Valahogy el kell kezdjem

Amit meg kell tennünk, végül, a külvilág kényszere cselekedteti meg velünk?Vagy lehet jobban választani?Megérezni, hogy valamit ideje van megtanulni...befogadni?Én, így vagyok az írással, a létrejövő érzéseim kimondásával.Megvannak azok.Lényegileg.
Erősnek érzem őket, de egy fal mögött maradnak.Azt akarom, hogy más is lássa, de csak légi felvételt tudok mutatni.
Olyan furcsa volt, ahogy próbáltam kézzel naplót írni magamnak, aminek átolvasásakor, egy olyan alacsony embert láttam megnyilvánulni, aki gondolatban nem voltam.Hova tűnnek a szavak a maguk értelmével, miután elolvasom őket?Sőt megértem!Mért nem tudom használni a magam érdekében?Milyen érezni az intelligenciánkat, úgy hogy nincs megépítve az útja a külvilágba?Érezni a potenciált, ami nem csak lehet, hanem már a mienk?Én mondom, nyomasztó.Az a helyzet, mikor, nehéz eldönteni, hogy mi vagyok.Az a külső hülye, vagy a belső megértés...
Na jó, már tanítások sora után beszélek, persze, hogy a felsőbb énem választotta ezt a korlátozást.Viszont, elfogadtam, hogy így kell alakulnom, csendben, magamnak.Nem mutogatva az eredményeket.És a lélek eseményei szavak nélkül, energia formájában megtörténnek, és hála én is átmentem ezen-azon a csatornázások kezdete óta.Aminek a felismerése lett a döntő érzés, hogy idetartozom.

Köszönöm minden túloldali barátomnak, mert eddig, csak ti tudtatok hozzám közel kerülni!!

Teljes nevem:Revóczky Renáta (majd felveszem édesapám vér szerinti apjának nevét, a Weimannt :) )