Hogyan segít a meditáció megváltoztatni a világot?

A februárban érkező energiák segítik a meditációd tökéletesítését. A szótári értelmezést messze leszűkítve most a „valódi meditációról” lesz szó, nem pedig arról, hogy törökülésben feszengünk, közben mudrázunk és azt mondjuk (vagy netán csak hallgatjuk) hogy OM.

Először is tisztáznunk kell, hogy a valódi meditáció energetikai folyamat. Ennek során a fátyol alatt fizikai testben élő ember összekapcsolódik egy fátyol feletti entitással vagy minőséggel, majd amikor sikeresen megvalósult ez a kapcsolódás, akkor ezt a fátyol felett tapasztalható energiát a saját csatornáján keresztül levezeti a fátyol alá. Ezt a magas energiát először mindenképpen lehorgonyozza a saját lényében, megengedi neki, hogy átjárja őt és hasson rá. Ha szükségét érezzük, hogy továbbítsuk ezt az energiát a Földnek vagy a környezetünkbe, akkor meg kell várnunk, amíg teljesen eláraszt bennünket, enélkül csak a saját belső minőségeinket tudjuk közvetíteni.

Ahhoz hogy ez az Ég és Föld közötti csatorna létrejöhessen, a saját lényünket többé-kevésbé „rezzenéstelenné” kell tennünk. Ehhez a fizikai testünket ellazítjuk és oly módon helyezzük kényelembe, hogy az érzékelő tudatosságunk [awareness] aktív tudjon maradni – vagyis ne gyors elalvást eredményezzen az ellazulás. Ebben a lazításban fontos szerepe van a váll a nyak és az állkapocs feszültségmentessé tételének is – ezt fontos tudatosítani, mert sokan annyira megszokták ezek befeszített állapotát, hogy észre sem veszik. Ha gondod van a lazítással próbálkozhatsz relaxációs technikákkal, csikunggal, speciális nyújtógyakorlatokkal, stb.

A fizikaiságod és a láthatatlan birodalmak közötti első kapocs a légzésed. Nem csak a levegőt lélegezzük be, hanem a pránát vagy csít is. A különböző hagyományok számos névvel illetik a körülöttünk lévő finomenergiák belélegezhető minőségeit. Az átjárható állapot eléréséhez fontos a légzésed – legalább időnkénti – tudatossá tevése. Segítheti az ég és föld közötti csatornád aktiválását, ha a csí-vezetékeden keresztül átlélegzel néhányszor. A taoista iskola szerint például először belélegezhetsz a fejtetőnél fehér vagy arany színű mennyei energiát, amit végigviszel a középső vezetékeden, majd a gátnál kifújod, továbbítod a földbe. Aztán a következő belégzésnél a gáton keresztül felhozod a türkizszínű hűvös földenergiát, végigviszed a csí-vezetéken és kifújod a fejtetőnél – továbbítod az ég felé. Utána azzal folytatod a légzést, hogy még néhányszor elvégzed ezt a ciklust. Bármelyik iskola módszereit is követed, mindig fontos a légzés szerepe.

Érzelmeid „befelhőzhetik” a fátyol felett ragyogó energia „napját”, ezért a meditatív állapot eléréséhez fontos az érzelmek lecsendesítése és harmonizálása. Túlzottan aktív érzelmeidet számos technikával lenyugtathatod – a könnyebb esetekben némi testmozgás a meditációs testhelyzet elfoglalása előtt, majd a gerinc kiegyenesítése és néhány tudatos lélegzetvétel már elégnek szokott bizonyulni. Ha mégis maradnak erős érzelmeid, inkább ne erőltesd a meditálást, előbb keress megoldást a lecsendesítésükre.

Ha érzelmeid a sűrű sötét felhők, a gondolataid lehetnek a bárányfelhők. Ezek ugyan magasabban vannak, de ugyanúgy eltakarhatják a napot. A kezdő meditálók – és ahogy sokszor tapasztaljuk a haladók is – sokszor nehezen tudják elcsendesíteni a gondolataikat, nehezen lassul le a gondolatfolyam. Gondolataink „megfékezésére” jól használható technikák tucatjai állnak rendelkezésre. Alapesetben itt is segíthet a légzésünk megfigyelése, amit az elcsendesedésnél arra használunk, hogy az egyéb gondolatok helyébe lépjen. Ha már érzékeled a gondolataid megritkulását, kész vagy belépni a meditatív állapotba.

Kezdő gyakorlóknak – a tapasztalatom szerint úgy öt-tíz évig ???? – szerencsésebb jó minőségű vezetett meditációkat végezni, mert a vezetés követése segít a többi gondolat „elhalványításában”. A gyakorlottság fokozódásával érdemes tudatosítani, hogy a meditáció elsősorban „tér”, és amikor ez létrejött, akkor vagyunk meditatív állapotban. Ez a tér már jórészt blokkolja az oda nem illő gondolatokat, szóval innentől igazán „élvezetes” a meditálás.

Ha a meditáció átadója, forrása használja az egyik legérdekesebb finomenergetikai technológiát az úgynevezett „transmission”-t [közvetítés, továbbítás], akkor páratlanul eredményessé válhat a meditáció. Orin és DaBen, akik „kitalálták” ezt a technikát, úgy magyarázzák el a mibenlétét, hogy „téren és időn túl együtt meditálunk mindenkivel aki ezt végzi”. Ismert jelenség a közösen meditálók között az agyhullámok összehangolódása, és ez a tapasztalatok szerint kiterjeszthető a fénylényekre is (nekik is van az agynak megfeleltethető finomenergetikai központjuk). Ezáltal a meditáció a fátyol feletti szinteken is pontosan „kalibrálható”, a meditációt vezető entitással való összehangolódás arra a szintre visz, amiről a vezetett meditáció beszél. Ezt a meditáló úgy tapasztalja, hogy már „előre tudja” (itt néhány másodperces „prekognícióról” van szó) hogy mi következik. Az egyik legnagyobb elismerés volt számomra, amikor az írta valaki, hogy már akkor érezte az energiát a hanganyagon keresztül, amikor az első levegőt vettem, hogy kimondjam „Én vagyok Kuthumi”.

Végezetül néhány fogalmi tisztázás: e szűkebb értelemben vett, energialeáramoltatással társított meditáció mellett ismerjük az ima fogalmát, amikor egy magas entitás vagy minőség segítségét kérjük a fátyol alatti szintekről, de nem hozzuk létre hozzá a leáramoltatására a csatornát, valamint a kontemplációt, amikor ráfókuszálunk valamilyen magas minőségre, elidőzünk benne, igyekszünk feltárni a részleteit, majd visszatérünk a fizikaiságba, de az energiát nem hozzuk magunkkal, csak a tapasztalatokat. Ezek is hordoznak értékes momentumokat, de a hatékonyságuk elenyészik a meditáció mellett.

A „tömegesített”, akár irodalmi igényességgel megfogalmazott „vezetett meditációs kísérletek” nem rendelkeznek „felső végponttal”, fátyolon túli támasszal, így ritkán, inkább csak véletlenszerűen hoznak létre valódi összehangolódást a meditációt végzők között, így nem jön létre valódi meditációs tér, ezért a hatásuk is ellentmondásos. A résztvevők leginkább a saját fátyol alatti energiájukat adják hozzá a meditáció elindítójának fátyol alatti energiájához – így az eredmény legalábbis megkérdőjelezhető. Véleményem szerint ezeket a meditációkat csak akkor érdemes végezni, ha érzékelhető a magas meditációs tér jelenléte, különben csak a személyes megelégedést szolgálják, miszerint „ma is mindent megtettem a világ jobbításáért”.

Ma 6-án tehát érkeznek azok az energiák, melyek segítik a meditációdat a fentiek szerint hatékonyabbá tenni, valóban összekapcsolódni a fátyol feletti szintek emberiséget és a Földet támogató energiáival, holnaptól 7-től kezdve pedig minden meditációdban – akár csak „melléktermékként” – törekedj arra, hogy mindig hozz le magadba a saját csatornádon keresztül valami magas energiát, hiszen csak ezáltal változtathatjuk meg önmagunkat és ezen keresztül magunk körül a világot is.

Élvezzétek az utazást!

Anti