A szeretet bölcsessége

A szeretet bölcsessége sok ember előtt még mindig rejtve van. Mindenki a tudást hajszolja, állandóan képzi magát – mintha életfogytiglanra lennénk ítélve. De mégis mire fel ez a nagy felhajtás? Van ennek valami értelme?
Bármekkora tudást halmoznánk is fel, az néhány nap, néhány év, esetleg néhány évtized alatt már úgy is elavul. Minél speciálisabb szaktudást szerez valaki, annál hamarabb avul az el... Pár éven belül már értéktelen, halott tudás lesz.
Miért van ez így? Azért, mert csak a tudást keressük, csak az írott szóba kapaszkodunk, ahelyett, hogy megnyílnának a valóság előtt. Pedig az írott szó csak tanítás a valóságról, de nem maga a valóság! Csak azért, mert valamit leírtak, még nem lesz valósággá, még nem biztos, hogy tényleg az a valóság.
Az Élet Könyve napról napra új kiadását éli, mert minden fejlődik, minden változik, semmi sem állandó, csak a szeretet. Ha maradandó tudásra vágyunk, előbb a szeretetet kell megismernünk, a személyes megtapasztalás, a teljes, feltétel nélküli átélés által, mert ez az egyetlen igaz érték, ami mindig megmarad. Csak így jutunk el a bölcsességhez, az igazi tudáshoz. A szeretet bölcsességének örök forrása belőlünk, a szívünk mélyéből fakad.
Akkor is a klórozott csapvizet választanánk, ha lenne tiszta forrásvizünk?