Az elme árulása

Az emberiség fejlődésének mostani korszaka – legalább Atlantisz óta – az elme, vagyis az ember mentálszintjének célzott fejlesztéséről szól a teozófiában és antropozófiában lefektetett, bár lényegében már a védikus tanításokban is ismert korszakolás szerint. Ez a mentális fejlődési/fejlesztési tendencia megújult lendületet nyert az Új Energia, vagyis a Föld felemelkedésének előkészítési fázisában.

Ezt illusztrálandó, beszúrok egy, a Tibeti Mestertől származó bekezdésnyi idézetet Alice Bailey Értekezés a Fehér Mágiáról című könyvének előszavából:

„Az általam írott könyveket úgy bocsátottam útjukra, hogy nem tartok igényt az elfogadásukra. Lehet, hogy helyesek, igazak és hasznosak, lehet, hogy nem. Rajtatok a sor, hogy megbizonyosodjatok az igazságuk felől a helyes gyakorlat és az intuíció alkalmazásával. Sem Alice Baileynek, sem nekem nem érdekem, hogy sugalmazott írásoknak tekintsétek ezeket, vagy bárki úgy beszéljen róluk (elakadó lélekzettel), mint valamely Mester művéről. Ha olyan módon tárják fel az igazságot, hogy az ráépülhet következetes módon a már elhangzott világtanításokra, ha az általuk nyújtott ismeretek a törekvést és a szolgálni akarást az érzelmi szintről az értelmi szintre emelik (arra a szintre, ahol a Mesterek valóban találhatók), akkor elérik céljukat. Ha e közvetített tanítás a világban működők megvilágosult elméjéből választ csal elő, és felvillantja intuíciójukat, akkor fogadják el azt. Másként semmiképp. Ha a megállapítások végső fokon megerősítést nyernek, vagy igaznak bizonyulnak az Összefüggések Törvényének próbája során akkor jók, s minden rendben van. Ha nem így lenne, ne fogadja el a tanuló a mondottakat.”

Az elme szerepe a hétköznapi és spirituális valóság működő törvényeinek feltárása lenne, melyek segítségével az az ember képessé válik jól funkcionáló teremtések (vagyis teremtmények, berendezések, projektek, stb) létrehozására, és adekvát módon reagál a környezet változásaira és kihívásaira. Nagyon egyszerűen szólva, ha esik az eső, parancsot ad, hogy menjünk fedett helyre, vagy nyissuk ki az esernyőt, amennyiben nem akarunk megázni. Ez az említett egyszerű esetben még viszonylag jól működik, de bonyolultabb helyzetekben már sokszor csődöt mond. A következőkben röviden azt ecsetelném, hogy miért mondhat csődöt a józan ész (nem)használata, hogyan válunk gyakorlatilag működésképtelenné szokatlan szituációkban – és ráadásul még arról is meggyőzzük magunkat, hogy mindez így helyénvaló.

Az első példánk legyen az „egészséges táplálkozás szindrómaként” már pszichiátriai besorolást is kapott „kórkép”. Ugyan már nem vagyok gyakorló reiki mester, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer ki fogok kelni a „reformtáplálkozás” ellen. (Azoknak akik nincsenek „képben”: a reiki beavatás után mindenkinek javasolt három hét húsmentes táplálkozás, az elszántabbak ezt a legtöbbször jóval tovább folytatják.) A spirituális úton járók számára ismerősek és egyértelműek az átmeneti vagy tartós vegetarianizmus előnyei: könnyebb testérzet, csökkenő agressziószint. Ma is úgy gondolom, hogy átfogó érzelmi testi szintű állapotjavításhoz, terápiához az egyik legjobb segédeszköz – spirituális háttér nélkül viszont nagyon sokaknál rövidesen a visszájára fordulhat. Ha ez netán még súlyosbodik a „rákkeltő” anyagok kerülésével és rákfóbiával vagy más betegség(ek)től való rendszeres félelemmel, akkor elég hamar súlyos problémává fajulhat. A tartós monodiéták a legtöbb esetben az emésztőképesség krónikus romlásához vezetnek, amit elég szemléletesen leír például Henning Müller-Burzler az Egészségesen és allergiamentesen című könyvében – ami szerintem máig az egyik legjobb táplálkozással kapcsolatos könyv, mivel jórészt saját élményen alapszik, nem pedig harmadkézből szerzett információk ollózásán.
De nézzük a – természetesen anonimizált – konkrét példát! Kora ötvenes, jó karban lévő családanya, legalább 20 éve vegetariánus, pár éve vegán és „mindenmentes”. (Most jövök rá, hogy több ilyen is van a közvetlen környezetemben – majd „ötvözöm” őket.) Rendszeresen fut, edz, a gyerekek már elköltöztek. Bár korábban belekóstolt, de spirituális gyakorlást nem folytat. Állandóan éhes, szinte szédeleg, két pofára eszi az olajos magvakat. Állandó jellemző az időnkénti rosszullétig erősödő rossz közérzet, de erősek az elvei. Az elme árulásának egyik legjellemzőbb korszakos tünete az elvgondolkodás – erre még visszatérünk. A másik tünet az internet (illetve a „social media”) révén létrejött „véleménydiktatúra”, ami a fogyasztói szokások figyelése révén mindenkit megerősít abban hogy az ő álláspontja a(z egyetlen) helyes, mert „mindenki más is úgy gondolja”. Ez egyszerűen azáltal történik, hogy a hasonló nézeteket vallók véleményének számítógépes megfigyelése révén hoz létre csoportokat mondjuk a Facebook, így mindenki a neki tetsző szelektált híreket kaphatja meg, kattinthat a hasonló nézetűek megosztásaira és így tovább. Mindez létrehoz egy olyan hamis komfortzónát, melyben fel sem merül, hogy változtatni is lehetne.

Visszatérve a példához, nézzük hogyan oldódhat meg egy ilyen helyzet. A vegetarianizmusban felnőtt akkor kiskamasz lányom rendszeresen lovagolni kezdett, és azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban kér – általában feldolgozott baromfi – húst. Neki nem voltak elvei, egyszerűen csak megette a „régen állatot”, ahogy kisebb korában nevezte. Én is heti két-háromszor jártam speedfitnessre, és az „apai kötelesség szerint” elkezdtem felenni a maradékait – és azt kellett tapasztalnom, hogy jobb a közérzetem. Azóta „természetesen” számos „tudományos” bizonyítékot is találtam arra, hogy ötven éves kor felett egyre fontosabb a megfelelő zsiradék- és fehérjebevitel, így akkortól már nem ajánlott a vegetarianizmus – amit egyébként a biokémia is alátámaszt, tekintve hogy a sejtek a víz mellett főleg fehérjéből állnak, a sejthártyát pedig zsírok alkotják. A sejtjeink pedig folyamatosan cserélődnek… A fiatalabb szervezet rugalmasabb, többféle helyettesítő mechanizmussal, amelyek azonban csökkenthetik, végül kimeríthetik a szervezet tartalékait.

A social media táplálkozási véleményvezérei – Amerikában - egy állítólagos felmérés szerint jórészt huszonéves szőke, vékony fiatal nők, akiknek sosem volt táplálkozási problémájuk, nincs ilyen irányú szaktudásuk, végzettségük, viszont nagyon ambíciózusak és aktívak. Az a kérdés, hogy mi lesz velük 25 év múlva.

Egy gondolat erejéig még visszakanyarodnék az „elvgondolkodásra”. A hilozoika szerint ez az elme fejlődésének az a szakasza, amikor ez ember felismer a környező világban bizonyos analógiákat, és ennek alapján kezdi szűrni a jelenségeket, hogy jó/rossz, érdekel/nem érdekel – vagyis egy osztályozási rendszert készít, aminek segítségével előszelektálja a dolgokat, hogy ne kelljen minden egyesével megvizsgálni. Ez lényegében a működés egyfajta felgyorsítása. Ez egy teljesen jogosult és természetes fejlődési fázis, amin mindenkinek keresztül kell mennie a lélek fejlődése során. De azt is mondja a hilozoika, hogy az emberiség fejlődésének mostani fázisában már az elvgondolkodás meghaladása aktuális, a megkülönböztető-képesség egyre kiterjedtebb használata. Már én teszem hozzá, hogy amint egyre jobban kifejlődik a saját egyediségünk, egyre kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy a másoknál, más körülmények között létrejött tapasztalatok a mi esetünkben is ugyanúgy fognak működni. Tudomásul kell vennünk hogy a „mindenki egyforma” orvostudományi elve rengetegszer sérül. Ami az egyik embernél például rákkeltő, a másiknál egész életében sem okoz problémát. A mi személyes tennivalónk az, hogy tudatosítsuk, hogy mi az, ami nekünk problémát okoz, és mi az, amivel nem kel törődnünk. Erre ma már számos eszközt is kifejlesztettek, de a legfontosabb még mindig a belső érzékelésünk, amiben mindaddig nyugodtan bízhatunk, amíg az állapotunk nem cáfol rá erre. Már Jane Roberts átadta valamelyik Seth-könyvben, hogy milyen hibás program az, hogy „az ember megöregszik és megbetegszik”.

Spirituális értelemben is elbutíthat és restté tehet a véleménydiktatúra. Olyan mértékben zúdítja ránk a saját véleményünkkel analóg híreket, ami teljesen lerögzíthet minket meglévő állapotunkban. Spirituális téren is működnek a nagy kapacitású álhírgyárak, tucatjával találni angol nyelvű „álezoterikus” weboldalakat, amelyek egymásra hivatkoznak és ugyanazokat a „híreket” prezentálják. Ma már egy spirituális témára való rákeresés találatainak jelentős része ilyen sajnos. Átfordult az ezotéria a régi „titkos tanításból” a fullasztó mennyiségű dezinformációba. a közeli jövőben tervezek közreadni egy „ellenőrzött olvasmánylistát”, amelyben a az adott könyvek témáját is megemlítem a választás megkönnyítésére.

Bár kezdek kicsit hosszúra nyúlni, az elme használatának még egy hibás fajtájáról feltétlenül szót kell ejtenem. Bizonyára mindenki találkozott már olyan „nagyon spirituális” emberekkel, akik életük minden problémájáról meg tudták magyarázni, hogy hol található az asztrológiai vagy numerológiai képletükben, avagy kik mikor és hogyan jelezték előre ennek felbukkanását. Holott ezek az analógiák nem az adott probléma megoldhatatlanságát, hanem a jelenlétét jelzik. A lélek fejlődésének szemszögéből minden probléma, ami felbukkan az életünkben, azért jelentkezik akkor és ott, mert jelen van a megoldás lehetősége. Kryon úgy tanította Lee Carrollon keresztül, hogy életünk minden problémájára aranytálcán ott van mellette a megoldás. Ha csak magyarázzuk a helyzetünket a megoldás keresése helyett, azáltal elmélyítjük, belerögzítjük magunkat a kellemetlen helyzetbe, ugyanakkor a komfortzónánk részévé tesszük – és így a kis, gyorsan rendezhető leckéből akár egész életre szóló posványt csinálhatunk. Az effajta hozzáállás másik tipikus formája, amikor minden bajunkat azzal magyarázzuk, hogy mások mikor, hogyan ártottak nekünk. Orin azt mondja, hogy ha úgy érzed, hogy a külvilág, vagy mások akadályoznak a céljaid megvalósításában, mindig használhatod a regressziót. Ez a regresszió kivétel nélkül minden esetben azt tárja fel, hogy akik úgymond ártottak neked, mind a karma eszközei voltak, akik azért hoztak téged kellemetlen helyzetbe, vagy állítottak kihívások elé, mert korábban félbehagytál egy tanulási folyamatot, melyet most továbbvihetnél. Tehát nem a ”hír hozóját” kell utálni, gyűlölni vagy netán megölni, mint az ókori tanmesékben, hanem az általa (illetve a helyzet által) hozott tanulási lehetőségre érdemes fókuszálni. Itt érdemes újra megismételnem, hogy a gyűlölet a legbiztosabb karmikus kapocs. Az Univerzum „nem nyughat”, amíg a gyűlölködést legalább békés egymás mellett éléssé nem enyhíti, tehát újra és újra lehetőséget fog adni a helyzet megoldására újabb és újabb életekben Így lehet az előző élet rasszistájából mint megvetett menekült vagy mondjuk cigány, és az őket gyűlölők közül kerülnek ki a következő életek üldözöttjei. Érdemes a törvényt nemcsak félig, hanem egészen végiggondolni!

Összegezve tehát a felületes elvgondolkodás és a véleménydiktatúra kettős szorításában elég nehéz a dolgunk, de sok segítség is a rendelkezésünkre áll. A Tibeti Mester szavaival zárom a gondolatmenetet a már idézett könyvből:

„Egy felszólítással zárom, ami szól mindnyájatokhoz, akik ezen utasításokat olvassátok, hogy szedjétek össze erőiteket, hogy újítsátok meg az emberiség szolgálatára való elkötelezettségi fogadalmatokat, hogy rendeljétek alá saját elgondolásaitokat és kívánságaitokat a csoport javának, hogy fordítsátok el a szemeteket önmagatokról, és szegezzétek ismételten a látomásra, őrizzétek meg a nyelveteket az üres beszédtől és kritikától, a pletykától és rosszindulatú célzásoktól, és úgy olvassatok és tanuljatok, hogy a munka intelligensen haladjon előre.. Határozza el minden tanuló a sürgetés és a gyorsan kibontakozó lehetőségek e napjaiban, hogy fel fog áldozni mindent, amije van az emberiség segítésére. Most van a hiány és most van a szükség. Sürget az óra és mindenkit hívok közületek, hogy segítsetek, hogy kapcsolódjatok be a Nagyok erőfeszítésébe. Ők éjjel-nappal működnek azért, hogy megkönnyebbítsék az emberiség terhét, és megszabadítsák mindattól a rossztól és rombolótól, ami a jelen helyzetben rejlik. Lehetőséget kínálok nektek, és azt mondom, hogy szükség van rátok, még a legkisebbre is közületek. biztosíthatlak benneteket, hogy a tanulók csoportjai egyöntetű munkában, mélységes és rendíthetetlen szeretettel egymás iránt jelentős eredményeket érhetnek el.

Hogy mindnyájan így dolgozzatok, és mindnyájan szem elől veszítsétek önmagatokat a világ szükségleteinek felismerése közben, ez őszinte imája és legmélyebb törekvése testvéreteknek, A TIBETINEK.”

A jövő év elejének tervei között szerepel egy új weboldal létrehozása, melynek munkaneve Az Új IstenEmber. Itt igyekszem majd összehozni azokat az elérhető és bevált spirituális tanításokat, melyek kipróbáltan és biztonságosan támogatják a címben jelzett célhoz való közelítést, hiszen mint fennebb írtam a dezinformáció bősége jelenleg a spirituális előrelépés legnagyobb akadálya. Mivel nem vagyunk egyformák, természetesen ez sem biztos, hogy mindenkinek bejön, de vélhetőleg jobb találati arányt biztosít, mint egy internetes keresés.  Ezen cél köré szeretnék egy új tanulmányozó, támogató csoportot is létrehozni. Akit érdekel az ilyen jellegű munka, kérem hogy minden kötelezettség nélkül jelezzen vissza nekem az anti@espavo.hu címre e-mailben. Ha megírjátok a számotokat, esetleg telefonon (viberen, skype-on) is beszélhetünk.

Fejlődési lehetőségekben bővelkedő boldog új évet kívánok!

Az előttünk álló három év hozhatja el spirituális értelemben életünk legnagyobb lehetőségeit.

Élvezzétek az utazást!

Anti