Miben hátráltatja a technikai civilizáció a spiritualitást?

Ebben a hónapban ismét egy korábban már többször említett probléma részletesebb kifejtése kerül terítékre.

Tömören összefoglalva ez a probléma „a múlt múltként való megszűnése”. Az emberi organizmus tervezését úgy optimalizálták a Szabad Akarat Iskolájában, hogy alapvetően a jelen pillanatában szerzett tapasztalataiból tanuljon, hogy az életének korábbi időszakaiban hozott – esetleg téves – döntéseit maga mögött hagyhassa, elfelejthesse. Az eredeti tervek szerint egy ideig ugyan magunk mögött húzzuk az elmúlt időszak eseményeit, döntéseit – hasonlóan, mint a repülő a kondenzcsíkot. Ennek azonban hamarosan/bizonyos időn belül szét kell(ene) oszlania. Ez – a magunk után húzott „csík” - még egyfajta kiterjesztett jelent képvisel, és ami már szétoszlott, azt nevezhetjük múltnak. A mostani világ viszont a legtöbbek számára egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy bármilyen tevékenység, cselekvés, döntés „elfelejtődjön”, hiszen sokan még az ebédjüket is kiposztolják, nem beszélve a mérhetetlen mennyiségű köztéri kameráról, az internetes tevékenység megfigyeléséről és a többi. Mindez egyfajta akár sok évre elkenődő kiterjesztett jelent hoz létre, egyre inkább lehetetlenné téve az embernek, hogy a pillanatban éljen. És ez súlyosan megterheli az emberi organizmust is, hiszen nem erre lett tervezve – mint az a lakodalmas autó a romkomokban, amelyik sok kilométernyi csörgős dobozt húz maga után. Vonszoljuk magunk után korábbi pillanatainkat, és nem tudunk szabadulni tőlük. Bármikor az arcunkba tolhatja valaki, hogy „nézd meg, mit csináltál” – nem változtathatjuk meg a véleményünket, a hozzáállásunkat a múlt tapasztalatainak tükrében, mert kiterjesztett jelenként magunk után rángatjuk akár már sok éve elmúlt pillanatainkat is. Hihetetlenül megterheli ez a mindennapi létezésünket – még akkor is, ha már valamelyest hozzászoktunk, és kevésbé vesszük észre minden pillanatban.

Ha elveszítjük a pillanatra való spontán reagálás képességét, lényegében elveszítjük a testet öltésünk tervezett lényegét, értelmét is, hiszen úgy érezhetjük az eddig rögzített portfóliónk kötelez – nem próbálhatjuk meg új módon megoldani a helyzeteket, és mind gyakrabban beleesünk a klasszikus csapdába: „A legnagyobb ostobaság azt képzelni, hogy más lesz az eredmény, ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint korábban.” Lehetetlenné válik a múlt meggyógyítása, működésképtelenné váltak a szokásos terápiás folyamatok, blokkolódott a spirituális fejlődés lehetősége a „hagyományos módszerekkel”.

A Szabad Akarat Iskolájában nem kellene különösebb jelentőséggel bírnia az emberiség fejlődésének – mint ahogy mondhatjuk, hogy nem az alapképzés során kell Nobel-díjat szereznünk. Itt az alapvető képességeknek és készségeknek kell felszínre jönniük, és majd az „érettségi” – vagyis a felemelkedés - után mindenki tovább fejlesztheti és feltárhatja az egyéni képességeit. Szóval itt a Földön az emberiség egyfajta szerepzavarban van – itt valójában csak gyorsan meg kellene szereznünk az alap tapasztalatokat az „alacsony energiájú ütközések” révén. Ehelyett az emberiség jó része a karma csapdájába kerülve újra és újra itt ölt testet, és itt akar mind magasabb szintre fejlődni – de mindig újabb és újabb karmát szerezve képtelen tovább lépni. A technológia fejlődése csak egyre súlyosbítja ezt a csapdahelyzetet.

Ez a hónap jó lehetőséget ad az elengedésre a két e havi szuper-telihold révén. Reggel és este – vagy amikor elmélyedsz. és kicsit meditatívabb állapotba kerülsz, kérheted a magaddal húzott koloncok hosszának lecsökkentését, hogy minél több dolog kerüljön át „az elkenődött jelenedből” a múltba, és ne megbéklyózó kötelékként működjön. A spirituális fejlődés egyik kulcs-kategóriája a „folyékonnyá válás” – viszont mindaz, amit magaddal hurcolsz kötelékként, pányvaként a mostani önmagadhoz, a jelenlegi körülményeidhez és helyzeteidhez köt. Add meg magadnak a szabadulás lehetőségét! Tedd lehetővé, hogy nyitottan, új módon állj hozzá az életedhez!

Ez a téma még számos alkalommal újra és újra fel fog bukkanni, de tedd meg most az első lépéseket!

Köszönöm mindazoknak, akik reagáltak a múlt havi „vízangyalos” hírlevélre. A következő meditáció ezügyben lehet a 2008-as 8:8:8 anyag, amit megtaláltok a weboldalon. Ha esetleg emlékeztek még rá, ez a tenger mélyén zajlik. [Sajnos utólag be kell szúrnom egy módosítást: amikor 8-án este elkezdtem meghallgatni a 8:8:8 - A bőség ablakainak megnyitása aktiválást, kb 5 perc alatt rájöttem, hogy nem erre gondoltam. 15 év távlatából összekevertem a 2008-as év két nagy eseményét, a 8:8:8-at és A második felemelkedési hullámot, ami 2008. december 21-én volt, és amelyik valóban vízben zajlik.]

Külföldről a foreign.espavo.hu vagy kulfold.espavo.hu címekről tudjátok letölteni, akinek esetleg mégsem sikerül, e hó 12-ig el tudom küldeni, aztán megyünk a táborba Tornaszentandrásra, ahol kulcstéma lesz az elengedés és a folyékonyság, miközben mélyen összekapcsolódunk a természeti energiákkal.
Október első hétvégéjére erdélyi (vagyis inkább partiumi) kirándulást tervezünk a magyar határhoz közeli Pádis-fennsíkra – ha érdekel benneteket, ezzel kapcsolatban is várom a visszajelzéseiteket.

Élvezzétek az utazást!

Anti