Mi a Hit?
Ágnes Gyöngyvér · 2011. július 29. 15:15
Kategória:
Szerintem a kérdés sok féle képpen érthető,még annál is több féle képpen magyarázható.Szeretnék érdekes dolgokat olvasni erről a témáról,mert meggyőződésem,hogy érdekességek akadnak bőven.
Továbbá Hiszem,hogy e témában alkalmas beszélgető társakra találok akik érdemben nem érdekben szólnak hozzá ehhez az érdekes hatalmas dolgokat magában ölelő lelki állapothoz.
Ki miben hisz?A leges legfontosabb dolog hinni önnmagunkban,hinni abban,hogy amit teszünk az jó,és a jó érdekében cselekszünk.Néha persze emberek lévén letérünk kicsi időre a jó útról,de azon nyomban jön a visszajelzés bármilyen formában kopogtatnak Nálad...nem jó úton jársz!Van ember aki erre magától rájön,van akinek segítség kell hozzá.Hiszem azt ,hogy azok az emberek akiknek tudatában van saját magukba vetett hitük és ezzel még néha napján foglalkoznak is,szükséges,hogy hitüket elvesztett társaikat segítsék útjukon.És akkor itt a hit kérdésnél feljebb is léphetünk egy lépcsőfokon.Akik tudnak segíteni Hiszem biztosan jó úton járnak,és jót is kapnak érte.Hogy kitől?Na ez itt a második lépcsőfok!Szerintetek?A Sors?Isten?Buddha?.......Én a magam részéről római katolikus vagyok,hiszem,hogy Isten egyszer élt.Hiszem,hogy itt él közöttünk Buddhával és még pár emberkével együtt.Felmerül itt most nagyon sok kérdés mindenkiben,de épp ezért írodtak gondolataim.
Várom a Kedves hozzászólásokat!Szeretettel!Ágnes
- Ágnes Gyöngyvér blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 637 olvasás
Álláspont így a kérdésedre nehéz. Az egyház , főleg a történelmi egyházak nem fogják lefedni a valóságot. Ahhoz, hogy közelebb kerülj a hithez ki kell tágítani a látókörödet..
A hit csak egy mankó a továbblépéshez. Hiszel vmiben, vagy vkiben. Itt még külső információra támaszkodsz.
Ameddig megnevezünk valakit, vagy tanítást addig kívül keresed ÖN-MAG-AD on.
Viszont minden benned van, ÖN-MAG szintjén.
Erre a meditáció, és egyébb önfejlesztő technikák alkalmasak.
A második lépcsőfok, amikor már nem kell Hinned, hanem TE MAGAD VAGY az ami az ÉLET. Ehhez el kell engedned az összes megtanúlt berögzött ideát és képet, hogy tiszta legyen a tudatod. A legfontosabb a szíved...Az mindig megmutatja a helyes írányt.
Hát ezt a témát én jó alaposan körbejártam. És amikor már azt gondolhattam volna, hogy na, most már tudok róla valamit, akkor derült ki, hogy ja, igen. Végre megláttam a fától az erdőt. A fa az én esetemben a saját magamba vetett hit talán teljes hiánya volt. Én azt mondom, hogy a hit, több mint a tudás. Én ezt így tapasztaltam. Ugyanis van, amiről tudom, hogy VAN, meg is tapasztaltam, de ha arról van szó, hogy az nekem is működik, most is működik (mert van, amit már működtettem, mégis bennem a kétely), hát....azt már nem biztos, hogy elhiszem. Még ma sem. Pedig azért jócskán fejlődök. És működtetek dolgokat. De csak akkor, amikor van hitem.
Az egy házak hit fogalma nekem a vak hitet jelenti. Megmondjuk neked a tutit, te meg szépen bekajálod. Nincs más dolgod. Csakhogy én nem az a fajta vagyok, akinek meg lehet mondani a tutit. Úgyhogy nekem a MAGom mondja meg a tutit. Van, hogy nem tudom megmagyarázni, másoknak átadni, hogy miért úgy van amiről TUDOM, hogy úgy van. De ez nem számít. Ilyen értelemben, nagyonis bízom már MAGomban.
A hit változékony, mint az időjárás. Mindig arra hajlik, amerről a szél fúj. Ennek is megvan a saját igazsága. A hit változékonyságával lehet megtapasztalni a szeretet és bölcsesség különböző szintjeit, formáit, variánsait, hogy ezzel is fejlesszük, neveljük a tudatot, mint szülők gyermekeiket. Mindig az az igazságunk, amit az adott időszakban hiszünk. Az igazság alapja a hit. Mivel a hit változékony, folyékony, rugalmas, az igazság is változó és sokszínű. Nagyon fontos, hogy mindig a saját hitünket érezzük igazságnak, mert a lelkünk, felsőbb tudatunk pontosan tudja, hogy merre felé haladunk, melyik szintjét tapasztaljuk még az adott időszakban az igazságnak és várja a tapasztalat eredményét. Ha mások hitét és igazságát vesszük át, akkor kerülőutat teszünk, és a végén csalódás ér bennünket. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha csatlakozunk valamilyen egyházhoz, hitközösséghez, tanítóhoz, vagy akár barát, vagy házastárshoz akkor ez addig szolgálja tudatunk fejlődését, ameddig az ott fellelhető közös hit, és igazság a mi hitünk és igazságunk is. Amikortól úgy érezzük, hogy ez már nem a mi hitünk és igazságunk, csak anyagi okból, elvárásból, esetleg megfélemlítés által továbbra is kitartunk e hit és igazság mellett, akkor az már nem a miénk, és másokat szolgálunk. Átmenetileg nem fejlődik tovább a tudatunk, hanem a szolgalelkűség, a frusztráció, az önsajnálat, a tehetetlenség, - és még sorolhatnám - érzéseit gyűjti be, mint tapasztalatot.