formát, amit most emberszabású majmokként ismertek, és elkezdtétek kialakítani azt a biológiai buborékot, ami a lelketek számára lakóhelyként szolgál a játék idejére. Abban az időben csak ötszázan voltak közületek, akik fizikai formát öltöttek. A többiek ott maradtak, amit ma angyali birodalmakként ismerünk, hogy kalauzoljanak, amire a fátyol mindkét felén szükség volt. Ma, közületek mindenki közvetlen leszármazottja annak az 500 léleknek. Természetesen, a jó hír az, hogy csak azt kell megtanuljátok, mit kezdjetek a többi 499 emberrel. Amennyiben megértitek ezt, elkezditek megérteni a Földön az élet igazságát.

A Negyedik Klán ~ Az Igazság Őrzői

Kezdetben, az eredeti 500 ember nagyjából egy helyen élt a bolygón. Nem széledtetek szerte a bolygón. A korai időkben, csoportokba gyűltetek, és kialakítottátok azt, amit ma klánoknak nevezünk, és ezeknek a klánoknak bizonyos céljuk volt. Az volt a dolguk, hogy segítsék elhozni a Földre, a tapasztalásaitokhoz az Otthon emlékeit. Párról meséltünk már. Összesen hét klán volt. Eddig beszéltünk: a Ragyogó Szemek Klánjáról, a Fény Reflektorairól, és a szépség Őrzőiről. Ma egy másikról fogunk szólni, az Igazság Őrzőiről. Nagyon sokan vannak, akik felébredőben vannak a Földön. Ez volt az aklán, aki annak szentelte magát, hogy elhozza az Otthon igazságát a Földre. Azért, hogy így tegyenek, bizonyos jellegzetességeknek kellett ott legyenek, és értenetek kellett bizonyos dolgokat. Kezdetben nehézségeket okozott kitalálni, mi az ami működik, és mi az, ami nem. El fogunk nektek egy történetet mondani az egyik ilyen felkent lélekről, mivel ő nagyon jól illusztrálja, ki is az Igazság Őrzője.

Christopher Története és az Igazság Szelencéje

A Tervezési Szakasz

Christopher fénylényként hamarosan belép Szabad Döntés Játékába Kristály Gyermekként, leszületőben van a Földre, mint magas rezgésű ember. Nem kell végig mennie az evolúciós folyamaton, hanem magas rezgésűként születne le kezdettől fogva. először is ott találjuk Christopherert a Feljegyzések csarnokában, amint ott ül egy asztal mellett, az összes barátja karéjában. Amint Christopher vezeti az értekezletet, elmagyarázza az összes megjelentnek, hogy mi az,a mit meg akar tapasztalni a Földön, s mit remél elérni így. Amint beszél, azok a lelkek, akik majdan szerepet kapnának a játékában, közelebb húzódnak hozzá. Még az anyja, és apja, akik már le vannak inkarnálódva a Földre részt vesznek a találkozón, felettes énjükkel jelen vannak a fontos összejövetelen. Christopher Büszke arra, hogy mindazok, akiket Játéka résztvevőjének akar, beleegyezik, hogy részt vesz mindebben. Képes volt egybegyűjteni az összes lény lelkét, hogy odagyűljenek az asztala köré, élete első szakaszában, a tervezési szakaszban. Az egyik, ezek közül a lények közül, aki ott ül a jobbján, kedves barátja, Elrah. Ő egy olyan nagyszerű lélek, akik még sosem inkarnálódott. Elrah az egyik azon magasabb lények akik Túlfénylették az első, és a végső szakaszát az életüknek. Elrah gyakran vett részt efféle találkozókon, hogy segítsen a lelkeknek hatékony terveket szőni és szerződéseket kötni a földi életükkel kapcsolatosan,és szokás szerint ott van, hogy üdvözölje a lelkeket amint Hazatérnek, és felébrednek az álmukból. Ezt megemlítve, ez segíteni fog visszaemlékezni arra, hogy Otthon egyik személy sem jobb, vagy több, mint a másik, tehát Christopher és Elrah ez ez esetben, ebben a folyamatban egyenlő fontosságú szereppel bírnak. Egyenlőnek kellett lenniük, hiszen gyakorlatilag ők egyszerűen másféle kifejeződései ugyanannak a szívnek a fátyol túloldalán.

Elrah beszélt Christopherrel, és mindannyian, akik összegyűltek az asztal körül megkötötték a legnagyszerűbb szerződéseket Christopher életével kapcsolatosan. Elrah így szólt: "Christopher, úgy döntöttél, hogy az igazság élet leckéjét választod feladatodul. Ez az egyik, a legnehezebb élet leckék közül, amit csak választhatsz magadnak a szabad választás bolygóján, de ugyanakkor ez az egyik olyan is, amiből a legtöbbet lehet tanulni. Mielőtt belépnél a Játékba, adok neked pár ötletet, koncepciót, amik segíthetnek ebben a nehéz lecke teljesítésénél." S ekkor Elrah elővett egy csodaszép szelencét, és a várakozó Christopher kezébe nyomta. Ez egy nagyon míves, apró, ékszerdoboz volt, Christopher csak nézte, majd megkérdezte: "Ez az enyém? Ez annyira gyönyörű szép, Elrah. Nem tudom, mit gondoljak róla." Elrah elkezdett mesélni a szelencéről, a jelentéséről, amit képvisel Christopher érkezésében, leendő életében. Elrah ezt mondja: "Christopher, amikor a biológia buborékjába inkarnálódsz, magaddal fogod vinni energetikai formában ezt a kis dobozkát, nagyon mélyen bele ágyazva a lényedbe, a legfelső szívszinten." Elrah rámutat egy pontra a testen félúton a szívcsakra és a torokcsakra között. "Nem leszel képes Christopher látni a szemeiddel ezt a szelencét, de ebben a dobozkában, ott fogod őrizni az összes igazságot, amiket eddigi inkarnációid során a lelked eddig összegyűjtött." Lelked célja ebben a megtestesülésben, hogy kinyissa ezt szelencét, és megoszd másokkal az igazságról gyűjtött tapasztalásaidat. Amennyiben így jársz el, Christopher, olyan gyöngyszemmel fogsz hazatérni, ami mindnyájunk hasznára fog válni." Christopher erre ezt mondja: "Ez csodás cél. örömmel elvállalom a kihívást."

Christopher ezután elkezdte megtervezni az életét, ami előtte áll. Szerződéseket köt, és vészhelyzet esetére mentési terveket is sző. Pozitív és negatív jellegű tapasztalásokra is szerződik. Nagyon sokszor a lelkek jobban tanulnak a negatívumokból, mint a pozitívakból, tehát minden lehetségesség megfontolásra, megtervezésre került. Minden szerződés ki lett dolgozva, és újra átnézésre került. S mindegyik lényeges szerződés Christopher életében arra volt hivatott, hogy emlékeztesse őt az Igazság szelencéjére, amit hordoz. Ha bármi történne vele az emlékezést illetően, az ott lesz vele. S miután minden el lett rendezve, Christopher négyszemközt beszélget Elrahhal. "Kedves Christopher, mi innen, Itthonról fogunk szemlélni téged, újongunk rajtad, de mindenek felett, nem fogsz hallani bennünket a vastag fátyol miatt. Kalauzolást fogunk a számodra nyújtani, segíteni fogunk a sok-sok megtervezett szerződéseddel kapcsolatba kerülni, de a legtöbbször ezt véletlennek, vagy vakszerencsének fogod tartani. Mindezek tetejébe Christopher, kérlek tartsd eszedben, hogy mindösszesen csak az a dolgod, hogy kinyisd a szelencét és megoszd a tartalmát. S akkor vissza fogsz térni a gyönggyel, kedves Christopher."

Gyermek Születik

Végezetül Christopher mozgásba lendíti inkarnációs folyamatát, és kezdetét veszi 27 hónapos születési folyamata. Ez volt Christopher első esélye arra, hogy úgy tegyen, mint aki magára vette az idő illúzióját; ez idő alatt azon dolgozott, hogy végrehajtsa egy végtelen lény tranzícióját egy véges kifejeződésbe. Ekkor történt az, hogy ezt suttogta anyukája fülébe: "A nevem Christopher. A nevem Christopher." Nagyon sokszor anyukája úgy riadt fel álmából az éj közepén, hogy Christopher neve járt az eszében. Egyszer csak azt mondta a férjének: "Azt gondolom, hívhatnánk Christophernek a fiunkat." De amint hangosan kimondta a nevet, mindjárt eszébe jutott egy fiú az iskolából, akit nem szeretett, és ekkor ezt mondta: "Habár, én valójában azt a filmcsillagot kedvelem, szóval elnevezhetnénk a fiunkat Tomnak is." Christopher pedig rázta a fejét, és tovább suttogott az összes adandó alkalmat megragadva. Néha a lelkeknek hasonló névvel kell élniük, mint amilyen szellemi nevük, néha pedig nem, attól függően, hogy milyen jól kommunikálnak az elsődleges szülői szerződés során ezen 27 hónap alatt. Christopher szerencsés volt, és amint anyja vacillált még egy darabig a nevén, végül a Christopher név mellett döntött. Christopher három héttel korábban született az idejénél, amint nem tudott tovább várni azzal, hogy bejusson a Játékba. Nagyon eszes gyermek volt. Szemei felragyogtak a szobában, amint elmosolyodott, még csecsemőként is, és örökösen csoda szép energia lengte őt körül.

Christophert szülei végtelenül szerették; ő volt a második gyermekük, Christophernek volt már egy nővére is. Nagyon sokszor egy idősebb gyermek elutasítja az öccsét, vagy húgát, aki a családba érkezik, de most nem így történt. Christopher nővére nagyon büszke volt az öccsére, és mélyen támogatta mindenben. Christophert édesanyja mindenben bátorította, de ennek ellenére, majdnem kétéves koráig Christopher nem szólalt meg. Nagyon soká várt ezzel. Amikor beszélt, csupán pár szót szólt, és azt is nagyon csendesen.

A fiatal Christopher

Amint Christopher növekedett, anyukája aggódott miatta, mert nyilvánvaló volt, hogy Christopher nem átlagos, normális gyermek. Másmilyen volt, és persze, azt hitte, hogy valami baj van a csemetéjével. Édesanyja mindent megtett, amit csak bírt, hogy bátorítsa, és amikor Christopher megszólalt, mindenki megtapsolta. De még amikor nem is beszélt, akkor is mindenki értette őt. Christophernek varázslatos volt a mosolya, ami a szemein keresztül kiáradó energiájú volt, s ez mindenkinek örömet okozott. Amint Christopher növekedni kezdett, olyasmit kezdett tapasztalni, amit nem teljesen értett meg. Nagyon gyakran érzett késztetést arra, hogy a kezét a mellkasára tegye, miközben hallgatta, mit beszélnek az emberek körülötte. Azután egy napon elment a templomba. Édesanyja, és édesapja nem volt túlzottan templomba járó alkat, de azt akarták, hogy Christophernek legyen vallásos élménye is, így hát elvitték őt a templomba.

Nagyon sok jó leckét tanult a templomban, és ő örült ennek. Azután az egyik vasárnap Christophernek olyan élményben volt része, amit sose felejtett el. A vasárnapi iskolában Christopher olyan történetet hallott, aminek az volt a rendeltetése, hogy a gyermekek Istenről tanuljanak. A tanmese története azt mondta, hogy milyen fontos dolog jónak lenni, és mik az emberi lét alapszabályai. Ekkor történt az is, hogy a tanító elmondta a gyermekeknek, hogy amennyiben nem követik a szabályokat, akkor pokolra kerülhetnek. Abban a pillanatban Christopher mellkasának felső részébe késszúrásszerű fájdalom nyilallt. Később ezt elmesélte az anyukájának. Ő pedig elvitte Christophert a kórházba, kivizsgálásra, és semmi szervi problémát nem találtak Christophernél az orvosok. De hébe-hóba, Christopher a mellének felső részében éles fájdalmat szokott ettől fogva érezni.

Nem sokkal később jelent meg Christopher kalauzoltsága. Már a négyéves Christophernek meg volt a képzelt barátja, aki mindig vele volt. A szülei úgy gondolták, hogy Christopher találta ki a barátját, de úgy látszott, hogy ez barát segíti Christophert a játékában. Csak azt nem találhatták ki a szülők, hogy ezt a képzelt barátot Earlnek hívják. Nem sok gyermeknek van olyan kitalált barátja, akinek Earl a neve. Úgy beszélt Earlhöz, hogy a keze a mellkasa felsőrészén volt, s amint növekedett, rengeteg segítséget kapott tőle. Christopher hihetetlen mennyiségű Earltől kapott tudást osztott meg a többiektől éveken át, mígnem egy napon nem beszélt róla többé.

Na, tovább ugrunk most Christopher késői tizenéveire, amikor elhatározta, hogy meg akarja tanulni, hogyan kell beszédet tartani. Beiratkozott egy szónoklattani kurzusra, így hát profi szinten megtanult beszélni az emberekkel, mivel ezt tartotta a legnagyobb gyengeségének. Nem érezte azt, hogy hatékonyan tudott volna beszélni az emberekkel, és ez bántotta őt. Elmagyarázta ezt az édesanyjának is, aki nagy gyógyítókkal és természetgyógyászokkal nézette meg, kezeltette őt. Többen is kezelték a torok csakráját, hogy képes legyen beszélni. Az egyik történeteket mesélt neki egyik elmúlt életéről, és azt mondta neki, hogy még mindig bele van egy kard törve a torkába. Egy másik azt mondta, hogy úgy ölték meg egykoron, hogy torkon szúrták egy tőrrel, megint másik meg azt mondta, hogy megölték őt nagyszerű tanítói tevékenységéért valamelyik elmúlt életében. Majdnem mindegyik azt mondta, hogy valami rossz történt vele, és megpróbálták eltávolítani a blokkolódását. Christopher nem hitt nekik, mert ahányszor csak olyasmit meséltek neki, amit nem hitt el igazán, akkor fájdalmat érzett a mellkasa felső felében. Christopher kezdte megérteni, hogy vezetik. S még ha nem is mondta meg neki ez a kalauzoló erő, hogy melyik a helyes út a számára, merre menjen az útkereszteződésekben, Christopher tudta, hogy amit hall elképzeléseket, ideákat, nem egészen egyeznek avval, amit valahogy belülről teljesen jól ismert. Ezek az első jellegzetességei annak, hogy valaki az Igazság leckéjével dolgozik. A vezető erő nem mondhatja meg, mikor vagy az úton, de meg fogja mondani, mikor tértél le róla.

Igazat beszélve

Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy Christopher elkezdte volna felfedezni, hogy benső tudással bír; kezdett szónokolni tanulni, és hallgatni tanulni. Gyakorolni kezdett a benső tudásának kifejezésével, és csendes, és ékesszólású szónokká vált. Természetes módon hallgattak rá az emberek, amikor beszélt. Mindegyik szavát, amit mondani kellett, hallani akarták. Bíztak benne, mert látták a szemén, hogy ki volt ő. Christopher tanult róla, és sokat próbált dolgozni evvel az energiával. Tanítóvá vált és könyveket írt, a saját szavaival dolgozott és segített az embereknek saját maguk felhatalmazottjainak lenni. Christopher az élete többi részét tanítóként élte le. Nagyon elismert volt, mivel nemcsak tanító volt, hanem úgy is élte az életét, mint akinek egységes az élete a benső igazságával. Kialakította azt a szokást, hogy amikor valami igazán fontosat mond, akkor megérinti a mellkasa felső részét a kezével. Egy nap idősödő anyukája kérdezte erről a fura szokásáról, mire ő így felelt: "Anya, ez az én igazságszelencém. Sok évbe telt, mire visszaemlékeztem, hogy itt volt, de ez tartalmazta az összes igazságot, amit valaha is összegyűjtöttem, mint lélek, s most elkezdtem ezt megosztani másokkal is." Anyukája nem tudta, mit feleljen erre, de rég óta megtanulta azt, hogy ne alkudozzon Christopherrel, amikor ennyire szenvedélyes.

Christopher Hazatér a Gyönggyel

Na, a végére értünk ennek az életének, amikor Christopher ismét hazatér.

Amint átkelt a fátylon, találjátok ki, ki volt az, aki tárt karokkal várta őt? Régi barátja, Elrah, aki az első csodaszép víziója volt, akit a másik oldalon meglátott. Barátja volt ott, hogy üdvözölje Christophert, amint felébredt álmából. Christopher szorosan ölelte barátját, és ezt mondta: "Oly jól csináltad. Nem érted mit tettél? Felfogod-e, hány embert érintettél meg, mennyire megváltoztattad a világot az igazságoddal?" Christopher azt mondta Elrahnak: "Nem én tettem. Nem voltam túl sikeres evvel. Nagyon nehéz volt ez nekem. Egyáltalán nem az volt ez Elrah, mint amire számítottam. Hadd osszam meg veled pár tapasztalatomat." És idők eonjain keresztül beszélgettek, mivel az idő nem létezik a fátyol túlsó felén.

Beszélgetésük ide-oda kanyargott, Christopher mesélte Elrahnak az élményeit. Az egyik a tapasztalásai közül különösen fontos volt a számára, mivel egy bizonyos ponton, Christopher felfigyelt arra, hogy létezik egy igazság, amit meg kellett osztania, és ő kinyitotta a szelencét. Ami érdekes a szelencét illetően, az az, hogy, noha bár ő ki tudta nyitni a dobozkát, és meglelte az igazságot benne, mivel az ott volt, önállóan nem láthatta meg. Ekkor tanulta meg Christopher, hogy a saját igazságának a többi ember szemén keresztül kell visszatükröződnie. "Nem erre számítottam, Elrah. Kitaláltam, hogy én nem találhatom meg a saját igazságomat, és nem oszthatom meg a többi emberrel. A saját igazságomról kell beszéljek, az igazságom szerint kell állást foglaljak, aszerint kell éljek, így tehát ez visszatükröződhet a többi ember szemén keresztül, és így akkor már én is megláthatom. Megtanultam, hogy a ki nem fejezett igazság még nem az igazság. Akkor pedig egy igen nehéz helyzetben kellett megtanuljam, hogy az igazság nem egyetlen egy, fix tárgy. Nincs EGYETLEN igazság, hanem ehelyett a valódi igazság evolúció, mivel amint növekedtem, fejlődtem az igazság is változott. Úgy nőttem fel, hogy azt tanították, hogy egyetlen igazság van, egyetlen Isten, egyetlen út Haza. De természetesen, drága Elrah, nagyon sok van. Oly sok, hogy még csak el se tudom neked mondani az összeset." Elrah pedig így felelt: "Igen, felfogtad. Megértetted. Visszahoztad a gyöngyöt." Mire Christopher: "Milyen gyöngyöt?" "Egy gyöngyöt kellett volna visszahozz a tapasztalásaidból. Emlékszel erre, Christopher?" Christopher erre: "Nem egészen tudom, miről beszélsz, de el kell mondjam neked, hogy eljött az az idő is, amikor felnyitottam a dobozkát, az igazságomról beszéltem, és az emberek rettegni kezdtek. Próbáltak megtagadni az igazságomat, vagy annyira elhallgattatni, hogy ne kelljen hallaniuk az igazságomat." Erre Elrah: "Igen, Ez a félelem, a szeretet ellentettje. Hát nem érdekes, hogy félni csak az ismeretlentől lehet? Ha azt az űrt bármilyen igazsággal kitöltöd, többé nem lehetséges félni, és te kitűnő munkát végeztél, Christopher, kitöltve ezt az űrt tudással." Christopher erre így felelt: "Ó, nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő tudás volt-e ez. Nem vagyok biztos benne, hogy ez volt-e mindaz, amit adhattam." És erre Elrah: "Nem ez volt abban az időben a szívedben?" "Igen, de évekkel később én másképpen tanultam, mint ahogyan akkor tudtam." felelte Christopher. "Az semmit se számít," mondta Elrah, "nem az számít, hogy a tökéletes igazságot mond, hanem az, hogy az igazság a tiéd legyen, és egységes legyél avval, amiről beszélsz. Egységesnek lenni az igazságoddal az egyetlen módja annak, hogy fejlődhess. S mivel te így tettél, Christopher, visszahoztad a gyöngyöt."

"Még mindig össze vagyok zavarodva Elrah. Nem egészen értem, miről beszélsz, de hadd mondjam el egy másik élményemet. Egy bizonyos ponton felfigyeltem arra, hogy a félelmem egy része, amit a doboz kinyitása miatt eredt, abból a félelemből származott, hogy a többi embernek meg volt a maga igazsága, és azt gondolták, hogy az én igazságom interferálhatott az övékével valahogyan." Erre Elrah azt mondta: "Igen. Egy részét képezi a valódi igazsággal való élés megtanulásának, hogy helyett teremtesz az igazságnak magad körül, mivel egyetlen másik embernél sincs az összes igazság. Egyetlen lénynek csak az lehetséges, hogy Istennek egy apró darabkájával jelenjen meg. Mindnyájan tartjátok, képezitek Isten nagyobb mértékű ujjlenyomatát. Ez a miértje annak, hogy miért van az, hogy közületek mindenki Istennek csak egy apró darabkájával érkezik a dobozkájában, és mindösszesen azt kérjük tőletek, hogy elvégezzetek, hogy megtaláljátok ezt, és szándékosan osszátok meg, nem mint egyetlen igazságot, hanem mint olyat, ami párhuzamos nagyon sok máséval is. Visszahoztad a gyöngyöt, Christopher. Sose feledd ezt."

Christopher azt mondta: "Történt még valami, ami izgatott engem. Amikor először nyitottam ki a szelencét, nagyon sok ember annyira belebonyolódott a szelence szépségébe, hogy nem láthatták meg az aktuális igazságot. Annyira belebonyolódtak az ékkövezésbe, és a szelence szépségébe, a benne lévő selyem simulásába, hogy nem foghatták fel az igazságot." Elrah nevetett. "Igen, ez emberi jellegzetesség. Az emberek annyira csodálatosan viccesek. Amikor fényt látnak, annyira lenyűgözi ez őket, hogy teljesen vakká lesznek minden másra. Hát nem egy csodálatos emberi tapasztalásod volt ez?" Christopher ez mondta: Igen, az volt. Sokkal több energiát éreztem akkor, mint bármikor előtte, s mellékesen szólva, Elrah, amilyen vékony volt a fátyol, tudtam, hogy te voltál Earl!"

Christopher hátradőlt a székében, és kedves barátját nézte, amikor ezt mondta: "Szóval, mond meg nekem, Elrah, mi ez a gyöngy? Azt az igazságot hoztam vissza, amit akartál, hogy visszahozzam? Ez az igazságnak az a gyöngye, amivel vissza akartál hozatni velem? Megtettem azt, amit kértél tőlem, hogy megtegyek a szelence felnyitásával?" Drága Christopher, ez sosem az igazságról szólt." felelte Elrah. "A valódi igazság csupán egy észlelés, és a legjobban múlandó. A gyöngy, amit oly briliáns módon haza hoztál, a bölcsesség gyöngye, amit az igazság utáni kutatásoddal növesztettél, és avval, hogy ezt a keresést megosztottad a többiekkel. A bölcsesség gyöngyét csak akkor lehet ismét haza hozni, ha már az igazságod kiszabadult a szelencéből és kifejezésre került. Nem az igazság kifejezése az, ami számít, hanem a kutatás utána, az az, ami haza hozza a gyöngyöt. Nem az úti cél, hanem maga az utazás az, ami elismerésre méltó. Ez a bölcsesség gyöngye, s ez az, amit oly sikeresen haza hoztál. Mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád, Christopher."

Azért mondtuk el nektek ezt a történetet, kedveseim, hogy amint emberekként fejlődtök, számosan közületek rendelkeztek az igazság szelencéjével, és a bölcsesség gyöngyszeme arra vár, hogy ismét Haza hozzátok. Nyúlj bele a szelencédbe, és becsületesen fejezd ki. Ne aggódj amiatt, ha valaki nem érti. Ne aggódj attól sem, ha nem érted, mivel nem azt kértük, hogy a tökéletes igazság te legyél. Csak azt kérjük, hogy harmóniában és becsületes legyél avval, ami az igazságod. Emlékezz arra, hogy neked is van egy helyed, ahová mélyen beléd lett az igazság szelencéje temetve.

Avval hagyunk itt benneteket a mai napon, hogy amint fejlődött emberekké váltatok, amint a Földön a fény meghatalmazott lényeivé váltok, az igazságotok nem csak mindazoknak fontos, akik körülöttetek vannak, hanem fontos azoknak a bölcsességeknek és gyöngyöknek is, amiket ismét haza hoztok.

A legnagyobb tisztelettel kérünk benneteket arra, hogy a legnagyobb elismeréssel kezeljétek egymást. Dédelgessétek a másikat minden lehetséges módon. Tudd, hogy Isten szemébe tekintetek, amikor egymásra néztek. Amikor kinyitod a szelencét, játssz vele, és játszatok jól együtt.

Espavo!