Az Új Ember

Új energiának neveztük el – ha egyetlen időpontot akarunk nevesíteni – az 1987. augusztusi Harmonikus Konvergencia óta érkező, a korábbi időszakokhoz képest gyors tempójú változást hozó energiákat. Mint az elmúlt majd’ harminc év alatt tapasztaltuk, ezek kezdték gyors változásra késztetni az emberiséget, és szülőbolygónkat a Földet. Megváltoztatták az eddig érvényes spirituális törvényeket, majd a megjövendölt változási periódus végén 2012. december 21-én (2008 vége után ismét) oktáv-emelkedést hoztak. Ennek eredményeként megváltozott a Föld spirituális „irányítási rendszere” is.

A korábbi – évezredek óta működő rendszert – feltárták a teozófusok (Helena Blavatsky és követői), valamint a „poszt-teozófus” Alice Bailey. Az általuk jegyzett számos műből viszonylag pontosan átlátható és megérthető a Spirituális Hierarchia, és annak működése. A harmadik évezred elejére a Spirituális Hierarchia szinte összes tagja már „saját nevelésű”, tehát a földi életek során felemelkedett mester lett, akik ismétlődő földi inkarnációik során kiszabadultak a karmikus körforgásból, és elérték az „ötödik beavatást”. A 2008-as és 2012-es oktáv-ugrás azonban ezeket a Felemelkedett Mestereket azonban mondhatni „katapultálta” a földi hierarchiából a magasabb Szoláris és Galaktikus Hierarchiákba, lényegében az ismert nevek közül csak Mária Magdolna maradt itt a földi hierarchia irányítójaként. A hierarchia korábbi feladata a 2007-ig a főleg Szoláris (tehát a Napon keresztül érkező) finomenergiák leáramoltatása volt a földi fizikai síkra, a fejlődés magvainak elültetése a fátyol alatt élő emberiség ígéretes tanítványaiban.

A spirituális törvények a és a galaktikus környezet változása révén (a Naprendszer egyre nagyobb részének fotonövbe való beérkezése miatt) a korábbiakhoz képest elképesztően felfokozódott a „spirituális stimulus” és lehetővé vált a sokáig csak hihetetlen próféciaként létező „csoportos második eljövetel”. A bibliai prófécia szerint Jézus újra testet ölt, az Új Energia tanítása szerint azonban nem egy (vagy néhány testben) mint kétezer éve, hanem több millió szíven keresztül, a spirituális értelemben most születő (vagy már megszületett) Új Embereken keresztül.

Az Új Föld új emberének naív elképzelése leginkább Supermanhez áll közel. Hihetetlen erő és gyorsaság, sebezhetetlenség, szinte örök (fizikai) élet – tehát a fizikai korlátok meghaladása. A modern ember már inkább a mentális korlátokat szeretné meghaladni, egyfajta Sherlock Holmes-i állandóan csúcsra járatott elmével, mellyel minden gondolati összefüggés pillanatok alatt megragadható és feltárható, melynek révén felszínre kerülhetnek a rejtett kapcsolódások, és így kontrollálható a világ.

Az utóbbi években a mind közismertebbé és elfogadottabbá vált médiumi jelenségek révén egyre többen valamiféle finomenergetikai látás meglétét tekintenék az új ember sajátosságának, ezt azonban valamiféle kiterjesztett fizikai látásként elképzelve, hogy a „látó” ránéz valaki aurájára és egyetlen pillantással „mindent átlát”. Ezzel kapcsolatban azért javasolnék egy gondolatkísérletet: képzeljük el, hogy elénk teszik egy modern pláza (magyar viszonylatban mondjuk a West End) vagy egy toronyház műszaki dokumentációját – ugyan mennyi idő kellene hozzá, hogy kiismerjük benne magunkat, és konkrét kérdésekre konkrét válaszokat tudjunk adni?

A megoldás ebben az esetben (is) az „imaginatív megismerés”,ez érzékelő tudatosságunk (awareness) velünk született képessége: belehelyezkedünk a feltárni kívánt objektumba – legyen az helyzet, ember, vagy bármi más – és belülről kifelé haladva elkezdjük „érezni”, és lépésről-lépésre feltárul számunkra. Jó konkrét példája ennek a sokak által ismert „utaztatás”, ami viszonylag széles körben ismert nálunk az előző életek megtapasztalására: amikor „beleestünk” egyik előző inkarnációnkba, az az instrukció, hogy „figyeld meg önmagad; férfi vagy vagy nő?; milyen idős vagy?; hogy vagy öltözve?” és így tovább…

Az imaginatív megismerés eredményes használatához valamilyen szinten „folyékonnyá” kell válnunk. A szűk értelemben vett folyékonyság két fő jellemzője az érzelmi áramlás és a mentális folyékonyság. Az előbbi azt jelenti, hogy előre haladtunk érzelmi blokkjaink feloldásában, ahogy Michelle sokszor mondta, megfagyott érzelmeink „felolvasztásában”. Az érzelmi blokkok alapvetően életünk karmikus természete miatt alakulnak ki. Minden megtestesülésünkben (természetesen az első kivételével) tapasztaljuk, hogy a korábbi életekben megszakított tanulási folyamatainkban „újra felvesszük a fonalat”, folytatjuk a megszakadt tanulási folyamatot – ez pedig valamilyen alaptraumában nyilvánul meg, ami az érzelmi testünkben elhelyezkedő blokká válik. ez pedig egyfajta „jelzőtáblaként” szolgál, az érzelmi blokk igyekszik feloldódni, hogy ott folytathassuk tanulási folyamatunkat, ahol korábban abbamaradt. Az egó tanult túlhasználata miatt azonban az egész személyiségünk úgy épül fel, hogy megóvjon e trauma (traumák) feltárulásától. Gyakorlatilag egész életünk a fátyol alatt arról szól, hogy semmi módon ne tudjuk újra megélni alaptraumánkat – ha mégis sikerül, gyorsan rápakolunk a blokkra egy újabb réteget, és a lehető leggyorsabban igyekszünk megfeledkezni róla…

Ennek feltárási eszköze az Orin-tanításokban a regressziós folyamat – ami megtalálható a weboldalon az Orin alapmeditációk között. gyakorlatilag megkeressük a domináns blokkolt érzelmet, és az időben visszafelé haladva megkeressük ennek első megjelenését, majd megértjük ennek karmikus természetét. Ezáltal megbocsáthatunk alaptraumánk szereplőinek, megérthetjük, hogy ez a helyzet csak azért jött létre, hogy folytathassuk megszakított tanulási folyamatunkat, vagyis hogy nem bántani akartak bennünket, csak betartották a testbe jövetelünk előtt kötött megállapodást.

A folyékonyság másik aspektusa személyiségrészeinkhez – úgynevezett „kis énjeinkhez” kapcsolódik. Kis énjeink létezése metafizikai tény, a huszadik században Gurdjieff tanításaiban jelent meg markánsan. Személyiségünk „sejtszerű” alapelemei egy-egy rögzült (legtöbbször téves) hiedelmet hordoznak, ami önkorlátozásunk eszközévé válik. Erőteljes részeinket megtagadjuk – árnyákba toljuk - és egy-egy hiedelemben rögzítjük (pl. „én nem vagyok olyan, aki megette az eldugott tortát”). Önkorlátozó hiedelmeinket feltáró eszközünk Orinnál az úgynevezett „kis énes” folyamat – szintén megtalálható az alapmeditációk között. Pár éve írtam egy-egy kommentárt is az alapmeditációkhoz, (remélhetőleg) megtaláljátok a weboldalon. (Apropó, mostmár jó ideje tervezem újrastruktuálni és áttekinthetőbbé tenni az espavo.hu-t, az elkövetkező egy év talán erre is elég lesz…)
Orin úgy tanítja, hogy ha úgy érzed, hogy külső okok miatt nem tudod megvalósítani a céljaidat, akkor használd a regressziót, ha önmagadat szabotálod, dolgozz a kis énjeiddel. A folyékonyság harmadik alapeszköze a megbocsátás. Ez a folyamat a nevén túlmenően segít a(z akár véletlenül) ránk tapadt energiamintázatok felismerésében és átalakításában. A folyékonyság további – már eléggé előrehaladott – eszköze az érzelmi és a mentáltest összegabalyodottságának oldása. Sajnos még a modern pszichológia is ténynek tekinti, hogy szükségszerű bizonyos érzelmeink és gondolataink összekapcsolódottsága – az Orin-tanítás szerint nem, sőt eszközöket is ad ennek megoldására.

Tágabb értelemben a folyékonyság a fátyol feletti - az Egy-ség világában honos – részeink beáramlási képessége a fátyol alatti életünkbe. Michelle sokat közvetített a rögzült és a folyékony tudatosságról. Ebben az értelemben a folyékonyság az auránk fátyol alatti szintjének átjárhatóságát jelenti, vagyis hogy reakcióképesek vagyunk a lelkünk, illetve az afeletti szintek impulzusaira, illetve a felsőbb dimenziókból érkező energiaáramlások hatásaira.
Az Új Ember további jellemzője, hogy „tantrikus alkimista”. A forrás, illetve az anyag világa mint két végpont között helyezkedik el az energiák tartománya. A tantrikus tanítás szerint az Egy-ség világában is létezik maszkulin és feminin, ott azonban ezek együttműködnek, nem pedig konfliktusos módon gátolják egymást. Michelle-nél a tantra „a szeretet szálainak megszövése”. Az alkímia pedig a szűkebb értelemben vett „aranycsináláson” túl a hétköznapi tudatosság átalakítása arany tudatossággá – vagyis az életünket átszövő poláris, hétköznapi energiák átalakíthatóak a legmagasabb szinteket tükröző harmonikus energiákká. Erről rengeteg anyagot találhattok a weboldalon. Az alkimista további fontos jellemzője a manifesztáló képesség, melyet a Forrással való társteremtésre használ – tehát teremtéseiben az isteni szándék eszközévé válik, és azzal összhangban manifesztál. Erre terjedelmi okok miatt most nem térhetek ki, itt most csak annyit, hogy maga a teremtő erő is Kozmikus Férfias és a Kozmikus Nőies merőlegességéből (ha úgy teszik „kvadrátjából”) fakad – ez szemléletesen tükröződik például a hinduk jóni és lingam ábrázolásaiban. (A lingam függőleges oszlopként szimbolizálja a magasabb szintekről leáradó erőt, az isteni szándékot, a jóni vízszintesen elhelyezkedő körként az adott síkot belakó, „benépesítő” körként a sík teremtményekkel, formákkal való betöltését.)

E rövid áttekintésben utolsó aspektusként az élet áramlására irányuló fókuszt, és az ehhez kapcsolódó hálát emelném ki. A Forrás minden részét/sejtjét/teremtményét működésben tartja az élet áramlása révén, mely szintről szintre lefokozódik, és minden síkon a maga sajátos formájában jelenik meg. (Megjegyzem, hogy az élet áramlása mindig az adott sík középső alsíkján – a hetes rendszerben a negyedik alsíkon – a domináns.) Ugyan többfajta áramlás is kiindul a Forrásból, de az élet áramlása révén realizálódik az „ahogy fenn, úgy lenn” hermetikus tanítása. Létezésünk egyik legalapvetőbb jellemzője a Forrásból leáramló, szintről-szintre lefokozódó és változó, a lényegét tekintve mégis ugyanolyan leáradása. És ezért az életért lehetünk hálásak, ha felismerjük, hogy céllal kapjuk. Ez a cél pedig, hogy az Abszolút (melynek része a Forrás is) az összes teremtményén, mint receptoron keresztül önmagát tapasztalja meg, különböző megnyilvánulásaiban. Tehát „azért” kapjuk az életenergiát, hogy tapasztaljunk, és e tapasztalatokat „idegsejtként” visszaküldjük a Forráshoz, hogy ezáltal ebben a viszonylatban is beteljesüljön a kozmikus törvény - a méltányos csere törvénye. Az én olvasatomban ez a hála legalapvetőbb szintje. Orintól tanítása szerint (ahogy a Csatornád megnyitása könyvben javasolja) az élet áramlásának követése a különböző síkokon és szinteken a legfontosabb technika, ha összekapcsoljuk az imaginatív megismeréssel – ezáltal tölthetjük be azon szerepünket, hogy a dimenziók vándorává váljunk, és megismerhessük mindazt, ami megismerhető. (Ez a Castaneda által megörökített „tolték vonal” egyik legfontosabb üzenete, mellyel az Új Energia fontos előfutárává vált.)

Az elmúlt hónapban – részben a nyári tábor előkészületeként is – az Új Ember különböző aspektusaival dolgoztunk, ez lesz tehát az idei tábor témája is. És ez lesz az új online kurzus témája is, bízom benne, hogy a már jórészt kiválasztott meditációk mellé nagyon sok kommentárt is fel tudok venni a tábor ideje alatt. Azt szeretném, ha ez lenne az eddigi legmélyebb ciklusom, amelyben a spirituális és metafizikai tanítások esszenciája összekapcsolódik és feltárul – remélhetőleg sokatokat segítve az Új Emberré válásban.

Élvezzétek az utazást!

Anti