A

A

Csendes őszi délután volt, selymes napfény ragyogta be a tájat. A fák levelei aranysárgán és egyéb pompázatos színekben adták tudtomra, megérett a föld a megújulásra az évszakok és korszakok, örök kozmikus körforgásában, de előtte az elmélyült pihenés időszaka következik, felkészülés az örökkévaló tiszta fény fogadására, a tavasz arany korszakának befogadására. Kiskertemben üldögéltem s ekképpen idéztem meg magamban az örökkévalót. Nagyon vártam őt, bár tudtam eljő ismét a pillanat, hogy együtt repüljek vele. Gondolataim cikáztak még egy darabig, de lassan kitisztult bennem minden. Hirtelen lelassult az idő, ökörnyálfoszlányok lengedeztek a légben, s csendes, röppenő mivoltukban elakadtak az aranyló lombok között. Elcsendesült a természet, kiélesedtek a kontrasztok, a fény különös varázslatos táncba kezdett, örvénylett, hömpölygött, mint vad folyam, majd lecsendesült, mint szelíd folyó. Éreztem hív, vonz magához, engedtem hát hadd öleljen át, ragadjon magával. Szédítő utazás vette kezdetét, majd hirtelen megállt. Teljes volt a csend, a semmiben voltam, de éreztem a mindenben vagyok. Tudtam, éreztem őt, teljessége jelenvolt bennem és körülöttem.
Köszöntelek Istenem.
Üdvözöllek társam, jó hogy jöttél Vártalak ám, hogy újra elkalandozzunk időn és téren át a végtelen országútján, hogy ismét megosszam veled az örökkévalóság titokzatos és állandóan változó folyamatának eseményeit.
Köszönöm neked, nagyon várom a kalandot, és nagyon vártam, hogy újra együtt legyünk, legalábbis ebben a formában is.
Nos, felkészültél? Mehetünk?
Igen készen állok.
Alighogy kimondtam, magával ragadott, beleolvadtam, sodródtam ebben a megnevezhetetlen szeretetfolyamban.
Megjöttünk.
Nem is tudom, hogyan írjam le, ott álltam valami előtt, egy gyönyörű forrás volt, ami semmiből tűnt elő, nem láttam, hogy kezdete lenne, mégis megjelent, ott volt a térben, kitöltötte azt, majd végeláthatatlan folyamként zúdult bele a mindenségbe.
Hol vagyunk Istenem?
Az idők kezdeténél vagyunk, az idő forrásánál, itt ömlik bele a térbe és a fizikaiságba az időnek nevezett folyamat. Megalkotva a káprázat s az illúzió közegét számotokra, miben kedvetek szerint fejlődhettek, s hosszú- hosszú utakat bejárva juttok egyre előrébb, lelki fejlődésetek rögös útján. Amint láthatod, az idő forrásából ömlik ki s hömpölyög tova az életidők folyama, messze kanyarogva a fizikaiság síkján. Több részre szakad, végtelen ágú mindent magába foglaló hálózatban, folyamatosan változva. Az alfa pont az alkotó kezdet pillanatából fakad ki, s teremtő közeget hoz létre, melyben létrejön a fizikai világok sokasága. Végtelen számú lehetőség és kifogyhatatlan energia van itt jelen. Galaxisok, s benne rengeteg, bolygó kínál lehetőséget az életidők kitöltésére, ki-ki a neki megfelelő rezgésmintázatú és szintű világot választja. No de ne fussunk ennyire előre, jöjj, velem menjünk, tovább sok mutatni valóm van még.
Tovalibbentünk, egy különös alagútban találtam magam, minden energiából volt, mégis látható és szinte tapintható. Színek és formák különleges egyvelege, az alagút fala különleges örvénylő energiamintázatokból állt, néhol pedig mintha kis ajtók vagy kijáratok lettek volna. A belsejében állandó folyamként száguldott az erő.
Hol vagyunk?
Ez itt az idő alagútja, benne folyik az élet folyama, innen nyílnak kapuk az idősíkokra. Itt választják ki a lelkek melyik időben és melyik világban akarnak inkarnálódni. Várj türelemmel és figyelj. Hirtelen apró fénykapu nyílt az alagút falán, rajta egy csodás fénylény jelent meg, rám mosolygott, majd belevetette magát az időnek nevezett folyamat kezdetébe, kicsit szemlélődött, majd kiválasztott egy kijáratot, s kilépett rajta. Meglepve néztem, lassan kezdtem érteni, na, nem nagyon, de azért egy aprócskát.
Honnan jött és hová ment, kérdeztem mohón?
A felsőbb világokból jött, mely szorosan kapcsolódik az idő alagútjához. Majd kilépett az egy szinttel lejjebb lévő asztrális síkra, mely szintén szoros kapcsolatban áll az idő alagútjával és szervesen kötődik az általad ismert fizikai világhoz is. Itt minden mindennel összefügg, lényeged lassan, csökkentve energiaszintjét és rezgéstartományát beleszületik a fizikaiság káprázatos világába, hogy ismét visszatalálhasson önnön magához, vagyis végeredményben hozzám.
Annyi minden van itt és annyi kérdésem van, nem is tudom, mit mondjak.
Nyugalom, ne zavarodj össze, majd én, vezetlek, te csak figyelj és írj
Figyelmem elkalandozott, lelkek jöttek és mentek össze- vissza kalandoztak az időben, s mindez egy szempillantásnak tűnt az örökkévaló folyamatban, állandóan nyíltak a kapuk oda -vissza, mint egy váróteremben ahol nyüzsögnek az utasok, mindegyik kiválasztja a neki megfelelő útirányt, majd felszáll a megfelelő vonatra, mely elviszi céljához a születéshez.
Ő várt rám türelemmel, nem sürgetett, csak mosolygott mennyire elbambultam.
Jó a hasonlat vasútállomással, vannak lelkek, akik felsőbb világokból inkarnálódnak s vannak, akik az alsóbb szintekről születnek újra, de mindenképpen belépnek az alagútba, összetett és hosszú folyamat lenne mindezt leírni, ezért lépjünk tovább, most egy különleges kapuhoz viszlek.
Tovasodródtunk az élet folyamának energiájában, megváltoztak a színek felgyorsult minden szinte tapintható feszültség keletkezett, izzott az energia. Különös kapuk előtt álltunk. Néztem az egyik kaput, úgy vonzott, mint a mágnes, szinte delejes erővel magához. Tiszta fényben ragyogott, földöntúli ibolyaszínben vibrált benne az energia. Kérdeznem sem kellett, már jött is a válasz.
Ezek különleges kapuk, csak azok a lelkek léphetnek be, akik már elérték fejlődésük azon szintjét, hogy képesek befogadni Isteni énjük tiszta energiáit, ezen kapu nem az újraszületések váltakozásával van kapcsolatban, hanem a fizikai testben élő emberi és immár Istenivé váló lélek átalakulásának kezdeti lépcsőfoka előtti pillanatban vagyunk. Nos, ez itt a lehetőségek kapuja, a még emberi testben élő lélek itt dönthet arról, belép-e, ezen a misztikus kapun, feladva személyiségét, átadva ezáltal önmagát valódi isteni énjének, hogy feltáruljanak előtte legbensőbb titkai. Ez a döntés egyszerre történik a fizikaiságban, s egyszerre különböző felsőbb szinteken. Mikor úgy döntesz, belépsz, feltárul előtted az átjáró. A lehetőségek kapuján keresztüllépve vezet az út a titkok ösvényére, ahol megtalálod belső bölcsességedet, s a hazafelé vezető utat. Jöjj, velem átlépünk, kicsit felturbózom az energiáidat, földiesen kifejezve, hogy beléphess.
Beléptünk, különös utazás vette kezdetét, ahol az emberi én érzése idejemúlttá válik s elveszlik valahol az idő köntösének apró redőiben. Végtelenség érzése járt át, csodás misztikus utazás, ahol levetettem magamról álarcaimat, miket eddig magammal hordoztam. Nem volt itt helyük ebben az isteni megnyilvánulásban, személyiségemnek hitt energiamintáim lefoszlottak rólam, mint szakadt rongyos ruhák, helyette fényből szőtt köntösöm, átragyogta belső fényem tisztaságát.
A titkok itt feltárulkoznak előtted valódi önmagaddal kapcsolatban, s már-már nem emberi szemszögből nézel önmagadra, hanem isteni fényed, felsőbb tudatosságod tisztasága kezd átragyogni rajtad, e képességed fizikaiságodban is megmutatkozik. Mondanivalód megváltozik, gondolataid tisztábbá válnak, már nem befolyásol környezeted milyensége és minősége, mert amit adsz az már a forrás tisztaságából fakad. Lassan haladsz a titkok ösvényén s utad során egyre tisztábbá válsz, mivel egyre inkább azonosulsz isteni önvalóddal, ezáltal egoista akaratodat teljesen a háttérbe szorítva az isteni akarat színterére lépsz át, majd lassan megérkezel a következő állomásra.
Nos, itt is vagyunk barátom.
Egy csodálatos fénykapu előtt álltunk, mely egy hatalmas barlangba vezetett.
Ez a kapu az Isteni bölcsesség csarnokába vezet, ahol a bölcsesség barlangjába találod magad. Itt a mindentudás rejtelmes igazsága rejtőzik. Aki ide be tud lépni az már elérte a legmagasabb fokozatokat, hosszú utat tett meg idáig, tapasztalataiból merítve, megmártózik az isteni bölcsesség energiájában. Magában hordozza a tudást, a legfelsőbb igazságról, s mindezt át is tudja adni embertársainak, segítve ezzel fejlődésüket hosszú rögös útjaikon. Itt tartózkodásod alatt egyre fokozódó energiákban részesülsz, melyek felkészítenek a végső valóságok felfedezésére, megélésére.
Jöjj, menjünk még egy lépést.
A barlang végénél különös tisztaságú és fehérségű fényt pillantottam meg, ez is egy átjáró, gondoltam.
Igen jól gondolod, ez is egy kapu, kapu az örökkévalóságba, kapu a végtelenbe. Nos, kíváncsi vagy mi van mögötte?
ÖÖÖ, hát hogyne lennék kíváncsi.
Akkor gyere, ne torpanj meg itt. Átléptünk, a végtelen mindenség legfelsőbb peremén álltunk, innen, mint egy csodálatos mindenen átívelő, mindent magába foglaló energiafolyamként ömlött a végtelenbe egy csodás forrás.
Az élet forrásánál vagyunk barátom, ez fenntartó és mozgató ereje mindennek. Ez a pont vagyok Én és ez a pont vagy te is, innen ered minden, és ha jól megnézed innen ered az idő forrásába az élet energiája. Az élet forrása a fenntartó az idő forrása az alkotó energiákat táplálja. Mikor ide eljutsz, azonossá válsz velem, elérkezel a kiindulási ponthoz, itt már nincs te és én. Nincs itt sem és ott sem, nincs tér és nincs idő. Egyszerűen csak a jelenvaló és örökkévaló tudata van annak, ami van. A vanságban leledzel. Az élet forrása vagyok, beleömlök tiszta energiaként a mindenségbe, részekre osztva magamat, beleolvadok az idő játékába. Elfeledve ki is vagyok, lassan visszatérek önmagamhoz, hogy ismét elindulhassak örökkévaló utamon. Táplálom az időket és az időtlenséget, mert vagyok, aki vagyok.
Lenéztem a végtelenségbe, spirális folyóként emelkedett felfelé az élet folyama az idő alagútjában, belőle pedig megannyi életút, ősvény ágazott el kesze- kusza valahogy mégis rendezett sokaságban, s mind- mind , felfelé törekedett, mindegyiken járta valaki életének útját, tapasztalt fejlődött. Mindebbe az óriási rendszerbe pedig beleömlött az élet forrásának energiája, táplálva, fenntartva az idő síkjába letranszformálódott rendszert, mindezek felett, további téren és időn túli dimenziók kapcsolódtak az idők világához, amiket megnevezni sem tudnék, nemhogy leírni. Talán majd egyszer eljutok oda is, és írok arról is)).
Igen barátom ezekről a világokról, vagyis energetikai rendszerekről is tudomásotok lesz, de ez már egy másik történet.
Mikor majd eljuttok fejlődésetek útján a lehetőségek kapujához, nehogy kihagyjátok a lehetőségét a belépésnek, járjátok végig a titkok ösvényét, s töltekezzetek fel a bölcsesség barlangjában, az élet forrásához lépve pedig igyatok annak vizéből, mert aki iszik, nem ismeri többé a halált csak az örökkévaló életet, ő maga válik forrásává a tiszta Isteni energiáknak. Ekképpen megélve, az idő síkján egy magasabb szintre emelkedik a folyamat az isteni körforgásban.
Köszönöm Istenem ezt a csodás élményt.
Én is köszönöm, hogy közelebb léptél felém s ez által valódi önmagad felé.