Identitásaink lehetséges csapdái

A spirituális növekedés korlátaink túllépésének útja. A karmikus korlátokat éppen a fókuszunk irányítása érdekében vettük magunkra – hogy felhívják figyelmünket, mely leckéink tanulását hagytuk félbe korábbi életeinkben. Az Új Energiában sokan jelentős előrelépést értek el - hiszen ez a személyes energia növelésének útja is. Mégis egyre több a „terápia-rezisztens” eset. Úgy gondoljuk, ismerjük az alapvető eszközöket a továbblépésre: Orin azt tanítja, ha önmagadat szabotálod, dolgozz a kis énjeiddel, ha úgy érzed kívülről akadályoznak, akkor a feltáráshoz kezdj hozzá a regresszióval. Ez az esetek többségében megfelelő kiindulási alap, és mégis egyre többen vannak, akik egy bizonyos korlátot nem tudnak átlépni. Steve Rother leírja az „Életfeladatok, életminták” könyvében, hogy nem minden blokk terápiázható, a vakfoltjaink kezeléséhez egy teljes élet fókuszált erőfeszítése szükséges – de sokszor még csak erről sincs szó. És bármerről is próbáljuk közelíteni a kérdést nem akar létrejönni az áttörés.

Gurdjieff azt írja, hogy az emberek a szenvedésükhöz ragaszkodnak a legjobban. Vajon miért? Ilyen ostobák lennének? Tömegként ugyan hajlamosak lehetünk ilyesmit képzelni, de ha bárhol megismerkedünk a legegyszerűbb emberekkel is, mindig az derül ki, hogy csodálatra méltó természetes intelligenciájuk van – és sokan mégsem lépnek ki a szenvedésükből. Mi lehet ennek az oka?

Szintén Gurdjieff sokat írt a téves azonosításokról, vagy identifikációkról, ami a modern ezotéria egyik sarokkövévé vált, de a terápiás iskolák ezt automatikusan gyógyíthatónak tekintik a tévedés feltárásával. Tehát lánykorodban azt mondta valaki, hogy „csúnya a lábad, és ne hordj miniszoknyát”, ez megmaradhat amíg meg nem nyersz egy szépségversenyt – már ha be mersz nevezni. Ez elvileg kioltja a téves azonosulást. Vannak azonban olyan azonosulások, önmeghatározások, melyek megszűnése romba dönti az önértelmezésünket.

Ehhez azonban kicsit mélyebbre kell mennünk. Az viszonylag egyértelműnek tűnik életünk tapasztalatai alapján, hogy a céljaink meghatározzák az elérésükhöz használható eszközöket és cselekedeteket. Ennek analógiájára talán könnyebb belátni, hogy önmeghatározásaink megszabják a hiedelmeinket és a korlátainkat. Tehát ha például - és az olvasók mindig kivételek – egy hölgy úgy határozza meg magát, mint akit ver és megaláz a férje (vagy bármi mást tesz vele valami rajta kívülálló személy), akkor az önmeghatározásának kulcselemévé válik a férj. Az összes hiedelme, életének perspektívái ehhez igazodnak – ha kivennénk az önmeghatározásból a férjet, értelmetlenné válna a definíció. Nevezhetjük ezt romboló, vagy destruktív identitásnak.

Idevág egy idézet a Dűnéből: „Szimpátia az ellenség iránt – ez egyaránt gyengesége a rendőrségnek és a hadseregeknek. A legveszedelmesebbek azok a tudattalan szimpátiák, amelyek arra késztetnek, hogy az ellenségedet azért kíméld meg, mert az ellenség a léted igazolása.”

Visszatérve tehát a téves önmeghatározásra, ha nem ver a férjem, már nem is számítok – akkor senki se leszek. Nem hagyhatja ott a szenvedést, mert azzal – és csak azzal - határozza meg önmagát. Ki lennék én, ha már nem is vernének?

Mi tehát a terápia első lépése? Megváltoztatni az önmeghatározást! Amíg ez megmarad, terápiázhatjuk az összes hiedelmet, az összes érzelmet, növelhetjük az energiaszintjét – lényegében úgy érzi, hogy a férje nélkül megsemmisül, és nem hajlandó kilépni a kapcsolatból.

Szerencsére az Új Energiában gyakoribb ennél a „kereső” hozzáállás, keresik az igazságot, az igazi tanítót, a bőséget, a szerelmet és a többi. Itt az a probléma, hogy nincs végpontja a dolognak. Az „igazi kereső” sosem találhatja meg, amit keres, mert akkor tovább már nem lenne kereső. Tehát elmegy a legjobb, a leginkább neki szóló tanítások mellett is (bár szerencsésebb esetben kicsit lelassít), és keres tovább – hiszen ő kereső.

Ebben a leegyszerűsített sémában úgy tűnik, hogy nem lehet ilyen egyszerű – de az élet sürejében ritkán látjuk ennyire feketén-fehéren a dolgokat. A legtöbben nem is vagyunk igazán tisztában a saját domináns önmeghatározásainkkal, csak ezek különböző szintű visszatükröződéseit látjuk – hiedelmeinkben, gondolatainkban, érzelmeinkben, és így egyből zavarosabb lesz a kép. Mit is mond Kuthumi oly sokszor? „Az egó bonyolít, a lélek egyszerűsít.” Terápiás szempontból önmeghatározásaink olyan mélyen vannak, hogy sokszor igen kemény munka előhozni ezeket – de hatalmas eredményekkel kecsegtet! Remélem néhányan új reményt kaptatok a régóta tartó megrekedtség meghaladására. Elegendő érdeklődő esetén az ősz, a befelé fordulás időszakában tarthatunk egy „műhelyt” ezen identitásblokkok feltárására és megváltoztatására.

Néhány szó a programokról:

Holnap 21-én este 6-tól a Reiki Kuckóban őszi napéjegyenlőség energiáinak lehorgonyzása – a belső férfi és a belső nő kiegyensúlyozása. Három erőteljes folyamat az Új Energia talán legfontosabb témájában.

22-én egész nap Orin „Íróvá válás” egynapos kurzusa – 5-6 meditáció és előtte mozgás a VIII. Szörény utca 5-7. alatt. (71-es kapucsengő)

28-án délután fél öttől 30-án estig a Reiki Kuckóban Orin: Mennyei Akarat a gyakorlatban – összesen 15 meditáció a hét sugár mindennapi alkalmazásaival. Fordulópont lehet sokak életében. Részletek az Események alatt.

Csütörtökönként este 6-tól a Reiki Kuckóban Új Föld klub: mozgás – beszélgetés – meditáció.

Élvezzétek az utazást!

Anti