Kik vagytok?
kilincs · 2011. április 8. 13:35
Kategória:
Ki vagyok én?
Mivel minden élőlény (jíva) állandó, szenvedéstől mentes boldogságra vágyik, mivel a mindenekfölötti szeretet (parama priyam) mindenkiben kizárólag önmagára irányul, s mivel a szeretet csak arrafelé fordul, amerre boldogságot talál, ahhoz, hogy az ember elérje ezt a boldogságot - amely tulajdonképpeni természetét alkotja, s amely az elme működésétől mentes mélyalvás állapotában naponta megtapasztalható -, meg kell ismernie saját valóját. Ennek alapvető eszköze (mukhya sádhana) egyedül a "Ki vagyok én?" kérdésén alapuló kutatás (jnána vicára).
Ki vagyok én?
Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati képesség, nevezetesen a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és a nemzés képessége, amelyek a nekik megfelelő funkciókkal, vagyis a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és gyönyörérzés funkcióival rendelkeznek; nem én vagyok az öt életszél, vagyis a prána és a többi, amelyek a belégzésnek és a többi négy lélegzési funkciónak felelnek meg; de nem én vagyok a gondolkozó elme sem; s ugyanígy nem vagyok azonos a [mélyalvásban megvalósuló] tudatlansággal sem, amely mit sem tud a objektumokról, amelynek nincsenek funkciói, s amely a tárgyaknak csupán maradványszerű benyomásait hordozza.
Ha ezek közül egyikkel sem vagyok azonos, akkor ki vagyok én?
Miután a fent említett azonosítások mindegyikét az "ez sem", "az sem" válaszokkal elutasítottuk, egyedül [maga] a tudatosság marad - az, hogy én vagyok.
Mi a tudatosság természete?
A tudatosság természete: lét-tudat-üdv.
Mikor éri el az ember az Önvaló megvalósítását?
Mikor a világ, ami-a-látott, eltávolíttatik, valósul meg az Önvaló: a látó.
Nem lehetséges az Önvaló realizálása, amíg a világ (valóságosnak tekintve) jelen van?
Nem lehetséges.
Miért?
A látó és a látott tárgy viszonyát a kötél és a kígyó hasonlata szemlélteti. Ahogy a kötéldarabot csak akkor ismeri fel kötéldarabként az ember, ha többé nem vetíti rá a kígyó hamis képzetét, éppúgy az Önvaló megvalósítására is csak akkor nyílik lehetősége, ha felszámolja a világ valóságába vetett hitét.
Mikor mondhatja azt az ember, hogy sikerült eltávolítania a világot, vagyis a látás tárgyát?
Mikor az összes megismerés és az összes cselekvés forrásául szolgáló elme lecsillapodik, a világ el fog tűnni.
Mi az elme természete?
Amit "elmének" neveznek, az egy Önvalón belüli rendkívüli hatalom. Az elme az összes gondolat keletkezésének oka. Gondolatoktól függetlenül létező elméről nem beszélhetünk. Az elme lényege ugyanis éppen a gondolkozás. A világról mint gondolatoktól független entitásról nem beszélhetünk. Az álomtalan mélyalvásban nincsenek gondolatok és nincs világ. Az ébrenléti és az álomállapotban viszont vannak gondolatok és van világ is. Mint ahogy a pók magából ereszti ki hálója fonalát, hogy aztán újra visszahúzza magába, úgy vetíti ki magából az elme is a világot, hogy aztán ismét magába vonja. Amikor az elme kilép az Önvalóból, megjelenik a világ. Ezért amikor a világ valóságos létezőként megjelenik, az Önvaló rejtve marad; és amikor az Önvaló felragyog, a világ nem tud megjelenni. Ha az ember állhatatosan tanulmányozza az elme természetét, az elme felszámolódik, úgy hogy elhagyja az Önvalót, mint reziduum. Amikor az Önvalóra utalunk, akkor ez alatt az átmant értjük. Az elme mindig csak valami durva objektum függvényében létezik; egyedül nem képes fennmaradni. Az elme az, amit szubtilis testnek vagy léleknek (jíva) nevezünk.
Milyen módon kell vizsgálódnia az embernek, ha meg akarja érteni az elme természetét?
Ami "énként" jelenik meg a testben, az az elme. Ha az ember megvizsgálná, hogy a testben hol jelenik meg először az "én" gondolata, akkor rájöhetne arra, hogy az először a Szívben bukkan fel. Innen ered az elme. Ha az ember egyszerűen csak folytonosan arra gondolna, hogy "én", "én", akkor is eljutna az elme forrásához. Az elmében megjelenő összes gondolat közül az "én" gondolata az első. Csak e gondolat megjelenése után jelenik meg a többi gondolat. A második és a harmadik személyű személyes névmás csupán az egyes szám első személyű személyes névmás megjelenése után születik meg; az egyes számú személyes névmás nélkül nem születhet meg a második és harmadik sem.
- kilincs blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1027 olvasás
Célbaérés (Árúdha)
Mi jellemzi a tudás elérésének állapotát?
Ez az állapot szilárd és erőfeszítés nélküli jelenlét az Önvalóban, amelynek során az elme eggyé válik az Önvalóval, s azt követően többé már nem bukkan fel. Rendszerint mindenki, testét tartva szem előtt, magától értetődően úgy gondol önmagára, hogy "én nem vagyok sem kecske, sem tehén, sem bármilyen más állat, én ember vagyok"; éppúgy amikor az ember arra gondol, hogy "én nem vagyok azonos a testtel kezdődő és a hanggal (náda) végződő princípiumok (tattva) összességével, hanem az Önvaló vagyok, amely létezés, tudat és üdvözült boldogság", [vagyis amikor önmagát] az eredendő Öntudat[tal (átma prajná) azonosítja], akkor mondható el róla, hogy a megingathatatlan tudás birtokába jutott.
A bölcs (jnání) a tudás hét fokozata (jnána-bhúmiká) közül melyikhez tartozik?
A negyedik fokozathoz.
Ebben az esetben miért különböztetünk meg további fokozatokat?
Az utolsó három fokozat jegyei a realizált személy (jívanmukta) tapasztalatain alapulnak. Ezek [már] nem a tudás és megszabadulás fokozatai. A tudás és a megszabadulás szempontjából semmi különbség nincs e négy fokozat között.
Ha egyszer a megszabadulás [állapota] mindenki számára azonos, miért egyedül a varisthát [szó szerint: a legkiválóbbat] magasztalják annyira?
Amennyiben a varistha üdvösségre vonatkozó általános tapasztalatát nézzük, őt csak az előző születései során elért - és üdvössége okául szolgáló - különleges érdeme miatt becsüljük nagyra.
Nincs olyan ember, aki ne vágyódna az állandó boldogság megtapasztalására; mégis mi az oka annak, hogy nem minden bölcs (jnáni) éri el a varistha állapotát?
A vágy és az erőfeszítés önmagában nem elegendő ezen állapot eléréséhez. Ez a prárabdha karma miatt van így. Mivel az ego - okával egyetemben - már a negyedik fokozaton (bhúmiká) megsemmisül, ezen az állapoton túljutva mi lehetne az, ami valamire még vágyakozhatna, vagy éppen erőfeszítéseket tehetne valamiért? Mindaddig, amíg az ember erőfeszítéseket tesz, nem lehet bölcsnek (jnáni) tekinteni. A szent szövegek (sruti), amelyek különös hangsúllyal említik a varisthát, vajon szólnak-e arról, hogy az utolsó három [fokozathoz tartozó] személy nem-megvilágosodott?
Minthogy néhány szent szöveg azt állítja, hogy a legfőbb állapot az, amelyben az érzékszervek működése megszűnik és az elme teljesen kialszik, hogyan egyeztethető össze ez az állapot a test és az érzékek tapasztalásával?
Ha ez így lenne, akkor semmilyen különbség nem lenne ezen állapot és a mélyalvás állapota között. Továbbá, hogyan tekinthetnénk ezt természetes állapotnak, amikor egyszer fennáll, másszor viszont nem? Mint ahogy már mondtuk, egyesek karmájuknak megfelelően ideig-óráig, vagy [egészen] halálukig ebben az állapotban maradnak. Ezt [azonban] nem lehet végső állapotnak tekinteni. Ha annak tekintenénk, akkor ez azt jelentené, hogy az összes nagy lélek, valamint az Úr, akik a vedikus művek (jnána grantha) és a Vedák alkotói voltak, nem voltak megvilágosodottak. Ha az a legfelső állapot, amelyben sem az érzékek nem működnek, sem pedig az elme nem létezik, s nem az, amelyben ezek léteznek, akkor hogyan lehetne ez a tökéletes állapot (paripúrnam)? Mivel a bölcsek cselekvése avagy nem-cselekvése kizárólag a karmának tulajdonítható, a nagy lelkek kijelentették, hogy egyedül a sahaja nirvikalpa állapota (a fogalmak nélküli természetes állapot) tekinthető a végső állapotnak.
Mi a különbség a közönséges alvás és az éberalvás (jágrat-susupti) között?
A közönséges alvás nemcsak a gondolatok, hanem a tudatosság hiányát is magában foglalja. Az éberalvásban megvan a tudatosság. Ezért nevezik ébernek ezt az alvást, vagyis olyan alvásnak, amelyben jelen van a tudatosság.
Miért írják le az Önvalót hol negyedik állapotként (turíya), hol pedig olyanként, mint ami túl van a negyedik állapoton (turiyátita)?
A turíya azt jelenti: "negyedik". A visvaként, taijasaként és prájnaként ismeretes ébrenlét, álmodás és mélyalvás állapotának tapasztalói (jíva), akik egymást követően ebben a három állapotban vándorolnak, nem azonosak az Önvalóval. Hogy világossá tegyék ezt - tudniillik, hogy az Önvaló, mint e három állapot tanúja, különbözik ezektől -, ezért hívják az Önvalót negyediknek (turíya). Amikor ezt felismeri az ember, a három [állapot] tapasztaló[ja] eltűnik, s ugyanakkor eltűnik az a képzet is, miszerint az Önvaló egy tanú, azaz egy negyedik [tényező] volna. Ezért írják le úgy az Önvalót, mint ami túl van a negyedik állapoton (turíyatita).
A bölcs számára, milyen jótékony hatása van a szentkönyvek (sruti) olvasásának?
A bölcsnek, aki az írásokban említett igazságok megtestesülése, nincs szüksége e könyvekre.
Létezik-e kapcsolat a természetfölötti képességek (siddhi) és a megszabadulás (mukti) között?
Egyedül a megvilágosodott kutatás vezet el a megszabaduláshoz. A természetfölötti képességeket a máyá-hatalom (máyásakti) hozza létre - vagyis ezek mind hamis látszatok. A permanens Önmagam-megvalósítás az egyetlen igazi képesség (siddhi). Azon képességek, amelyek hol megjelennek, hol eltűnnek a máyá-hatás következtében, nem lehetnek valóságosak. Ezek a hírnév és egyéb örömök élvezetét szolgálják. Némelyek azonban karmájukból kifolyólag anélkül is hozzájutnak ezen képességekhez, hogy törekednének utánuk. Tudnia kell, hogy minden képesség tulajdonképpeni célja a Brahmannal való egyesülés. Ez egyben a megszabadulás állapota is (aikya mukti), amelyet egyesülésnek (sáyujya) is mondunk.
Ha ez a megszabadulás (moksa) természete, akkor néhány szöveg miért kapcsolja össze [ezt az állapotot] a testtel, és miért mondja azt, hogy az individuális lélek csak akkor érheti el a megszabadulást, ha nem hagyja el a testet?
A megszabadulást és a megszabadulás átélését csak akkor kell figyelembe venni, ha a kötöttség valóságos. Ami az Önvalót (purusa) illeti, az valójában a négy állapot egyikében sem ismer kötöttséget. Mivel a kötöttség a Vedánta-rendszer határozott tanítása szerint pusztán egy nyelvi feltevés, hogyan jelenhet meg a kötöttség kérdésétől függő megszabadulás kérdése magának a kötöttségnek a hiányában? Ezen igazság ismerete nélkül a kötöttség és a megszabadulás természete utáni kutatás olyan, mintha egy meddő asszony fia után, vagy egy mezei nyúl nem létező szarvának nagysága, színe stb. után érdeklődnénk.
Ha azonban ez így van, akkor az írások kötöttségre és megszabadulásra vonatkozó megfogalmazásai vajon nem minősülnek-e lényegtelennek vagy éppen hamisnak?
Nem. Éppen ellenkezőleg, az időtlen idők óta fennálló tudatlanság alkotta kötöttség káprázatát csak a tudás távolíthatja el - és evégett fogadták el általánosan a "megszabadulás" (mukti) kifejezést. Ennyi az egész. Az a tény, hogy a megszabadulás jellemző vonásait különbözőképpen írják le, bizonyítja, hogy azok képzeletbeliek.
Ha ez igaz, akkor az olyan erőfeszítések, mint amilyen például a tanítások hallgatása vagy az elmélkedés, vajon nem haszontalanok-e?
Nem, egyáltalán nem. Minden erőfeszítés legfőbb célja ama szilárd meggyőződésre jutni, hogy nincs sem kötelék, sem megszabadulás. Minthogy az ember csak az előbb említett gyakorlatok révén juthat el oda, hogy közvetlen tapasztalat révén bátran felismerje a kötöttség és a megszabadulás illuzórikus természetét, ezen erőfeszítések hasznosak.
Alátámasztja-e valamilyen tekintély azt a kijelentést, hogy nincs sem kötelék, sem megszabadulás?
Ez csupán a tapasztalásban tárul fel; pusztán az írások alapján nem lehet kijelenteni.
Ha ez csupán a tapasztalásban tárul fel, akkor miképpen lehet erről tapasztalatot szerezni?
A "kötelék" és a "megszabadulás" pusztán nyelvi kifejezések. Saját valóságuk nincsen, s így önmagukban érvénytelenek. [Viszont] kell lennie egy fundamentumnak, amelynek ezek csupán módosulásai. Ha az ember felteszi a kérdést, hogy "a kötöttség és a megszabadulás kinek a számára kötöttség és megszabadulás?", akkor azt fogja látni, hogy "a kötöttség és a megszabadulás az én számomra kötöttség és megszabadulás". Ha ekkor azt kérdi, hogy "Ki vagyok én?", akkor rájön arra, hogy nincs olyan, hogy "én". Ami valójában van - az ember valóságos lénye -, annyira magától értetődő lesz számára, mint egy kezében tartott ámalaka-gyümölcs. Ha erről az igazságról természetes és félreérthetetlen tapasztalatot szereznek azok, akik maguk mögött hagyták a puszta nyelvi fejtegetéseket, és bensőleg kutatják önmagukat, akkor többé nem fognak kételkedni abban, hogy az Önmagukat megvalósítók igazi Önmagukat tekintve sem kötöttséget, sem megszabadulást nem ismernek.
Ha valójában nincs sem kötöttség, sem megszabadulás, akkor az ember miért tapasztal örömet és szomorúságot?
Ezek csak akkor tűnnek valóságosnak, ha az ember elfordul igazi természetétől. Valójában ezek nem léteznek.
Megismerheti-e mindenki közvetlenül és minden kétségen felül, hogy mi az ember voltaképpeni természete?
Természetesen.
Hogyan?
Mindenki tapasztalta már, hogy ha a mélyalvás vagy az eszméletlenség állapotában az egész mozgó és mozdulatlan világegyetem - a földtől kezdve egészen a megnyilvánulatlanságig - el is tűnik, ő maga nem tűnik el. Így hát az ember igazi természete a tiszta létnek az az állapota, amely mindenki számára azonos, és amit mindenki mindig közvetlenül tapasztal. Ebből következően az összes tapasztalat - legyen az a megvilágosodott avagy a tudattalan állapotban megjelenő, bármily rendkívüli tapasztalat is -, szemben áll az ember igazi természetével
részlet
ez már biztos?Mert keleten mondták?
Lám lám te sem belülről tudod a tutit.Vakon hiszel egy olyan valamiben amit MOST meg sem tapasztalhattál.
Talán ha ...................
De hiszen oly okos és mindent tudó vagy.
Kár a pillanat töredékéért is amit erre szentelek.
Csőváz vagy csőlátomás?
Inkább a családommal törödöm mer van!
Tudod a kisembernek nem hiszel akkor olvas a nagyembertől neki talán hiszel. Pont azt meséli amiket megélek, tudod érdekessége mindennek, mindegyik tant és vallást közös nevezőre sikerült hoznom, magamban. Az eléréshez nem beszélnek hogyan tudsz oda érni, magadhoz ritkán mesélem a gyakorlataimat, mert ezek segítségével sikerült mindent elérnem, ha nincs ebben a pillanatban csak néznék mint a moziban a vetítésen, ott nem kell tenned semmit sem helyetted megtesznek mindent, csak a látvánnyal kell azonos nevezőre juttni, ja és a moziban mint az életben majd mások fognak helyetted tenni, hát nem így van, szerencsére. Mindentudó akkor lennék ha mesélnél a gyakorlataidról neked hogyan sikerült? De kinekm mesélnéd másoknak kik minta alapnak vehetik a meséidet, mert minden tan mese, de csak addig míg életre nem kelted, szeretném életre kelteni a meséidet, ha a gyakorlatadion keresztül tudom szemlélni a világomat ami egyben a tiéd is. Azt hogy a nemes szándék mögé mit feltételezel, na az vagy te. Remélem nem vagy az, mert jószándékaid vannak!
Látod ilyen mikor a meggyőződéses hitedet leszólják.
Ennyit akartam tanítani,
Csak nem járok olyan oldalakra piszkálódni, mint te itt.
Csók özön.
Tettekkel nézd ítéld az életet.
Jó étvágyat!
Ja nem akarsz adni, és ekkor aki tud adni azt támadod, de veszettül. Piszkálódni hisz mesélem a gyakorlataimat miből lesz a cserebogár, ami lehetsz te is? Tanítás minden ha akarsz tanulni, hisz ezért vbagyunk a netten. Vagy csak segnyalásért, mert az nem tanítás?
aZ ÉN GYAKORLATOM AZ ÉLETEM.nEM MESÉLHETŐ.nEKED NEM ÉLHETŐ EGYEDI.
nINCS SZÜKSÉGEM HANGZATOS "GYAKORLATOKRA"mERT MINDEN BENNEM VAN.cSUPÁN EL KELL FOGADNOM, AZT AMI BENTRŐL KIKOPOG.s RÁ JÖHETSZ MINDENKI AZT ÉLI AMIT A SZERINTED "NAGYOK" LEÍRTAK ÉS TE AZT HISZED NEKED UGYAN AZ ÉS UGYAN ÚGY MŰKÖDIK.
pEDIG MINDEN CSAK KÖZEL HASONLÓ LEHET, MERT MINDEN REZDÜLÉS MÁS.
nEKEM AZT NEM KELL OLVASNI SEHOL, HOGY NEM A TESTET KELL ELDOBNI AHOZ H MEGTAPASZTALD A MINDENSÉGET.eNGEDNI KELL ISTENI LÉNYEDET KITÁGULNI S MÁR MINDEN BENNED IS VAN.
eZ NEM GYAKORLAT: MEREM BEFOGADNI AMI JÖN BELLŐLEM.
eNNYI!
mEGINT EHETSZ.
Ja és segg nyalás:te is nyalod csak nem azt a segget amelyiket én.Szerencsére
Szerencsére hiszek abban ha adsz haladsz a körkerületén, ha nem adsz akkor csak vegetálsz valamely tan gyökereiben egész életedben.
Sajnos még nem olvastam tőled tanulható tangyakorlatot.Egyik sem vezetett oda ahová minden erölködés nélkül pillanatok alatt eljuthatok.Ez viszont nem tanítható.Sokáig megrémísztett e képességem.Mostmár hagyom hogy működjön.
Még meg kell tanulni szabályozni.Lassan már vezetni is merek mert ki tudom kapcsolni a látványt mi olykor elém tárul.
Amíg írásaid olvasom addig is látok érzékelek elég furi dolgokat.
De e képességemmel soha nem élek vissza.
Akkor élsz vissza a képességeiddel ha magadba zárod. Nincs tanulható gyakorlatom, mert a te képzelet világod egyedileg rád van bizva, mit hogyan tudsz elképzelni. Nem erölködésről szól a tanulás játékkal és nevetve, ha így teszel siker, nincsenek pillnatok alatt jutás évekbe telik, vagy évtizedekbe. Azzal nem élhetsz vissza amit nem alkalmazol, hisz bármit teszel már valakinek a nemtetszését váltottad ki, bármennyire is a jószándékod vezérelt (ilyenek az emberek a fogyasztói társadalomban). Ha olvasol jó és tudsz látni, de az asztrálvilággal vigyázz ne merítkez benne sokáig érdekes társaid lesznek, és ők okoznak látási ingereket?
Látod , dehogy látod.Egyébként akinek kérésre elmondtam mit látok, még senki nem vette rossz néven.
Néha más is létezik mint amit ismersz.
Igen társak, kik csak vannak és nem bánnak, ítélkeznek.
Hiszen pont olyan keresők mint én.
Semmi más nem létezik csak amit ismersz.
Vége.
Hallgatás.
Tudat nem egó tárháza erre (ott a fizikai agyad, és a szabad akaratod)! Egó álmából nem könyveken keresztül ébredsz fel, hogy elolvasod a regimentjeit, vagy ha csak egyet olvasol, így sehova nem jutsz, a könyv útmutatást adhat hogy jóúton jársz, a tudatosságod mezejében. Csak egy tudat van, részekre szeded nem legó? A felismerésed legó! Ami elvezet a tudatosságba!
Sziasztok!
Még csak most kezdek ismerkedni ezzel az oldallal és máris nagyon sok érdekes dolgot találtam. Nagyon örülök hogy végre van egy olyan fórum ahol ilyen értékes dolgokról is lehet beszélgetni...és meg lehet osztani tapasztalatokat.
Én egy nagyon egyszerű ember vagyok, tele érzésekkel és gondolatokkal. Nagyon egyszerűen látom ezt e kérdéskört is. Kamaszkoromban egyszer nagyon megbetegedtem és nem tudtam járni...hónapok után tudtam csak újra megtanulni...és a halál széléről jöttem vissza. Akkortól jött fel bennem a vágy hogy nagyon szeretném felvenni a kapcsolatot a lelkemmel és jó volna a fenső világgal közelebbi viszonyba kerülni. Ahogy nyitottabb lettem, úgy jöttek az életem gondjaira a megoldások. Nem olvastam ezoterikus könyveket, nem kezdtem el meditációs formákat tanulni, hanem megpróbáltam felfedezni a magamban rejlő képességeket, és ehhez hozzásegített az hogy kinyílt az életemben az írás csatornája...és megszólalt bennem az a benső hang ami mindenkit vezet ott legbelül...és jóra. Olyan dolgokat tapasztaltam meg és olyan dolgokat értettem meg nagyon fiatalon amit addig még nem.
Véleményem szerint nem szükséges semmilyen külső eszköz és módszer ahhoz hogy kapcsolatba lépjünk a saját lelkünkkel, mert erre mindannyian kaptunk adottságot és lehetőséget...csak merészség és bátorság kell hozzá...Mindenkinek magának kell rájönnie hogy az ő legbenső énjéhez mi az ami őt hozzá vezeti. nem kell magunktól félni, hanem össze kell szedni minden erőt és bátorságot ahhoz hogy mindennel együtt belevágjunk ebbe a csodás mégis ismeretlen útba..és ha így tesszük meg...soha nem fogjuk bánni.
Másolat: http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=24011&page=14
Olvassátok szeretettel, ma kaptam
2011 - Létező ˙3
2011.04.09 élő beszélgetés (skype)
Ő: hogy vagy?
Én: felismerve. Tudatosult az önzőség. De hát a picsába… minden az. Mert ha azt szeretnénk, hogy nekünk jó legyen, ahhoz előrébb kell hogy helyezzük magunkat másoknál. De ha ezt rossz időben tesszük, akkor már ki is basztunk másokkal. Ki a fasz találta ki ezt a baromságot? Innentől megint jön az önfeláldozás, az önsajnálat, hogy valamit azért nem teszünk meg, mert akkor majd másnak esetleg rossz lehet. Ez valami kibaszott ördögi kör. Nincs olyan, hogy mindenkinek jó? Vagy csak rohadt vékony az út? Keskeny, szar szerpentin? És itt megint visszahajlik az önmegtartóztatásba, az önfeláldozásba.
Ő: bizony. Vékony az út. Fáradságos. És nincs visszatérő, aki elmondja, hogy a vékony vagy a széles út a jó választás.
Ő: a köd nem hagy heget, és te sem hagysz nyomot, mikor áthaladsz a lelkeken. A matéria mégis változik. Ott most sötétebbek a fények. Volt egy változás, egy választás. Köd. Csak köd. Áthalad mindenen. De a minta mégis változik.
Én: honnan jön a köd?
Ő: Csak az energia. Az egy köd. Amikor nem egyesül, csak van. Amikor nem irányul, csak köd. Szép színtelen, jellegtelen, lassan mozgó köd. Mindegy, lényegtelen, én vagyok.
Én: tudom :)
Ő: megnyugtató
Én: te vagy :)
Ő: de minek is?
Én: hogy taníts, utat mutass, még ha te nem is így gondolod.
Ő: nincs út, ami mindenkié.
Én: de van irányvonal
Ő: van az ÚT, az egy, a tied. Csak a tied.
Én: de a döntéseim határozzák meg a választásokat, és a többiekét is. Mert minden döntés reakciót szül. És a minta, változik. Mindenkié, aki kapcsolatba kerül a döntésemmel.
Ő: ez van, ez mindenkinek van.
Én: persze
Ő: és az egész, végül elszáll. Vannak a nyilak, az erős nyilak és vannak a ködök. És nevetek. Mert mindEGY!
Én: tudod én meg elképedek. nem tudom ki beszél. Persze hogy Te, meg Medi, de mégsem tudom, hogy ki beszél.
Ő: csak én
Én: aha :)
Ő: tudod hogy csak én. Vagy te? Elengedni, nehezebb mindennél. De a fény az gyönyörű. Eljut bárhová. Nevet akarsz? Medi. Ha ez a kívánságod és igaz.
Én: nem akarok nevet. Csak figyelek, tapasztalok, tanulok, minden másodpercben.
Ő: mert annak kell lennie, ha az a kívánságod.
Én: és gondolkodom közben. Túl sok kívánságom van. Túl sok.
Ő: gondolkozni még külön gondolkozol. Ott a sötétben. Te vagy az. Mi az ami fontos kívánságod? Ami igazán fontos.
Én: tudod a kívánságaim nem fontosak.
Ő: az összes fontos kívánságoddal, mit érnél ha teljesülne?
Én: semmit
Ő: minden kívánság öl. Megöl egy szívet, egy másikat felemel. Kívánság. Átfut mindenen, heget hagy a testeken, heget hagy a lelkeken. Itt a kívánságok teljesülnek. Vigyázz mi a kívánságod. A kívánságok beleégnek a húsba, a porba, a csillagporba.
Én: mind csak nekem fontos. De ez által másoknak is fontos. Szinte mind személytelen, semmi extra. Csak adni, adni, adni és élvezni azt, hogy adhatunk. És azt nehéz elfogadni hogy van aki csak elvesz. Mindig csak elvesz.
Ő: te is elveszel
Én: ezen még dolgoznom kell.
Ő: legyél köd. Mikor jöttél, még emlékeztél. Akkor még mindenki tudja jól.
Én: Így van. Akkor még tudtuk mit vállaltunk, mit akartunk, miért jöttünk.
Ő: képes vagy rá te is.
Én: elkeseredtem. Önsajnálat a király :(
Ő: majd felismered és döntesz, mi a kívánságod. Van aki elég.
Én: hogy tökéletes legyen minden. Ennyi! Kicsit nagy kívánság.
Ő: az önsajnálat, a bánat, az egy túlóra fajta. Nincs tökéletes itt, mert minden az. De csak neked, ha engeded. Annyi a kívánság és mind más, hogy végül megegyeztek a pénzben, amivel pár dolgot megvehettek és tovább szakadhattok. A törvény a lemondás. Az út a keskeny, az út nem nehéz, ha benned van a fény. Ha engeded a ködöt fénnyé válni benned, akkor lesz vége egy küldetésnek és záróra. Az ajtóra írva. De amíg túlórát választod fájdalomból, bánatból, önsajnálatból, nehéz maradsz.
Én: igaz
Ő: megcsináltátok, hogy nehéz legyen élni. Szabályokat, törvényeket teremtettetek s azokért dolgoztok olyan sokat, amire nincs is szükségetek. Csak elhiszitek hogy szükséges. Villany, víz, gáz, házak, eszközök. Minek ennyi minden?
Én: az elsők miért hagyták ezt? Miért engedték, hiszen tudták, ők még emlékeztek.
Ő: mert félni kezdtek. Te is első vagy. Mikor alakot választasz, valahogy nem marad meg minden. Teljesen lebilincsel a tapasztalás.
Én: szinte semmi sem marad meg. Talán az irányvonal ami meghatározó. Hogy szembe menjünk azokkal a törvényekkel, amiket ugyan mi alkottuk, de tudjuk hogy csak korlátoznak. Az elején még, míg be nem állunk a sorba, tudjuk ezt. Érezzük valahol legbelül.
Ő: harc? Lázadás? Itt? Hát nem emlékszel?
Én: igen harc. A dogmák, szekták, csoportosulások, szabályok, törvények ellen, amik csak korlátoznak bennünket. És nem, sajnos még nem emlékszem. Emlékezni akarok.
Ő: minden csoportosulás korlát. MINDEN!
Én: Így van. A függőségek, a csoportok, minden csak korlát. A fogyasztói társadalom, amit olyan jól felépítettünk, a legnagyobb korlát. És mégis, a kezdeményezések mind kudarcba fulladnak. Mi hiányzik? Mi nem elég? Az ember az ami kevés?
Ő: a kívánságok és a mohóság. De a háborúk jönni fognak.
Én: mindent ide nekem... mindent én akarok birtokolni...
Ő: az élet egy állomás. Az ember egy állomás. Aztán lesz a záróra.
Én: ami már közel van. Lesz választás?
Ő: a jelek itt vannak. A segítők itt vannak. És felállt mindenki. A föld is lázad, az élősködői ellen. Egy születés, egy új teremtés. És egyszer minden szív szeretni fog még. Felejtsd el hogy nem tökéletes. Felejtsd el a kívánságokat.
Én: az emberi kívánságok, csak az emberi vágyak kiszolgálására születnek. Csak azért, hogy élvezzük emberi mivoltunkat. A jelek is kevésnek bizonyulnak. Nem látjuk hogy mi jön... Páran tudják, páran tudjuk, de még hallgatnak, hiszen mi emberek megbélyegezzük őket, ha olyanról beszélnek, olyanra utalnak, ami nem fér bele a korlátozó, szabályozó, fogyasztói társadalom elképzelésébe. Hogyan lehetne úgy megmutatni a valóságot, hogy elnyomjuk a saját elnyomásunkat? Erre mi lesz a megoldás? Merre jársz?
Ő: Amíg kéritek, addig megszülettek.
Én: de a föld lázad. Ide nem nagyon lesz lehetőség megszületni. És igaza van, tönkre tettük.
Ő: minden lesz újra, mindig van új minden.
Én: Medi látta, megtapasztalta, és mások is látták. Mindig lesz újra.
Ő: egy pillanat itt a ti túlórátok.
Én: mivel az idő nem létezik
Ő: érzésből a bánat, a fájdalom, a harag, a vágy, mindennél erősebb. Csak ezek lesznek a nyilak. Ezek azok amik sebeznek.
Én: amit az önzésünk szül.
Ő: egy olyan anyagban hoznak változást, ami nem is létezik. De a változás mégis létrehozza.
Én: feltettem egy kérdést régebben. Mi a kapcsolat Isten, a Teremtő, a Létező, és az Ember között? Csak annyi volt a válasz, hogy tudnak egymásról és mindegyik teremtő. Nincs is más kapcsolat?
Ő: kezdetben volt az energia. Mozgott, talán álmodott. Képzelődött? És lettek a teremtményei. Lények, mindenféle lények. Sok erő volt bennük és élni kezdtek. Összecsoportosultak. Eleinte mindenki tudott mindenkiről, és mindent tudott. - Az emberek is csillagokból jönnek –
Ő: mindenütt volt a vágy a többre, az elkülönülésre. Mindenki élni akart. És Ő, aki mindent élni hívott, elengedte az életet. És fájt neki. Nem a fájdalom a jó szó erre, de érzésben kifejezve mégis. Azért engedte el, mert szeret. És még akkor is meg volt, a közös tudás. De minden teremtmények közt, volt aki jobban akart nőni, ki akart válni, többet akart és a szakadás elkezdődött. Ezzel pedig a teremtés tökéletessége megbomlott.
Ő: És lett a hiány, lett az éhség, lett a magány, lett a fájdalom. És lettek akik elkezdték eldugni az energiát, a tudatot, a közösből. Rájöttek egyesek, hogy enni kell, akkor működik jobban. Ha nincs az éhség. Kétségtelen hogy az éhség volt a túlélés egyik vágya. Az egyik elkezdett enni füvet, másik ölt. Volt aki a tudatát kezdte teljesen elzárni. És amikor minden éhség nagy lett, Ő megpróbált mindenkit visszahívni.
Én: Neki van az emberi fogalmak közt neve?
Ő: azt az entitást akit kivetített, kezdték itt az emberek IStennek nevezni. Ő nincs, Ő van, Ő él, Ő egy mindennel. Ő visszavár, Ő figyel. Belőle van minden.
Én: a figyelő…
Én: ott jártunk hogy megpróbált visszahívni mindenkit.
Ő: de az emberféléknek nem volt elég ISten. Teremtettek mindenféle Istent s mind létezik. Mindaddig létezik, amíg egy hisz benne. Némely Istenek haldokolnak. Visszatérhetnének Ő hozzá, de nem teszik. Várják a hit energiáit.
Én: ők is létezni akarnak külön. A gondolat teremtő ereje. Nem is tudjuk mit teszünk és mire vagyunk képesek. A tudatlanság átka.
Ő: és Ő vár, és Ő van és Te ismered Őt. Te vagy Ő. De persze mindjárt tiltakozol, megmagyarázol. A szakadás, a magány és az éhség. Ő tudja hogy minden túlél.
Én: nem tiltakozom. Tudom hogy Ő vagyok, hiszen mindenki Ő. Vagyis inkább érzem.
Ő: Megoldás nincs. Teremtések vannak, változások és törekvés az egyensúlyra. A játékot mi játsszuk és Ő figyel. Az emberek roppant kreatív teremtők. De amikor arról beszélünk, hogy egy minden, valahogy nem tudjátok felfogni, csak szajkózni.
Én: igaz... teremtett korlátaink rabjai vagyunk, bezárva saját magunk által teremtett börtönünkbe.
Ő: pontosan. Talán ez a saját büntetésetek, amiért elhagytátok a szabadságot. Csak egy van és a szeretet. De most lassan vége az éjszakának.
Én: tudod azt mondják itt tudatosabb emberek, hogy a dualitással zártuk be magunkat. Merthogy van valami és annak van az ellentéte. Minden teremtésünk magában hordozza annak ellentétét is?
Ő: a teremtés szerint, igen.
Én: de hát minden tapasztalásunk csak nézőpont kérdése. Ha innen nézem jó, ha onnan nézem rossz. Sokan, nagyon sokan nem fogják még fel hogy saját maguk teremtik a dolgaikat. De hát mi emberek, emberi aggyal gondolkozva, bele kényszerítettük magunkat az általunk létrehozott, pénzéhes, profitorientált, fogyasztói társadalomba. Hogyan tudnánk ebből kilépni, megszabadulni? Rettenetesen erős a nyomás a csillapíthatatlan éhségből kifolyólag.
Ő: És Ő nevet. Mindig mondja: - ha mindenkinek van kék törölközője kettő, akkor lesz egy akinek három kell. És lesz egy akinek rózsaszín is kell, bár addig rózsaszín nem létezett, de megfogja teremteni.
Én: Így van. Mennyire igaz. De fel kell ébreszteni az embereket. Lássák meg hogy baj van. De ebből háború lesz. És majd lesz megint, egy vagy kettő, aki irányítani akar és újra megteremti az egészet. A kígyó a saját farkába harap. Kollektív ébredés kell és meglehet tényleg nincs is rá más mód, mint hogy újra kezdeni az egészet. Annyira elkeseredem, mikor arról hallok, vagy olvasok, hogy emberek, csoportok mennyire rettegnek ISten büntető haragjától. Mert hogy aztán úgy kell ám élni, hogy az neki tetsszen.
Ő: nincs büntetés. A büntetés az Ő fogalma szerint az volt, amikor elszakadtatok. De nem tőle származó.
Én: Így van. Választás van az elején és aztán értékelés a végén. Valahogy így tudom elképzelni. De büntetés az nincs.
Ő: értékelsz. Te magad, rettegve, félve, szégyenkezve. És érzed hogy semmi nem változik. És ahogy elkezdesz kevéssé félni, felismered azt az egységet, ami mindig hiányzott. De aztán elveszted magad. Aztán már nem. És most még annyit. Te, úgy ahogy most vagy, soha nem létezel kétszer. Bárhogy kéred, bárhogy teremted, bárhogy választod. Mert mindig több marad benned.
Én: köszönöm... igen… mindig egy kicsivel több…
Ő: igen. Mindenkit fel kell ébresztenem. Csak Medi-nél, ahhoz hogy mi ketten beszélhessünk, mindenki meg kell hogy kapja az illúzióját.
Én: tudom kell Medi, hogy mi beszélhessünk. Annyira szeretném a direkt kommunikációt, de nem tudom hogyan érjem el.
Ő: néha beszélünk is.
Én: azt hittem hogy csak a pókoktól félek, de hát ez már régen nem igaz. Van valami gát.. valami kapu.
Ő: csak te. Te olyan sok mindent figyelsz. Medi enged. Ez a gyengesége és az erőssége is.
Én: igen néha jönnek olyan gondolatok, ami után elgondolkozom, hogy ez már megint honnan van. De persze tudom hogy tőlem.
Ő: tőled
Én: nagyon figyelek Medi-re. Nagyon szeretem és féltem is. De lassan megtanulom kezelni a saját felesleges félelmeimet.
Ő: ne féltsd. Akadályoz téged. Csak az történik amit választott.
Én: mellette vagyok bármikor amikor kell és a saját félelmeimmel, már nem korlátozom őt. Így talán magamat is kevésbé.
Ő: ő tanul folyamatosan
Én: csak nehezen kezeli és nem is akar emlékezni. Azt mondtad legyek az emlékezete.
Ő: az hogy érez, azt már nemcsak Medi tudja. Már a teste is érzi. Fél. Sokszor. De minden félelem után, azt választja, hogy enged. Ott van sokfelé. Rámosolyog gyerekekre, szinte folyamatosan utazik. A gondolkozása lassan egybeolvad vele és érzéssé alakul. Ha mindenre emlékezne, összeroppanna. De nagyon erős a vágya, hogy emlékezzen, hogy tegyen, hogy egésznek érezze magát.
Én: itt vagyok mellette, hogy elmondjam neki, hogy jó ez így, és nincs baja. Nincs rá mód, hogy valahogy irányíthassa?
Ő: van védelme. De az érzés alacsonyrendű dolog. Ő mégis ezt választotta. Az érzéseket. Mert ott van legtöbbször ahol fájdalom és bánat van. És Ő ott a fény, a segítség, a kapaszkodó. Ezért nem tud irányítani. Mert ha teljesen elengedné a testét, akkor a lélektudata, minden szenvedést sajátjaként fogadna be. És igazából a sajátja is de az elkülönülés segíti ebben is.
Én: néha, mikor én is részese vagyok 1-2 utazásnak (nem tudom máshogy fogalmazni) sokszor úgy érzem hogy, segítenem kell neki, hogy az ő szavaival éjek, normális maradhasson.
Ő: Ő tudja hogy minden végtelen és létező és minden ami fogható illúzió.
Én: de féltem önmagától. hogy egyszer majd úgy dönt, jó neki a semmiben és nem jön vissza. Persze ez megint az én félelmem.
Ő: tudod Ő gyenge. Az a gyengesége, hogy nem tud továbblépni, amikor hívják.
Én: elengedni ?
Ő: elenged. De ha hívják, ott terem.
Én: erre keresnék én megoldást. Mindannyiunk számára, mielőtt összeroppanna. Mindig mondja hogy érzi ezt, érzi azt és mindemellett ugye normális emberként is éli a dolgait.
Ő: Ő választotta ezt. Azzal óvja magát, hogy nem emlékszik. Hogy azt gondolja őrült, de tudja és tovább ébred. És mindennél magányosabb.
Én: érzem benne. Viszont amire emlékezni kell, arra meg itt vagyunk mi.
Ő: mert emlékszik a valóságon túli valóság finom tömörülésére és annak a végtelenségére.
Én: amit a földről megélt, az valami gyönyörű volt. Nem is igazán értettem, hogy Medi beszél ugyan és tudatánál van, de közli velem hogy a teste ott ül a gép előtt és nincs semmi baj. Úgy éreztem akkor, hogy újabb szintre lépett. Medi, vagy nem Medi :) És látta az új teremtés. Csodálatos volt. És most jól van tudom. :)
Én: voltak érdekes gondolataim ezzel az illúzióval kapcsolatban. A rezgésekkel és az anyaggal. Itt vagy? Esetleg Medi-vel beszélsz ?
Ő: itt vagyok. És valóban. Egyre kevesebb szál köti a valóságnak nevezett illúzióhoz.
Én: mennyire ismered a földi filmeket, könyveket?
Ő: amennyire Medi.
Én: az én ismereteim nincsenek ott?
Ő: bezársz. És bár szeretnék, nem tehetem akaratod és kívánságod ellenére.
Én: értem. Akkor van egy film, a Mátrix. Medi ismeri.
Ő: ez a szeretet, ez a vágy emberi és értem a vonzását. Tudom hogy a mátrixra gondoltál.
Én: ott azért igen komolyan megmutatják hogyan is nézhet ki az illúzió, még hacsak emberi értelmezésre átültetve is.
Ő: nincsenek harcok, mint a mátrixban.
Én: persze. Az csak az eladhatóság miatt volt, hogy mi megvegyük. De a mondanivalója mélyén ott van, hogy be vagyunk zárva a saját agyunkba, képzeletünkbe. És minden amit megélünk az illúzió. És a valóság az teljesen más, még ha nem is olyan borzalmas ahogy ott bemutatják.
Ő: Medi tudja, hogy a létezés legkiesebb létezői adják meg a valóságot és az egész valóság, egy tér, idő, nélküli pillanatnyi tömörülése az energiának.
Én: beszélhetnénk erről? ”bezársz”. Hogyan tudnálak nem bezárni? Azt mondtad adhatsz tanácsot.
Ő: magadat zárod be. Mindenkinek megvan a képessége.
Én: hogyan tudnám magam kinyitni? Annyira vágyom rá. Meglehet hogy ez is a baj.
Ő: te Medi-nek a nyugalom vagy. A csend ami benned van, ez volt ami jólesett neki. Már az elején is.
Én: így van, tényleg ez van.
Ő: azóta sokat változtatok mindketten. Miattad keresi az örömöket és jól van ez így. Ez egy szál ide.
Én: én is így érezem. Ezt, el fogom vele olvastatni, mert úgy érzem javára válhat.
Ő: írd le, de ne kényszerítsd arra hogy elolvassa.
Én: ezt a részt ne?
Ő: az emlékei előjönnek ha kell. De tudod annyit utazik a különböző valóságokban, a teste meg mégis csak emberi. Az elméje finom, energiái erősek. De a korlátaihoz ragaszkodik. Megértem. Azok segítették túlélni. És akkor is félti a leheletnyi "életét" ha tudja, hogy végtelen és mindennel összefügg. A valóságon felüli és az anti valósággal is. Tudod azért jó hogy mégis nyitott maradt. Kevés ennyire tiszta tudattal találkozom.
Én: Zoli mondta már nekem, hogy akkor van minden a helyén, ha elfogadjuk, hogy mindenki csak magáért tartozik felelősséggel, mert akkor tökéletes az egyensúly. Akkor már nincs mitől félni. De míg úgy érezzük (hiszen családunk van), hogy felelősséggel tartozunk másokért, addig nem tudjuk nem félteni leheletnyi életünket, hiszen mások függnek tőlünk. Nekünk most még ezt nehéz, nagyon nehéz elfogadni.
Ő: ez örök igazság.
Én: Medi, szerintem is egy csodálatosan tiszta tudat. Még így is, hogy nagyon nehéz neki normális emberi életet élni azzal együtt amit választott. De vagyunk mellette páran, akik ha kell erősítjük. Hiszen szeretjük nyíltságát, őszinteségét, igazságait. És igen, látta a matériát, látott sok mindent.
Ő: ő átjár minden világba. Látta az önmagába visszahurkolódó energiákat. De van amit nem látott. Nem akarja látni. Nekem elég érthetetlen.
Én: nekem is. Mitől fél, mit nem akar látni?
Ő: a valóságon túli tudattól fél. Az embereket a szükség tanította meg beszélni. Nem a teremtők, hanem a saját egység iránti vágyuk.
Én: a valóságon túli tudat. Erről mesélnél egy kicsit?
Ő: alig várja hogy kapcsolódhasson egy fejlett isteni-létező tudattal. A tudat az amivel találkozik. Mert minden energia. Mindennek van töltése, negatív és pozitív. És a valóságon túli létezők teremtették meg az időt, a teret. De maradjunk az energiánál és annál amit felvesz. Ha élettelen anyaggal találkozik, kozmoszi, akkor primitív tudat marad. Teremtésre képtelen. Látható és érezhető, önmagába visszakanyarodik mindaddig, míg egy fejlettebb tudattal (energiával) nem találkozik. Az energia hordoz magában mindent, mégis tudatként azt képes megjeleníteni amivel találkozik.
Én: tehát ez úgy kel érteni, hogy az energia tudatosan keresi a fejlettebb tudatot? És persze tartalmaz mindent, tartalmazza a mindent.
Ő: a fejlettebb tudattal lehet teremteni.
Én: amikor találkozik egy fejlettebb tudattal, akkor mi történik? Amikor már van lehetőség a teremtésre?
Ő: akkor teremt és önmagába visszatér. Van ami fényt, van ami időt, van ami képet, van ami csillagot teremt. Minden változik, minden tágulni akar, a semmi nem létezik. A minden egy pont és nem volt ősrobbanás. És a föld az egyedüli, isteni-maggá tömörült anyagi létező. Benne az emberi, isteni tudattal. Értettél?
Én: igen
Ő: majd máskor beszélünk még. Minden jó. Ezt jól mondod. Érezhetnéd is.
Én: és ezt a földet tesszük, tettük tönkre, szinte már teljesen.
Ő: és tiszteld magad. A dolgok felépülnek és elbomlanak. A legkiesebb egység, a csillagpor, ami még tartalmaz mindent.
Én: így lesz.
Én: szeretlek
Ő: érdekes gondolatérzés
Én: így van és van tartalma. Tehát érezted :) Emberi de mégis csodálatos.
Ő: Medin keresztül mindent lehet érezni.
Én: köszönöm hogy itt voltál
Ő: :D… csocsi
Én: kukucs. Jól vagy?
Ő: pill. pisi.
Én: pisi cigi
Ő: igen
Én: áááááááááááááá
forrás:
http://eszlelesek.blogspot.com/
De mi van akkor ,.....ha én vagyok a LÁTÓ,....... és a ......LÁTOTT ..... is, azaz, EGY a KETTŐBEN...........?
az szuper ...gyakorlat teszi a mestert (de lehet, hogy már van aki így születik)
“Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.” (Mahatma Gandhi)
Mit nyersz?Csak annak van nyeremény ki versenyzik....és mégis mi a nyeremény?
Amíg valaki versenyt érzékel addíg önmagával csatázik és az ego megszólítja:kapsz nyereményt a végén.Pedig mindig folytatódik :DD
“Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.” (Mahatma Gandhi
Fokozatokban tudtok csak érteni bármit. nézd mily helyesen ítélte meg Gandhi az életem, fokozatait itt az espavon! Nyerni nem a nyerésért vagy itt, de megérkezel a felismerésbe és neked ez a nyeremény, s közben ti hol nyertek bármit is? Igen nyertek mert magatokra ismertek?
Amikor két ember különböző állásponton van, vagy mások az érdekei, akkor szokott jönni a dráma. És csatáznak. És ugye, az egyik GYŐZ, a másik VESZÍT. És mint tudjuk, ezeket a megoldásokat az újenergia nem támogatja.
De lám....ahogy elnézlek, teljesen igaza van Hervay Tamás testvéremnek, amikor azt mondja, hogy nem MAGyarul beszélünk. Mert egy indoeurópai nyelvtant tanítanak az iskolába a MAGyar helyett. No...hát még a szavainkat sem értjük. Most is mit csináltál? Egy kalap alá vetted a GYŐZ és a NYER szavainkat. Pedig hatalmas a különbség. Próbálj meg valakit LE nyerni. Nem lehet. Hát ezért van, hogy az újenergia a nyertes-nyertes megoldásokat támogatja. Mert aki nyer, az ugyan megkapja a jól megérdemelt jutalmat, de nem jelenti azt, hogy a másiknak ne jutna belőle. Míg győzni, csak az egyik tud, a másik felett.
Hogy is szólt az idézet?
“Először figyelembe sem vesznek, aztán nevetnek rajtad, aztán harcolnak ellened, és aztán nyersz.” (Mahatma Gandhi)
Hát én ezt alá írom. Én is így tapasztalom. Hála MAGomnak, már elég sok nyereményt besöpörhettem, és...igen, van, amiben talán még figyelembe sem vesznek. Harcolni...meg.....:oDDD
Akor most éled a vereségedet, mert nem tudsz szembe nézni magaddal, kedves, mert menekülsz és ebbéli csekeményedet egyedül nem mered elviselni társakat toborzól, hogy elviseld ama tényt, nemtudsz harcolni a nyertes ellen.
:oDDD
Jóóóó úúúton megyeeeeek!
“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
Hát én ebből nem sokat értek! Nem is akarom még 1x elolvasni.A szavak korlátoznak minket,nagyon is.Hadd terjedjen ki a szóhasználatunk.Nem szeretnék beragadni.
“Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, juttatták oda, és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. Egészen addig, amíg egy ember magát külső körülmények teremtményének tartja, sodródni fog a körülményekkel; de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, hiszen azt tapasztalta, hogy körülményei pontosan olyan mértékben változtak, amennyire mentális állapota változott.” (James Allen: As a Man Thinketh)
A Megbocsátás Mint Lehetőség
Az ösztönök nem kívánják a döntésedet. Nincs mérlegelése a következményeknek, nincsenek érdekek, amiket fontolóra vennénk, nincs megbánás, sem hibák.
Nem kell megállni, hogy gondolkozással gyötörd magad, vagy megérts valamit. Nincsenek karmikus következmények.
Csak reakció van: inger és kiváltott válasz, harcolj vagy menekülj, vadászd le vagy levadász, éld túl vagy halj bele.
Ez az ösztönös létezés lehet vonzó, legalábbis amíg nem te kerülsz sorra, hogy megegyenek. Ezzel ellentétben egy intelligens lénynek döntéseket kell hoznia, és együtt kell élnie döntései következményeivel.
Intelligens azt jelenti, kontrolljában van az érzelmeinek, meg azt, hogy megkeresi a legjobb lehetőséget, és választ döntéseinek lehetséges következményei alapján.
Döntést hozni a személyes felelősség alapja, adhatja a szabadság érzését, vagy legyűrhet a bűntudat, a szomorúság, vagy a düh. A döntések egyik legnehezebbike, amit egy intelligens lénynek valaha is meg kell hoznia, az a döntés hogy megbocsát.
Felismerés
Hiteink kezelése
"AMIKÉNT megfigyelsz valamit, hat arra, hogy mit fogsz igaznak látni. AMIKÉNT működsz, hat arra, hogy mit tudsz megtenni. A megfigyelésben és a képességek vonatkozásában felmerülő következetlenségek az "AMIKÉNT" különbözőségeinek eredményei." - Avatár Wizard tanfolyam elöadás, 1991
Azok a dolgok, amikröl a létezés egy bizonyos szintjén azt mondjuk, igazak, lehet, hogy a létezés egy másik szintjén nem lesznek igazak.
Azok a dolgok, amiket egy bizonyos nézöpontból igaznak látunk, lehet, hogy egy másik nézöpontból nem tünnek igaznak.
A legtöbb nézeteltérés és konfliktus oka - különösen a vallás, a filozófia és a pszichológia terén - nem is annyira az, hogy az emberek mást látnak az adott témára vonatkozóan, mint inkább az, hogy más szintröl vagy nézöpontból tekintenek a dologra.
Bizonyos gyakorlatok és eljárások, amelyek a létezés egy szintjén életeket alakítanak át, lehet, hogy a létezés egy másik szintjén hatástalanok vagy nem is müködnek.
Ahhoz, hogy egy megfigyelés igazságtartalmát mérlegelni tudjuk, elengedhetetlen, hogy ismerjük a megfigyelö nézőpontját, kiindulópontját.
A részegek időnként bizony valóban rózsaszín nyulakat látnak! Mivel az Avatár hit-kezelö eljárásai közvetlenül a tudatot célozzák, amely ezeket a hiteket használja, ezért a gyakorlatok automatikusan illeszkednek a létezésnek ahhoz a szintjéhez, amelyet az illetö megtapasztal.
Amit létezöként definiálunk, könnyen tudjuk konkrét kategóriákba vagy szintekbe sorolni. A létezőket kategorizálhatjuk és meghatározhatjuk az alapján, hogy ha rájuk tekintünk, milyen hatást vagy bizonyosságot váltanak ki belölünk, esetleg az alapján, mekkora egyetértést vagy vágyat tanúsítanak irántuk más nézöpontok, netán az alapján a rendszer vagy módszer alapján, amin keresztül érzékelünk.
Beszélhetünk személyes valóságokról, érzékszervi valóságokról, fogalmi valóságokról, hasonlóságokról és különbözöségekröl, de végsö soron, a létezés bámely szintjét tekintjük is, hiteink eredményéröl fogunk beszélni.
A hitek azok a színes lencsék, amelyek a "minden-létezőből" kiszűrik, hogy mit kívánunk megtapasztalni. A "hiteink kezelése" minitanfolyam – a minitanfolyamok sorozatának hatodik része - a hiteink és tapasztalataink közötti kapcsolatot vizsgálja meg.
- Szeretnél megszabadulni azoktól a régi korlátoktól, amelyek boldogságod útjában állnak?
- Állandóan visszatérő gondok közepette találod magad amit nem tudsz megváltoztatni?
- Szeretnél magabiztosabb lenni a képességeidben, hogy saját életedet irányítsd?
Az Avatar® tanfolyam, a jelenleg elérhető egyik leghatékonyabb és legtisztább önfejlesztő program.
Egy sor olyan gyakorlati feladatból áll, ami lehetővé teszi, hogy felfedezd önmagad, és képes légy a tudatodat összehangolni mindazzal, amit el akarsz érni.
Segít meglátni azt a láthatatlan tervrajzot, amelyre életed épül. Felfedezheted és megtanulhatod elengedni az általad sem ismert (tudatalattidban rejlő hiteket, identitásokat, mintákat) melyek az életedet olyannál formálják, amilyennek éppen tapasztalod.
A tanfolyamok során te magad fedezed fel saját magad.
Az Avatar gyakorlatok(egyszerű és könnyen elsajátítható gyakorlati feladatok, lépések) ebben segítenek.
- Szeretnél megtapasztalni és kifejezni magasabb rendű, bölcsebb, békésebb énedet?
- Szeretnéd, ha képes lennél felülemelkedni a világ küzdelmein és fájdalmain és annak látni azokat, amik valójában?
- Szeretnéd megtapasztalni azt a tudatállapotot, amelyet a különböző tradíciók megvilágosodásként írnak le?
Az Avatar anyagok, egyszerű és könnyen elsajátítható gyakorlati feladatokból, lépésekből állnak és segítségedre lehetnek bármikor, bárhol az életedben - Önmagadnak, Ömnmagadért.
http://www.avatarmagyarorszag.hu/
Köszi!
Ahhaaaaa! hát a szövegértés azért nem ártalmas dolog. Főleg, ha EGY nyelvet szeretnénk beszélni. De istenments! hogy beragadj. :oD
Nem a szövegértéssel van blabla,hanem olyan túl szétcincálós volt számomra.Untam Ani az energiát,amit bele tettél.
Jaja!! értem. Nem rezegtünk egy hullámhosszon. Semmi baj, van az úgy.
Egyébként a szövegértést azért írtam, mert én azt próbáltam megmutatni, hogy sajnos mennyire nem ismerjük azt az óriási tudást, amit a nyelvünk hordoz. Mert sajna, úgy tanítják az iskolában nekünk, mintha angol lenne. Ez bizony a tisztelt akadémia felelőssége. Mert hiába beszél árnyaltan a család, azért a fiatalok csak az iskolában tanulnak, és bizony egymástól is.
TAmásnak egyébként most készülnek a videók az előadásairól. A kerecsen tv-n lehet őket megnézni, és remek magyar órát is tart....beleágyazva egy halom olyan tudásba, amit mint MAGyarság ismeret - hogy ilyen iskolás kifejezéssel éljek- alapjainak nevezhetünk.
Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Cserháti, énekelte, valahogy ide illik, ebbe a vívódó eszmefuttatásba. Egymással harcol, valami bennetek, mi a fenének vitatkoztok itt, hogy kinek is van igazsága.
Inkább az egységet keressük, nem a széthúzást kellene erősíteni. Túl sok és túlontúl változó energiák áramlanak mostanság, s nem mind tiszta.