Emlékeztetőim

1. Folyamatosan figyelem önmagam. Lélegzem, benne vagyok a testemben, regisztrálom a benyomásaimat, érzelmeimet, gondolataimat.
   Ez nehéz, egyrészt mert szokatlan nem teljesen belevesznem a történésekbe, másrészt mert fájdalmas látnom automatizmusaimat, gyarlóságaimat, önellentmondásaimat. Amit tapasztalok önmagamról, az alázatossá, megértővé tesz.
   De az önmegfigyelés vezet a szabadsághoz és az erőhöz is, mert a láncokból amiket már látok, kiszabadíthatom magam.
2. Felelős vagyok a körülményeimért, bármilyenek is legyenek. Helyzetem ajándék önmagamtól, csak legnagyobb részemmel nem vagyok még tudatos kapcsolatban. Elfogadom a szituációmat mint tanítómat.
   Jöhet bármi, mindennel meg tudok birkózni.
3. Nem veszem túl komolyan. Semmi valódit nem fenyeget veszély.
4. Szellemi lénynek tekintem magam, ezért nem azonosulok múlandóval. Ez szabadság, biztonság, erő, humor.
5. Minden forma változik. Az Élet: mozgás. Egyre inkább olyan vagyok, mint a víz.
6. Az eredendő bűn az ítélkezés, ami elkülönültséget okoz, az pedig szenvedést. Az utolsó ítélet: az ítélkezés vége.
   Igent mondok a jelen pillanatra. Más úgysem létezik.
7. Nem veszem személyes sértésnek. Minden sérelem vélt sérelem.
   Mindenki jót akar, legfeljebb nem ismer jobb stratégiát célja elérésére.
   Tudom: a megbocsájtás és a kedvesség gyakorlása önmagában is átalakít, és nem csak engem.
   Szellemi lénynek tekintem a másik lényt is. Igyekszem keresztüllátni az álarcokon, szerepeken, nagyszerű testvéremig.
8. A szeretet tartja össze és uralja a világot.
   A félelem alapja téves azonosulás valami múlandóval. A lustaság a szeretet hiánya, a felelősség elhárítása, lemondás a hatalomról.
   Amit szenvedéllyel akarok, azt - áldozatok árán - megteremtem.
9. Csodálatos kincsek várják hogy észrevegyem őket úton-útfélen, minden pillanatban.
10. Elkülönült, alvó, gyenge, egymást maró gépies emberek: Pokol a Földön.
    Együttműködő, éber, felelős, önálló, egymást dédelgető szabad emberek: Földi Mennyország.

Van-e valami, amit hozzátennél?