Találkozás Önmagammal

Tegnap délután alkalmasnak találtam az időt arra, h végre meghallgassam Orin "Kis én-ek" meditációját, mintegy végre személyesen is 'találkozzam' Orinnal. Azt hittem nagy meglepetés nem érhet, mert ugyebár a Mer-Ka-Ba tanfolyamon végre valahára találkozhattam a Felsőbb Énemmel, az Isteni Részemmel, amit azóta csak simán Belső Fénynek hívok, és köszönjük szépen, nagyon jól megvagyunk egymással. (Megjegyzem magamnak, ideje volt már szót váltani magammal, elvégre 26 éve kerülgetem jobb szó híján,önmagam.)

Elkezdtük a meditációt, rögtön jött is a Felsőbb Én / Belső Én (ismét meglepődtem, hogy milyen jól néz(ek) ki, igazi Androgün Lényként), és ahogy Orin kérte, megjelent előttem az a kis énem, amelyikkel úgymond foglalkozni 'kellene'. A Ligetben tehát ott állt a Belső Énem, és vártam hogy jöjjön aminek jönnie kell. Hát nem késlekedtem! Abban a pillanatban megjelent előttem egy 5-6 éves fiúcska, krokodil könnyekkel küszködve, és félősen megállt előttem. És akkor kész! Ahogy ránéztem a Gyermekre, szívbemarkoló érzésem támadt, és egyszer csak el kezdtek záporozni a könnyeim!!! Mármint, a 3D-és/fizikai énem. De nem ám az illendőség kedvéért néhány könnycsepp, nem! Rendesen hullottak a könnyeim. És a legésszerűbb dolgot tettem, egyszerűen átöleltem a Gyermeket, átölelve a szemébe néztem és mondtam neki, h nyugi; ...megérkeztél.... (Te jó ég! Már megint jön a sírhatnék... Szép, még a végén tönkreteszem a vadiúj klaviatúrámat....)

Szépen lassan megnyugodtam, mármint én (a 3D) és a Gyermek is. Miközben a Felsőbb Énem szeretgetett minket. Szétáradt a béke bennem/bennünk, és a meditáció további része egészen meghitt, vicces, ez a szó jut eszembe, h CSALÁDIAS hangulatban zajlott. :-)

Hab a tortán, külső segítőként maga Merlin mester jelent meg. Aztán persze csodálkozom, h milyen jól alakulnak a dolgaim... :-)

Húú, érdekes leírva látnom azt, ami átérezve is 'furcsa'...

Meglepő dolgokra vagyok képes, ha végre leülök, és váltok néhány szót, önmagammal...

namaste