Frederic blogja

„Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire – sem személyre, sem helyre vagy dologra –, és hogy a boldogság odabenn található. Tanítsd meg nekik, hogy ők elegendők önmagukban.
Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér – az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.

A szeretet bölcsessége sok ember előtt még mindig rejtve van. Mindenki a tudást hajszolja, állandóan képzi magát – mintha életfogytiglanra lennénk ítélve. De mégis mire fel ez a nagy felhajtás? Van ennek valami értelme?
Bármekkora tudást halmoznánk is fel, az néhány nap, néhány év, esetleg néhány évtized alatt már úgy is elavul. Minél speciálisabb szaktudást szerez valaki, annál hamarabb avul az el... Pár éven belül már értéktelen, halott tudás lesz.

„Buddhák, buddhák milliói voltak ezen a földön. Mind ugyanazt tanították. Nem is tehettek másképp. Az igazság egy, csak a kifejezésmód sokféle. Az igazság egy – mindannyian arról beszéltek… De ahelyett, hogy megértenéd, te követni próbálod, és itt véted el a dolgot.

„A 2010-es évet az Európai Parlament és a Tanács 1098/2008/EK határozata a Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Évévé nyilvánította.” (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)


Az ember természetes állapota az általános jóllét, az egészség, a jó közérzet és az öröm. Ezek születésünktől fogva valamennyiünk számára adottak, és életünk során korlátlanul, minden erőfeszítés nélkül rendelkezésünkre állnak. Akkor miért nem ezt tapasztaljuk?

Minden gyermek mély bizalomban születik a Mindenség iránt. Úgy érzi: azért vagyok itt, hogy élvezzem az élet minden örömét, és minden egyes lehetőségét, melyet számomra tartogat, hogy tisztán és őszintén szeressek, átéljem a hálát, és az ünnepet. Ez nem egy elmélet, hanem maga a mély átélés, az odaadás és az önfeladás. A Mindenséggel való szabad együttmozgás, együttáramlás, önfeledt tánc és súlytalan, örömteli lebegés. A bizalom azt jelenti, hogy összhangban vagy a Mindenséggel, harmóniában az egész létezéssel.

„Gondoltál-e valaha is arra, hogy boldogtalanságra vagy programozva, és ezért aztán tehetsz bármit, hogy boldog légy, eleve kudarcra vagy ítélve? Olyan ez, mintha matematikai egyenleteket táplálnál egy számítógépbe, és aztán sikertelenül nyomogatnád a gombokat, hogy Shakespeare-idézetekkel szolgáljon.

„A szinkronicitás nem más, mint a saját valóságodon keresztül hozzád beszélő Isten-éned. Minden szinkronicitásban megvan az a lehetőség, hogy csak véletlennek tartjuk, de az is, hogy látjuk benne annak a súlyos megerősítését, hogy a valóság messze nem csak a fizikai létről szól. A kibontakozás során a szinkronicitások olyan szintet érhetnek el, hogy szétbontják a hagyományos, szilárd világképet. Ha nyitott vagy arra, hogy a szinkronicitások fontos szerephez jussanak az életedben, akkor a világot nem láthatod csak fizikai ismérvek szerint.

„Földi létünk lényegéhez tartozik, hogy kénytelenek vagyunk bizonyos korlátozásokat elviselni. Egyike ez azoknak a leckéknek, amelyek megtanulása végett idejöttél. Ha ezt a leckét megtanultad, a korlátozás helyét a tökéletes szabadság veszi át, hiszen végre-valahára függetlenné és szabaddá válik a spirituális örökség.

„A saját történeted az ismert. A saját történeteden kívül húzódik az ismeretlen. Ezt a két területet az ellenállásod membránja választja el. Ha elengeded az ellenállásodat, akkor azzal lebontod a közötted és az ismeretlen között lévő falat. Ezzel átlépsz azon felfedezés küszöbén, ahol az ismeretlen ismertté válik. Ez az a küszöb, ahol megszületik az ihlet, a kiterjedés és a változás is. Ez tudatosság-feltáró élmény. Ezen az állapoton keresztül jött világra a művészet és a legtisztább gondolatok.

Azt mondod: Ne kövesd el ugyanazt a hibát kétszer. Hogy valósítható ez meg anélkül, hogy az elmémre hagyatkozva értékelnék, összehasonlítanék, ítélkeznék?

„Amikor azt mondom, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát kétszer, akkor nem azt mondom, hogy értékelj, ítélkezz, összehasonlíts. Én azt mondom: láss. Amikor elkövetsz egy hibát, akkor azt oly teljességgel lásd, hogy tényleg meglásd a hibát. Akkor magától a meglátástól eltűnik a hiba, és még ha akarnád sem tudnád megismételni.