Eltérő!

Drága Rebeka !

Vártalak, mint valószínűleg pontosan tudod.

Örülök, hogy jelentkeztél, s leírtad mindazt, amivel tökéletesen egyetértek. Eleinte engem is zavartak a nézeteltérések, de megtapasztaltam, hogy a kritika igen is tanít, jobban vezet, mint az elismerés. Amikor valami rosszul esik, ott bizony erősen érintett vagyok. Talán egy életre szóló lecke volt, hogy ne ítélkezzem, tudatlanul pedig végképp ne tegyem. Tanultam, s tanulok tőled, s ez nagyon jó dolog. Persze tanulok a többiektől is, van akitől többet, van akitől kevesebbet, van aki nem hat rám, azzal a problémával már nincs dolgom, van aki csak annyit mond, hogy hülyeséget írtál, s azzal indokolja csupán, hogy ez jött ki belőle, s ettől tőbbet tanultam, mint 100 oldalas diagnosztikus elemzérből. Szóval itt tanulhatom önmagamat megismerni, másokat elfogadni, s a hozzám is tartozó, itt keringő energiákat magamba engedni.

Bölcs javaslat, hogy előbb hagyjuk, hogy hasson ránk egy írás, s ha már leülepedett, akkor reagáljunk rá. Nálam ez nehezen megy, illetve jelenleg egyáltalán nem, ezt még tanulnom kell, hisz írásodra is azonnal reagálok, a szívemben keletkező hullámok alapján, az ébredő érzések alapján.
A lelkem mosolyog rád, szívből örülök Neked, szép napot kívánok.

Márti