Új energia és a pénz

forrás:http://adamus-saint-germain.net/

Lássuk,mit szól hozzá az illetékes:

Kérdések-válaszok a spiritualitásról és a pénzről
2008-07-28

A mostani alkalommal egy olyan kérdéskört fogunk tárgyalni, ami már többször felmerült, ám mindig odébb toltuk, mert azt gondoltuk, nem annyira lényeges abból a szempontból, ahogyan mi a tanítások ívét nézzük, de miután minduntalan előjött, most teszünk egy kis kitérőt annak érdekében, hogy ezt megválaszolhassuk. S ha már kellően felcsigáztunk titeket, akkor lássuk is a kérdést!

Adamus, drága mesterek! Ugyan áruljátok már el nekünk, hogy miért van az, hogy amikor mi ezekkel a spirituálisnak vagy ezoterikusnak nevezett tanításokkal találkozunk, rengeteg dolgot találunk, ám mindegyik egy olyan fajta üzleti jelleget ölt, ami némileg visszatetsző? Manapság ez egyfajta divatszakma lett, és hatalmas pénzekért vállalják azt emberek, amire igazából azt mondtátok, hogy mindenki által hozzáférhetőnek kell lennie, mert mindegyik egy lehetőség a sok közül. Hogy lehet ezeket a tanításokat olyan módon üzleti alapra helyezni, ahogy sokan teszik, pénzért árulni az információt és hatalmas összegeket elkérni olyan „szolgáltatásokért”, amik igazából nem megfoghatóak? Nektek erről mi a véleményetek?

Drágáim, ezek a kérdések annyira gyakoriak, hogy most akkor egyszer és mindenkorra szeretném ezt tisztába tenni, szigorúan kijelentve, hogy ez csupán az én nézőpontom, az én perspektívám igazsága; hozzátéve azt is, hogy sok angyali létező egyetértésével írom azt, amit most írok. Szolgáltatás és szolgáltatás között is vannak különbségek, gondolom, ez számotokra egyértelmű, de egyet tudnotok kell: semmi, de semmi nem jelenhet meg a világotokban, amit ne egy igény; egy, az emberek bizonyos csoportja felől érkező hívó szó ne előzött volna meg. Tehát az, hogy milyen jellegű szolgáltatások vannak, az mindenképpen hűen tükrözi vissza azoknak az igényét, akik ezt igénybe veszik, ez ugye teljes evidencia. Mint már említettem, drágáim, a mai világotok legfőbb illúziórétege a pénz, ez az a belső ragasztó, pontosabban hazug ragacs, amire aztán a többi réteg tapad. Ti abban az illúzióban éltek, kedveseim, hogy a pénz egy értékmérő, egy olyan mértékegység, ami képes meghatározni bizonyos dolgok értékét. De ez természetesen egy hatalmas hazugság, mert ez a fajta értékmérő szerepe a pénznek egyrészt teljesen esetleges, másrészt a „legtömegtudatosabb” dolog, ami valaha az emberiség történetében megjelent; ugyanis az, hogy most a ti világotokban mi mennyibe kerül, semmit, de semmit nem fejez ki az adott dolognak – az emberek többsége által meghatározott – értékéről, hanem azt fejezi ki, hogy egyes csoportok hogyan döntenek: ez legyen érték, avagy ne tekintsük annak. Mindjárt el is magyarázom, mit értek ezalatt, egy konkrét példán keresztül.

Veszel egy televíziót, egy extra modern televíziót, ezer egység pénzért. (Most csak az arányokat kívánom szemléltetni.) Ezzel az aktussal, hogy úgy mondjam, te kifejeztél két dolgot: egyrészt, hogy elfogadod azt a hazugságot, hogy ez a televízió ezer egységet ér, másrészt számodra ez a televízió „megér” ezeregységnyi pénzt. No mármost, te megbetegszel másnap és elmész egy specialistához, aki 100 egységért megvizsgál, és ajánl számodra egy terápiát, aminek az ára 50 egység. Ettől meggyógyulsz, és ez az életminőségeden nagyon sokat javít. A televízióban ugyanakkor megnézel tévéműsorokat, amikkel tulajdonképpen nem teszel mást, mint a tömegtudatosságodat táplálod, és azon túl, hogy lehetőséged van csodálatos módon bepillantást nyerni a világ olyan pontjaira, olyan eseményeire, amit e technikai vívmányok nélkül nem tudnál megtenni, gyakorlatilag az életed tekintetében ez nem ér többet, mondjuk az egészségednél. Mégis a többszörösét fizetted ki érte, mégpedig csupán azért, mert a tömegtudatos táplálást szolgálja, és ha megfigyelitek, a mai világotokban a legeslegdrágább dolgok mind azok, amik ezt a tömegtudatot, ezt a társadalmi ragasztót táplálják, szolgálják. Nézzetek csak körbe, hogy mindazok a tárgyi és nem tárgyi javak, amelyekre a mai ember rengeteg pénzt ad ki, egyfelől csodálatosan szolgálhatnák őket, ám másfelől nem mások, mint azok a standard külső elemek, amiken keresztül a mai ember próbálja meghatározni magát: ilyen az autó – ami azt fejezi ki, hogy milyen énképe van az illetőnek; az otthon – ami azt mutatja meg, milyen a gyökere az illetőnek, pontosabban azt hivatott kívülről támogatni; az összes technikai jellegű szerkezet, az összes modern eszköz – ami az ember isteni voltát hivatott kifejezni; az utazások, az üzemanyag, a különböző drága sportok – amik mind-mind az eredendő szabadságot hivatottak támogatni; és még sorolhatnám vég nélkül a példákat. Ez nem más, kedveseim, mint egy társadalmilag meghatározott „énideál” megvásárlása külső eszközök által, pontosabban annak az illúziónak a táplálása, hogy ami belül nincs, az egy külső eszközrendszer által létrehozható. Miért illúzió ez? Mert itt nem egyéni választások manifesztációit látjuk megjelenni egy ember körülményrendszerében, hanem egy társadalmi modell követését, minden egyéni törekvés nélkül. És ha most azt mondjátok: „ez nem igaz, Adamus, mert ezeken a dolgokon belül mindenki a maga igényeinek megfelelően választhat; autót, televíziót, tengerparti vagy éppen sivatagi nyaralást” – én erre azt mondom, hogy nem: ez megint csak egy illúzió, a választás illúziója. Az nem választás, kedveseim, amikor meghatározott számú – ráadásul mások által eléd tárt – lehetőség közül választasz, mert ez nem választás, ez döntés. „Nem ezt, hanem azt akarom.” Az igazi választás, amikor azt választod meg, hogy ki vagy te: amikor hozol egy választást, először önmagadra nézve, és az jelenik meg a valóságodban, s lehet, hogy az eredmény ugyanaz lesz, de a különbség mégis óriási.

S azért beszéltem nektek most ilyen hosszan ismételten erről, mert amikor felteszitek azt a kérdést, hogy hogyan válhatnak a szent tanítások, a mindenki számára egy-egy lehetséges lehetőséget képező tanítások üzleti alapúvá, akkor erre csak azt tudom mondani: mert ezt ti akarjátok így, mert számotokra most ez az értékmérő, és ez egy olyan illúzióréteg, amit egy másik illúzióval tápláltok; mégpedig, hogy a „szellemi” dolgoknak márpedig ingyeneseknek kellene lenniük. Na, ez aztán egy hatalmas, álszent, önáltató hazugság. Amíg te az élelmedet, a ruházatodat és a szórakozásodat, a kikapcsolódásodat pénzért vásárolod meg, ráadásul a tömegtudat által diktált áron, egy percig sem megkérdőjelezve ezt; nos akkor, ha te elvárod, vagy netán magad megvalósítod, hogy egy szellemi tanítást, egy, az emberek számára tán az egyik legértékesebb ajándékot ingyen a magadévá tehess, avagy ezt ingyen nyújtsd a nekik, akkor te némileg álszent vagy. Egy illúziót nem tudsz azzal lebontani, hogy egy részét tagadod, egy másik részét meg elfogadod, mert ezzel épp hogy csak táplálod, ahelyett, hogy lebontanád.

Hogy lehet a pénz mátrixából kitörni, kedveseim? Hogyan lehet ezt a mátrixot lebontani, ezt a hazugságot megszüntetni? Hát úgy, hogy – mint azt már tanítottam – a mátrixot csak kívülről bonthatod le, ám amíg benne vagy, nem tudsz kikerülni belőle, tehát belül kell egy vonatkozási pontot ismét létrehozni. És ez a pont, hogy a pénzre azt mondod: az nem más, mint az energia egyfajta manifesztációja. Pontosan, mint a levegő. Ahogy nem méregeted azt, hogy ki mennyi levegővel gazdálkodik, ki milyen tevékenységhez mennyi levegőt használ el, ugyanúgy kellene a pénzre tekintenetek, tudván azt, hogy az semmiben, de semmiben nem működik máshogy, mint a levegő: ugyanúgy áramlik be-ki, és ugyanúgy korlátlan mennyiség áll rendelkezésre. Már csak azért is, mert ugye a pénz egy buta fikció, hiszen ti magatok állítjátok elő, aztán mégis keveslitek, hogy egyfajta torz egyensúlyt fenntarthassatok általa – micsoda őrült elképzelés, barátaim! És azért torz ez az egyensúly, mert amíg a levegőről ott van a fejetekben az a képzet, hogy ez korlátlanul mindenki rendelkezésére áll, addig a pénzre úgy tekintetek egy eltorzult, beteg módon, mint az a száz ember, akit bezárnak egy szobába, és idővel úgy érzik, fogytán a levegőjük, majd elkezdik egymást ütni-verni, hogy maguknak jusson több oxigén, ahelyett, hogy kinyitnák az ablakokat. Így viszonyultok a pénzhez, s miután van egy „sosem elég”, vagy „nem mindenkinek elég” illúziótok, amit aztán szépen meg is teremtetek, nem tudtok a pénzre úgy tekinteni, mint egy csodálatos eszközre; s ezáltal valahogy a tisztaság, a nemes, a magasztos, a felemelkedett és a pénz számotokra ellentétes fogalmakká válnak. S ugye, ismét vissza kell térnem az eredeti vesszőparipámhoz, és azt mondani: az a hazugság az egyházakból fakad, hogy „ami szent, az szegény is” – ez egy hamis, buta illúzióréteg, amit tudatosan táplálnak, hatalmat szerezvén így az emberek felett. Mert aki szegény, aki szűkölködik, az szolgalelkűvé válik; hisz a bőség ha nem áramlik, akkor ez azt jelenti, hogy nem áramlik az életenergia sem, az életerő sem, aminek hiányát aztán az egyházi vezetők kihasználva, táplálhatják tovább az illúziót, amivel sakkban tartják az emberiség tudatosságát. Gondoljatok csak bele: ha mindenkinek pontosan ugyanannyi pénz állna a rendelkezésére, és csak a maga választásán múlna – mint a levegővételnél – hogy ebből mennyit áramoltat ki-be, akkor gyakorlatilag a pénz mint illúzió összeomolna, nem lenne többé létjogosultsága, egy nevetséges és fölösleges dologgá válna. Ám akkor valójában mindenki egyenlő hatalommal bírna, hogy úgy mondjam, mert ha minden szabadon a rendelkezésedre áll, akkor mivel lehet sakkban tartani az embereket, hogyan lehet őket rávenni, hogy ne a szívük hangját kövessék, hogyan lehetne őket mind fizikailag, mind pedig lelkileg irányítani? Hát sehogy, kedveseim, és ez egy pillanatig sem jelentené, hogy egyfajta anarchia lenne, miután azt már megtanultátok, hogy e világegyetem alapja a bőség és a rend, a rendezettség, tehát a mesterséges egyensúly helyett létrejönne egyfajta bőségen alapuló természetes egyensúly. Ugyanúgy lennének, akik előállítanák az élelmiszereket, talán egy más módon; ugyanúgy lennének emberek, akik vezetnék a repülőgépeket és gyógyítanák a betegeket, ám mindezt egy teljesen más alapról és egy teljesen más módozattal, mint ezt ma teszik. Nem lenne olyan fogalom, hogy „megélhetés”, csak olyan, hogy „áramlás”, és bizony ebben mindenkinek egyéni és sajátos szerepe lenne, a maga egyéni, sajátos lénye megnyilvánulása révén. S ez nem valami hagymázas fantazmagória, hanem ez a jövő: mert ha mindenki eljut odáig, hogy vagyok, aki vagyok, ha mindenki eljut önmaga legbelső igazságának a kifejezéséig, akkor nem lesz, aki azokat az illúziórétegeket táplálja, amiket ma a világ legtermészetesebb dolgának tartotok, holott a legtermészetellenesebbek.

Összességében, tehát azt kell, mondjam: a pénz mátrixából való kitöréshez a pénzen keresztül vezet az út – tekints úgy rá, mint a lélegzetre, beáramlik, majd kiáramlik szabadon, mindig az igényednek megfelelően; és ugye sohasem mérlegelsz a levegővételnél sem, hogy „most a főzéshez veszek 6 egység levegőt, de már a fürdéshez nem”. Valamint eszedbe sem jutna arra gondolni: „micsoda dolog, hogy a futáshoz kell levegő, szégyen-gyalázat, mert én csak az úszáshoz tartom indokoltnak az oxigént!” Ne tápláljátok hazugsággal a hazugságot, drágáim, hogy a jóhoz, az igazhoz, a magasztoshoz és a felemelkedetthez nem méltó a pénz; nézzetek a dolgok mögé és lássátok ezen dolgok mögött is az illúziót, a hazugságot, aztán döntsetek szabadon, a magatok választása alapján: nektek mi a valós érték, a ti számotokra mi mennyit ér? És ez nem jelenti azt, hogy ne éljetek a csodás társadalmi és technológia fejlettségetek minden tényezőjével akár, de tegyétek ezt mindig szabadon, a magatok szent és egyedi szükségleteiből kiindulva, és ne a tömegtudatos nyomásnak engedelmeskedve!

Kedves Mindenki !
Annyit fűznék ehhez, hogy kezdtem észre venni, hogy a magyar oldalakon eddig olvasott csatornázások, egyéb tanítások kezdtek fizetőssé válni. Annak ellenére, hogy a bőség teremtésben kihívásokkal küzdök, az volt az érzésem, hogy ezek az anyagok nem biztos, hogy még mindig szolgálnak engem...
Pl. Nagyon szerettem a havi energiákat olvasni , Michael arkangyaltól. Aztán hirtelen átment hanganyagba ennyiért, annyiért.
Amit nem tudok megfizetni, arra valószínüleg nincs is szükségem. Inspirálnak még jobban, hogy MAGamból, belülről keressek, ne kívül. Amire viszont szükség van, úgy is megtalál.
Gondoltam kezdetben, hogy talán ezek jelek a bőségteremtésem fejlesztéséhez? A hithez, az áramláshoz? Aztán úgy éreztem, egyre inkább, hogy már nem az enyémek.
Az adok -kapok egyensúlyának meg kell teremtődnie, egyéébéként adósság keletkezik. Most ez még a pénz. Várhatóan ez majd átalakul.Az egyensúly meg lesz, bízom benne. Addig is csodás napokat , csodás JELENT mindenkinek.Judit