ANGYALOKKAL TÁNCOLOK

ANGYALOKKAL TÁNCOLOK

Sivatagi hőség
Perzsel az aszfalt
Galamb sétál át a járdán tikkadtan, szürkén pihegve
Zöld fényben lángolnak a fák
A szél a szoknyámmal játszik

Üres vagyok
Súlytalan
Lebegek
Vajúdva szülöm most új önmagam

De álmomban angyalokkal táncolok

Ismerős arcú hajléktalan fekszik a kopott padon
a több százéves fák alatt.
Reszketőn nyújtja felém tenyerét
Pénzt teszek bele, s közben megérintem kezét
A ködös szemekben parányi zöld csillag gyúl
S a mélyében meglátom Istent

A víz kékje hívogat
Belemerülök
Behunyt szemmel úszom
Majd lebegek mozdulatlanul
Otthon vagyok…
Hajdanán sellő voltam, vagy delfin talán?

Végtelen a nyugalom…
A víz ölel, simogat
Boldog is vagyok

Fölnézek
Előttem az üvegfalon túl az erdő
Zöld világ…
Minden moccanatlan
Levél sem rezzen
Madár sem rebben
De e zöld világtól most
elválasztanak a vastag üvegfalak..

Falak
Falak…

Minden falat virágzó cseresznyefákkal öveznék,
hogy a fáradt vándor és a kívül rekedő
a virágzó, hűs lombok alatt megpihenhessen

Minden fal elé tavacskákat építenék,
s a tavakon lótuszvirágok nyílnának
Lótuszvirágok,
melyek a mocsárból, az iszapból nőnek ki
s mégis mindig fenségesen lebegnek…

Hatvanfokos gőzben tisztulva ég ki belőlem
s napbarnított testemen kigyöngyözik
a még bent rekedt fájdalom

Gőzben égek
Vízben fagyok
Bármit teszek
E Földön idegen vagyok.
S örökre idegen maradok.

De éjszaka…
Éjszaka angyalokkal táncolok.

Igaz, most még tél van...Télutó... Mikor írtam nyár volt, perzselő nyár... De már érzem a tavasz illatát...