A spirituális terápiák zsákutcái

Avagy mikor árt többet egy terápia, mint amennyit használ?

Elsősorban a viselkedésterápia és az energiagyógyászat vadhajtásairól írok, de remélhetőleg más területek művelői és alanyai is profitálhatnak belőle. Nem kritizálni – és főleg nem leszólni – szeretném a sokak által gyakorolt technikákat, inkább a jobbítás szándéka vezérel már mintegy tizenöt éves terápiás múlttal magam mögött.

Megjegyzem azt is, hogy ezt a hírlevelet a szabad akarat iskolájáról akartam megírni, de annyi nem oda illő gondolat tódult be az elmémbe, hogy azt későbbre halasztom.

A spirituális terápiák a holisztikus gyógyászat körébe tartoznak, tehát az embert, mint egészet tekintik fizikai és finomenergetikai valójában – ezért nagyon fontos tisztázni a célt: ez pedig nem lehet más, mint a páciens tovább haladjon a személyes fejlődésének útján (vagyis a „lélekké válásának” útján), lehetőség szerint a legkisebb beavatkozással a legnagyobb jótékony hatást kiváltva.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy szeretnénk a kliensünknek egy konkrét életterületen támogatást nyújtani, és ezért igyekszünk – a mi módszerünkkel – feltárni az adott terület blokkolódásait, téves hiedelmeit, oda nem illő érzelmi reakcióit. Ez lehet asztrológiai módszer, vagy kártya, számmisztika vagy akár finomenergetikai érzékelés vagy látás, célzott vezetett meditáció, de akár családállítás is. A legtöbb terápia természetesen eljut odáig, hogy ezeket többé-kevésbé részletesen és érthetően feltárja a kliens előtt, esetleg meg is magyarázza, mint karmikus, vagy családi vonalon jött sajátosságot – és aztán lehet a pénztárhoz járulni. Hihetetlenül sok olyan emberrel találkoztam, akik megmagyarázták nekem – fantasztikus ezoterikus okfejtéssel – hogy ez vagy az az akadály miért van még mindig ott az életükben, és miért nem tesznek vele semmit. Itt szeretnék rámutatni, hogy ezen terápiák célja nem az önigazolás, hanem a viselkedésmód megváltoztatása. Teljesen mindegy, hogy miért cselekszünk hibásan, ha nem tudunk – sőt rosszabb esetben már nem is akarunk – rajta változtatni. Azért-e mert soha nem is gondoltuk, hogy másként is lehetne, vagy azért mert megmutatták nekünk hogy ilyen a születési képletünk, vagy a családi hátterünk?

A hétköznapi életünkben – némi önmegfigyelési gyakorlattal – könnyen észrevehetjük, hogy a napi rutinszerű cselekvéseink jó részét nem az elménk vezérli, igaz nem is ez a feladata. A tudatos elme nagyon lassan dolgozza fel az információkat, így főleg gyors reagálást igénylő helyzetekben teljes mértékben elkerüljük a használatát. A reakcióink, a viselkedésünk kész panelekből áll, melyeket az általunk korábban tapasztalt mintázatok szerint egymáshoz illesztünk. Ennek klasszikus példája, hogy hiába utáltuk esetleg szüleink reakcióit a saját viselkedésünkre, többségében – amíg nincs megdolgozva – ugyanazt a reakció váltódik ki belőlünk a saját gyerekeink felé. A rutinszerű viselkedésmódok teljes egészében kikerülik az elmét – és ezért hiába értjük meg bizonyos reakcióink okát, ez nem jelenti azt, hogy változtatni tudunk rajta. És ez a modern ember egyik legnagyobb tévedése, és a legtöbb terápiás iskola zsákutcája. A terápiázandó viselkedésminta kiváltó okainak megértése nagyon ritkán vezet el a viselkedésmód megváltoztatásához. A családállítás például tömegével tárja fel hibás viselkedésmódunkat, önmagunk és környezetünk téves indítékainak seregét. Nagyon sokszor hallom, hogy milyen fantasztikus állításon voltam, micsoda energiák voltak…

Ha nem visszük tovább a folyamatot a téves minták meghaladásával, csak terápiafüggő klienseket „termelünk”, hiszen az ő téves hiedelmük is az, hogy ha felismerik és megértik téves indítékaikat, akkor képesek változtatni a viselkedésükön, de sajnos ez nem így van. Állításban el kéne játszani a megváltozott mintázatot, hogy létrejöjjön az újfajta viselkedéspanel. Meditációban is, ha behozunk egy új lélekminőséget, akkor egy imaginált jövőbeli helyzetben alkalmazzuk azt, hogy ezáltal kialakuljon a tudatalattiban az új reakció-panel. Ha már megvan, akkor nem csak ez eddig ismert egyet tudjuk használni, hanem van választási lehetőségünk, és ne szaladunk rá automatikusan a megszokott vágányra. Sajnos, ha ez nem történik meg a félbehagyott terápia paradox hatást kelt: a kliens egy idő után kezdi azt hinni, hogy ő a „hibás”, ezért újra és újra visszamegy a terapeutához, vagy újat keres, akik eljuttatják ismét a téves hiedelem vagy identitás felismeréséhez, de semmit sem tesznek a viselkedési panel megváltoztatásáért. És sajnos ez akár évekig, vagy évtizedekig is folytatódhat.

A másik fajta rémtörténet az, amikor a „terapeuta-jelölt” ráébred arra, hogy az energiáknak engedelmeskednie kell nekik. És akkor ők lesznek a „sötét energia” vadászai, és mindenhonnan elküldik és kivágják a „fekete energiákat”. Elküldik az asztrális megszállókat – de sajnos nem visszafelé a hazavezető útra, hanem csak el a klienstől – ez igazi orosz rulett, ami néha vissza is üt, és a kliens helyett a terapeután landol az asztrális megszálló. De az sem jobb, ha átmegy a kliens valamelyik családtagjára…

A másik ilyesfajta dolog, amikor az újdonsült energiagyógyász, úgy csinál a „fekete energiával”, mint az egyszeri háziasszony a túl nagy darab hússal: ami nem fért a tepsibe, azt levágta és bedobta a kukába. Sajnos sokan úgy gondolják, hogy ezt kell tenniük a szerintük sötét energiákkal. Többszörös rossz hírem van: egyrészt a fekete energia is a kliensé, és a kivágjuk és eldobjuk, lecsökkentjük a rendelkezésére álló energiakészletet, másrészt a kivágással nagyon kellemetlen vagy akár végzetes energetikai sérüléséket is okozhatunk a finomtestekben – átvághatunk fontos éteri csatornákat, ami akár hónapokra vagy évekre is rossz közérzetet okozhat. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a fekete energia nem szükségképpen ártó energia, és ugyan széles körben elterjedt az a hiedelem, hogy a fekete a finomenergetikai érzékelésben egyenlő a gonosszal, ez koránt sincs így. Személyes tapasztalatból mondom, hogy az ügyes fekete mágusok általában fehér energialepelbe csomagolják magukat – ezzel jellemezvén szűzi tisztaságukat…

Alapszabály tehát, hogy senkinek az aurájából nem távolítunk el végleg olyan energiát, ami az övé. Kihúzhatjuk, elkülöníthetjük ezt az energiát – de csak olyan módon és olyan útvonalon, ahogy azt a vele való kommunikáció adja – képzeljük el a sebészt, aki a szív mögötti csomót kényelmi okokból a szíven keresztül veszi ki…

Tehát a diszharmonikus energiákat vagy helyben kezeljük, például ibolya lánggal, vagy más alkímiai módszerrel, aztán a magasabb oktávra emelkedett részét helyben hagyjuk, a salakot pedig eltávolítjuk a megfelelő irányban és útvonalon, vagy pedig – mint egy-két fantasztikus plejádi gyógyításban – elvisszük a sérült részt, vagy kliens teljes finomenergetikai szintjét egy galaktikus gyógyító templomba, ahol átalakul, majd visszakerül – már gyógyult formájában.

És a sor folytatható lenne. A terápia akkor fejeződik be, amikor a kliens határozottan kijelenti, hogy jobban érzi magát, mint előzőleg. Sajnos erről is eszembe jut egy rémtörténet: az egyszeri utaztató elvitte a kliensét – születésnapi ajándékként kapott – több órás utazásra, és amikor lejárt a kifizetett idő, otthagyta az asztrális katyvasz legközepén – mondván, hogy majd ha befizetik a folytatást, akkor a jövő héten kihozza. Akkor is felelősek vagyunk a klienseinkért, képzetlenségből, tudatlanságból vagy mohóságból olyan feladatot vállaltunk fel, amit nem tudunk megoldani. Ezzel nagyon jelentős karmát lehet létrehozni minden – kezdő és gyakorló - terapeutának! A tévedés lehetősége mindenkinek megadatik – de ez nem jelentheti a kötelező körültekintés mellőzését. Ha valaki a pisztolyon a biztosító szeg helyett a ravaszt húzza meg, a cső legalább ne másra mutasson.

E hét végén (20-21-én) a polaritás kezelésében elkövetett hibáinkat korrigáljuk két napos, nagyrészt terápiás folyamat során. Ez ugyan „A polaritás uralása” ciklus záróalkalma is lesz, de azt hiszem teljesen élvezhető lesz újonnan jövők számára is – és bízom benne, hogy mindenkinek nagyon hasznos és tanulságos. Téves viselkedésmintáink tömeges lecserélését szeretném elérni. Szombaton 20-án 10 órától Budapesten, a Szörény utca 5-7. alatt, vasárnap estig. Hozzájárulás: napi 6.000 forint/fő

Úgy gondolom, hogy programjaim nem rendszeres résztvevői számára is hasznos lenne konzultációs lehetőséget biztosítani, ezért „Elakadás-terápia” néven egy újfajta összetett terápiát javaslok az érdeklődőknek, ami a finomenergetikai kezelés, és az általam megismert és használt terápiás módszerek kombinációja, melyeket az adott problémának megfelelően egyedi módon – a jól ismert és bevált terápiás paneleket a helyzetnek megfelelően kombinálva állítok össze. A folyamat lényege, hogy a „legszűkebb keresztmetszeteket” vegye célba, ennek folytán utána a legtöbb esetben ugrásszerű előrelépések történhetnek.

27-én szombaton - megfelelő érdeklődés - esetén folytatjuk a felsőbb dimenziók megtapasztalását a 11-dik és a 12-dik dimenzióval. (Ha esetleg a vasárnap felel meg jobban nektek, kérem azt is jelezzétek!)

Csütörtökönként este 6-tól - megfelelő létszám esetén - Teremtő(i) Tudatosság klub a Szörény utca 5-7. alatt: Mozgás - beszélgetés - meditáció.

Éllvezzétek az utazást!

Anti