VIRÁGOT SÍR A CSÖND- verseskötet

ÉJSZAKÁK ÉS NAPPALOK

Oldanálak,
kötve vagy.
Emelnélek,
terhed nagy.

Éjszakánként lelked szárnyal,
Átöleli lelkem.
Ölelkezünk égi ágyon,
égi szerelemben.

Ha oszlik a sötétség,
csillanó sugárban
madárének sírva köszönt
bíbor pirkadásban.

Fuvallatok röpítenek
a Nap udvarába,
s minden nappal elégünk
a fény zuhatagában.

Testbe bújva ébreszt a reggel,
hiányod lelkemben vacog.
Arcod még álmos szempilláimon ragyog.

Ölelnélek,
nincsen tested.
Kezemben ott a semmi…
Nem tudom arcomat arcodhoz emelni.

Szólítanálak,
nincs hangod.
Nem felelsz, ha hívlak…

Kötelékek.
Oszlopok.
Házak.
Utak.
Falak…

Elválasztanak.