Könyv- és filmajánló

Ivan Jefremov: A borotva éle
Kossuth Könyvkiadó, 1992

A borotva éle - szimbólum: Azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit.
Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait.
A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az ó-indiai művészet kezdeteihez, hogy pontosan megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala.

A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken, stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik egy kalandos nőszöktetés, látjuk, hogyan verekszenek meg az erőművészek túlerőben levő fogdmegekkel, megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövellő pisztolyt.
A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat - a vizes törülköző megszárad rajtuk!
Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyen szovjet írók még nemigen jártak.
------------------------------------------------------------------------------

Recenzió "szivecske" nevű olvasónktól a könyvről [köszönjük]:

A könyv igazi iskolapéldája, hogy lehetett a régi rendszerben megjelentetni olyan dolgokat amik tilosak voltak, nem elfogadhatóak, a rendszer elveinek nem feleltek meg. A tartalma szerint a középpontban egy titokzatos fekete korona áll, és annak a kisugárzása. A korona még hajdan Nagy Sándoré volt, a könyv kitér a mondájára.
Legfőbb mondanivalója mégis a különleges képeségű emberek bemutatása, gondolatviláguk megjelenítése.
Bemutatja a hipnózissal való gyógyítást. Egy orosz orvos első, de kezdetlegesnek nem igazán mondható pszichikai tanulmányát, kísérletsorozatát. A kísérletek pontos leírását,magyarázatát, mit akar megvizsgálni, milyen módszert alkalmaz és azok leírását. Megismerteti a kísérletsorozat alatt egy vadász "életét". Megmutatja az orvos gondolatvilágát, amiben csodálattal adózik az indiai jógiknak. Persze ezek után Indiába is elkalauzol a könyv és megmutatja a jógik világát. Megtörtént eseteket dolgoz fel amit hihetünk joggal csodáknak, pedig csak az elme erejét mutatja meg. A könyv tartalma igazi bonyodalmakat és kalandokat ígér. A több szálon futó eseményláncolat igazi kalandsorozat, de a rejtett sorok, megmutatják hogy kezdődött a régi Szovjetunióban az elme vizsgálata.
A korona rejtélyét keresik, miért felejtett el egy nő mindent, miután a fejére került ez a korona, mi okozza a felejtést. Mindezt egy egzotikus helyszínen, Indiában. Indiai szépségeit mutatja meg, az ottaniak gondolkodását és vendégszeretetüket.
Kalandos nőszöktetés és harc közben megismerhetjük a szépséget. A könyvben visszatérő téma a női szépség leírása, ki hogy látja, milyennek kell lennie a szépségnek. Mégis ami leköti az olvasót az az a momentum, hogy csodákra vágyik, és itt bizony egyik csoda követi a másikat, ami nem más csak az emberi akarat, és tudás kinyilvánulása.