Létező történetek - A felismerés

A felismerés

Mosolyogva, boldogan ébredt. Érezte az arcán a simogató napsugarakat és nézte a felkelő nap aranysárga csillogását.
A reggeli csend és az ébredés mámora lassan átadta helyét egy durvább világnak, mely könyörtelenül tarolt le benne mindent. A szívében szétáradó örömöt, egy pillanat alatt ütötte agyon a félelem érzése. A rettegés úgy markolta apró kis szívét, hogy a boldogság érzéséből egy csepp sem maradhatott benne.

A jól ismert hangok, melyek elértek tudatáig, élesen hasítottak csendes elméjébe. A szülei megint veszekedtek. Számára szinte értelmezhetetlen hangáradatból, csak a folyamatosan ismétlődő mondatokat ismerte fel. A szavak értelme homályos maradt számára, de a becsapódásukkor keltett hatásokat tisztán érezte.
A félelem és a rettegés kikényszerítette az ágyából. A békére és megnyugvásra áhítozó vágyakozása, olyan erővel vonszolta szüleihez, mintha nem is sejtené, milyen fájdalom vár rá.
Óvatosan és lassan lépkedett, nem keltett semmi zajt. Látta őket, amint egymásnak háttal álltak szótlanul a konyhában. Nem ment közelebb, innen is látta és érezte azokat a dolgokat, melyeket minden nap át kellett élnie és ezt a rettentő borzalmas érzést, éberen tartották benne.

Szülei háttal álltak egymásnak, az őket körülvevő színes ködszerű, gyorsan változó fények mindent elárultak lelkiállapotukról.
Édesanyja testét sűrű sötét tüskék borították, melyek lüktetve hol visszahúzódtak, hol több méterre kinyúltak és mélyen csapódtak édesapja testébe. Az utóbbi időben Édesapja alakja is nagyon furcsa volt. A kellemes aranysárga hullámzást, már nagyon ritkán látta körülötte. Az egyre vörösebb hullámok, melyek körülvették hosszú csápokat eresztettek, és kétségbeesett tapogatással kerestek valamit maguk körül. Elérve a tüskéket, először tétován visszahúzódtak, majd percekig tartó birkózásba kezdtek.

Mérhetetlen bánat és keserűség öntötte el, valahányszor így látta szüleit. Nem volt ez mindig így, emlékezett arra a csodálatos időkre, mikor minden percüket az aranysárga ragyogás és öröm töltötte be.
Megállíthatatlanul kereste az okot, hogy miért változott meg így az életük.

Emlékei folyamában villámcsapásként érte a felismerés, szívébe embertelen fájdalom hasított. Levegő után kapkodva próbált túllépni a megpillantott eseményen, de ott ragadt.
Remegő testtel élte újra azt a pillanatot, amelyben először látta meg szüleit, abban a szörnyű keseredett szürke masszában, mely kíméletlenül tapadt mindkettőjükre és mérgezte meg életüket.
Őt nézték dühösen, amint ott állt megszeppenve, a kezéből véletlenül kicsúszott összetört porcelán fölött. A hirtelen jött felismerés millió darabra törte apró kis szívét.

Most már tudta, miatta lettek ilyenek a drága szülei.

Létező