ÖnMagad Mestere vagy

Nem vagy más...
Csak egy gyémánt
- bár még csiszolatlan -
Árnyék a megkövült anyagban
Hibáid adják
Az újabb feladatokat
És el kell fogadnod a megoldást
Azt, mitõl jobbá válsz
- mindennap -
Hoz valami újat
Valami mást
És kérdéseidre megkapod a választ
- a megfelelõ pillanatban -
Az egyetlen támaszt:
"Önmagad mestere vagy!"
Ne félj az ismeretlentõl
Mert nincs mit vesztened
- a tudás hatalmat ad -
És kiváló forgatókönyveket
Hogy felfedezd önmagad
Hogy több lehess, mint ami vagy
A cél mindenkinek, mindíg ugyanaz
Minden reggel
Ugyanúgy ébreszt fel
- akarnod sem kell a változást -
Az idõ úgysem éri be
Döntetlenekkel
Csak figyelned kell
Akár ébren,
Akár lehunyt szemekkel jársz az úton
Jövõ idõben, a jelenen át,
- s no persze túl a múlton -
Jobb, ha csak erre
Az egyetlen feladatra
Koncentrálsz
Minden energiát:
- Tanulnod kell -
Amíg csak itt vagy
- ezen a földön -
Ahol a test a léleknek állítólag börtön
Boldogságot és fájdalmat ad
S a vágyak fölött gyakorol önuralmat
Uralja a Rád ruházott
Hatalmat
- a Tökéletes fölött -
Valósággá teszi
A belülrõl feszítõ vágyakat
Tudni akarja, amit csak Te tudhatsz
Boldogan és önzetlenül
Hogy mindezt végül másnak add
Csak meg kell találni azt a forrást
Ami soha nem oltja szomjadat
És soha el nem apad
De ez nem életre szóló
Hanem évezredeken át visszatérõ
Örök feladat
Azonban ha levetkõzöd a gátlásokat
És leveted az álarcodat
A hatás nem marad el
- bár errõl még nem tudsz túl sokat -
Nem kerülheted el sorsodat
Mert már akkor döntöttél
Mielõtt megszülettél:
"Csiszolatlan gyémántként
- akár árral szemben -
A Jelen sodrásában is
Már rég:
Önmagad Mestere vagy..."